Kovács Klára
Egyetlen út a fejlődés

Immár tizedik alkalommal adott jelentést a hazánkban mûködõ multinacionális vállatok egy csoportját tömörítõ szervezet, a Magyar Európai Üzleti Tanács (HEBC). Mint fogalmaztak, aggódva figyelik a magyarországi eseményeket, ahol az önös érdekek felülírják az ország érdekeit. Úgy látják, hogy a politikai megosztottság miatt mára az ország süllye­dõ­ben van, lemarad a felzárkózási folyamatban. Komoly a helyzet - fogalmaznak -, de még van esély arra, hogy élni tudjunk az erõsségeinkkel.

Fotó: MTI

Takács János, a HEBC elnöke, az Elektrolux közép-európai vezérigazgatója (képünkön) lapunknak elmondta, hogy sok megoldandó probléma halmozódott fel, sürget az idõ. Bár Magyarország továbbra is építhet az elõnyeire, erõsségei azonban fogyóban vannak. Az utóbbi években ugyanis felemésztettük a korábban megszerzett elõnyünket, versenytársaink idõközben nemcsak felzárkóztak, de le is hagytak bennünket.
A HEBC tagvállalat vezetõi szerint az ország további fejlõdésének a kialakult politikai helyzet az akadálya. Vigyázni kellene arra, hogy ne járjunk úgy, mint azok az országok, amelyek stabil kormányzás híján sokat veszítettek a versenyképességükbõl.
A tanács tagvállalatai szerint az egyik nagy problémát a korrupció jelenti. Szerintük a magyar gazdaság szerkezetének alapvetõ problémája az, hogy még mindig túl sok vállalkozás él állami megrendelésbõl, így nagy az esélye annak, hogy kialakul egyfajta klientúra. A korrupció átszövi a napi életet a feketén foglalkoztatott munkaerõtõl, a csúszópénzeken keresztül az átláthatatlan közbeszerzési eljárásokig. „A korrupció nagyon sokba kerül az országnak, mivel erodálja a versenyképességet, hátráltatja a gazdaság fejlõdését” - fogalmaznak az ország helyzetérõl szóló jelentésükben.
„A legfontosabb cél a gazdaság növekedése, de nem állami beruházások révén” - szögezték le a nagyvállalatvezetõk tanulmányukban. Tapasztalatuk szerint az elmúlt hét évben a nagy állami beruházások GDP-növelõ hatása eltakarta a privát gazdaság szerkezeti problémáit. „Nem volt igazán önmagából fakadó növekedés, hanem jórészt az állami kiadások generálták a GDP nö­vekedését. Ez - mint fogalmaztak - hosszú távon nem tartható fenn.” Nem az ország relatív lemaradása jelenti az elsõdleges gondot - fejtette ki kérésünkre Takács János. - Az, hogy a versenytársak idõvel igyekeznek felzárkózni, természetes jelenség. „Problémának elsõsorban azt tartjuk, hogy jelentõsen romlott a versenyképességünk. Ezen kell változtatni.”
A tizenhárom multinacionális nagyvállalatot tömörítõ szervezet rendszeresen konzultál a politikai szereplõkkel, közjogi méltóságokkal, s bár álláspontjaik között vannak viták, de a fõbb megállapítások tekintetében egyetértenek - tudtuk meg az elnöktõl. „Nincs vita a tekintetben, hogy egyszerûsíteni kell az adórendszert, csökkenteni kell a munkabérre rakódó terheket. Ki kell szélesíteni az adózók körét, azaz minél több embert be kell vonni az adófizetõk körébe, hogy összességében több adó folyjék be, és így mérsékelhetõk legyenek az elvonások” - sorolta a HEBC javaslatait Takács János. Aki szerint ezt még abban az esetben is meg kell tenni, ha a költségvetés ezt megérezné. Folyamatos versenyben élünk, lemarad az, aki nem veszi fel a tempót. „Meg­gyõzõdésünk - tette hozzá -, hogy nem szabad több idõt vesztegetni.”

Népszavazás - hosszú válság kezdete

A szervezet éves jelentésében kitért a reformok kérdésére is.
A hazánkban mûködõ nagyvállalatok fontosnak és szükségesnek tartják a reformokat, azonban számos hibát látnak a 2006-ban elindított programmal kapcsolatban. „A megvalósítás rossz szerkezetben, helytelen tartalommal és nem megfelelõ elõkészítéssel történt - állítják. - Mind­ennek következtében drámaian visszaesett a gazdaság növekedése, jelentõsen csökkent a versenyképesség, nõtt a társadalmi feszültség és az elszegényedés mértéke. Ám ezek nem szükségszerû velejárói egy jól megtervezett reformnak. A gazdasági növekedést nem szabad feláldozni a hiánycsökkentés oltárán.”
„Bár számos pozitív lépés indult el a kiigazítási csomagon belül, mégis az emberek összekötötték a reformot a visszafogással, így ahogy ezt a népszavazás is meg­erõsítette, populista szólamok sikeresen lejáratták a reformokat, elterelve a figyelmet a gazdasági szükségességekrõl” - fogalmaztak. A HEBC szerint akár hosszú évekre elhúzódó válság kezdetét is hozhatja a népszavazás nyomán kialakult helyzet, mivel a következõ kormányok legelszántabb reformterveit is meg lehet akadályozni hasonló eszközökkel. Mint mondták: a népszavazás további káros hatása az is, hogy az emberek azt szûrték le, hogy nem szükséges anyagi áldozatokat vállalni, elég ha elmennek szavazni, és az államtól kérik a terhek átvállalását. Mindebbõl az látszik, hogy a magyar társadalom nincs felkészülve arra, hogy áldozatokat vállaljon a jövõ érdekében. Pedig - a cégvezetõk állítása szerint - áldozatvállalás nélkül nincsen fejlõdés.
Ehhez azonban elengedhetetlen a jövõkép, az országstratégia, amely mellé sikerül odaállítani a társadalom többségét. A HEBC tagvállalatai szerint az ország süllyedését a demokratikusan megválasztott politikai erõknek kellene megállítaniuk oly módon, hogy a szlogenszerû intézkedések helyébe valódi, szakmai megoldások szülessenek. Véleményük szerint a politikai hitelesség visszaszerzéséhez világos és õszinte helyzetelemzésre van szükség populista ígéretek helyett. „Ha nincsen vízió nyilvánvalóan nem várható áldozatvállalási hajlandóság a társadalomtól.”

Konszenzus, de azonnal

A nagyvállalat-vezetõk úgy látják, hogy a politikai szereplõk részérõl a konszenzus szükségessége talán még soha nem volt eny­nyire nyilvánvaló, mint napjainkban, amikor megszûnt a koalíciós kormányzás. Úgy vélik, hogy a kialakult negatív erõtérben igen csekély a további reform esélye. „Ez pedig egyenértékû a visszafejlõdéssel. Az ország a politika foglya lett - állítják. - A politikai pártok olyan mély árkot ástak egymás között, hogy az már a gazdasági növekedés rovására megy. Az önös érdekek felülírják az ország érdekét.” A társaság szerint az elmúlt években még úgy tûnt, hogy a gazdaság képes egyfajta ellenállást kifejteni a politika instabilitásával szemben, de ez csak rövid távon lett igaz. Hosszú távon visszaüt a kiszámíthatatlanság és a politikai stabilitás hiánya, csökkent az ország tõkevonzó képessége.
Mindez kihatással van az ország külsõ megítélésére is. A jelentés szerzõi szerint „a stagnálás kívülrõl nézve egyenértékû a visszafejlõdéssel. A politikai csatározások és széthúzások sokat vonnak le az ország pozitív imázsából, és nagyban fokozzák a bizonytalanságot. Romboló hatású lehet akár egyetlen nemzetközi médiában megjelenõ negatív tudósítás is, ezek pedig befolyásolják a külföldiek véleményét. Ezek hatására mára érezhetõen távolságot tartanak az országtól. A multinacionális cégek anyavállalatai pedig értetlenül figyelik az eseményeket”.

Egyetlen esély

„Ismerjük fel és tanuljunk meg élni a lehetõségeinkkel” - tanácsolják a HEBC jelentésében. Mint fogalmaznak, az uniós tagság egyfajta ernyõ, amely segít megvédeni a gazdasági sokktól, de attól nem véd meg, hogy sereghajtók legyünk.
A társaság meggyõzõdése, hogy az ország továbbra is építhet az erõsségeire, és képes a gyengeségeibõl is elõnyöket kovácsolni. Felhívják a figyelmet a kínálkozó lehetõségekre: a hazai kisvállalkozói szektor fejlesztésére, az új uniós tagállamokkal való együtt­mûködésre, a változó világgazdasági helyzet adta új kihívásokra.
Rámutatnak ugyanakkor a veszélyekre is. Többek között a reformok megtorpanására, a konszenzus hiányára, a korrupcióra, a demográfiai, egészségügyi, oktatási problémákra. Hangsúlyozzák ugyanakkor, hogy számos erõsséggel rendelkezünk, amelyekre építve, társadalmi és politikai konszenzus alapján elõre lehet lépni. Elsõsorban versenyképes emberi erõ-forrásainkra, szerencsés földrajzi elhelyezkedésünkre, fejlett infrastruktúránkra, exportorientált iparunkra, vonzó turisztikai célpontok meglétére alapozhatunk.