Lukács András, Párizs
Bővülő unió
Egyelőre gyakorlati kérdésekkel foglalkozik az újonnan megalakult Mediterrán Unió

Nicolas Sarkozy francia elnök komoly diplomáciai eredményt ért el a hétvégén: a Grand Palais-ben sikerült egy asztalhoz ültetnie 43 ország vezetõit, hogy a Mediterrán Unió kérdésérõl tárgyaljanak. A diplomáciai csúcstalálkozón, amelyre egy nappal a francia nemzeti ünnep elõtt került sor, az EU tagállamainak vezetõin kívül részt vett a mediterrán régió szinte összes vezetõje, Moamer Ka­dhafi líbiai elnököt leszámítva, aki régóta ellenzõje a Barcelona-projektnek is nevezett kezdeményezésnek.

Tekintettel arra, hogy a Mediterrán Unió megalakítása Nicolas Sarkozy fõ diplomáciai céljainak egyike volt - a megválasztását követõ gyõzelmi beszédében az Egyesült Államokkal való kapcsolat helyreállítása mellett ezt jelölte meg egyik legfontosabb külpolitikai céljaként - a francia vendéglátók semmit sem bíztak a véletlenre. Mintegy 18 ezer rendõr vigyázott a rendre és a 43 ország vezetõinek a biztonságára, a protokollosok pedig úgy alakították ki az ülésrendet, hogy Szíria és Izrael vezetõi ne kerüljenek túlságosan közel egymáshoz. Mindezek ellenére a palesztin és a szíriai vezetõk diszkréten elkomorodtak, amikor Ehud Olmert emelkedett szólásra, a találkozó azonban incidens nélkül ért véget, Nicolas Sarkozy legnagyobb örömére. A francia elnök nem is titkolta elégedettségét, hiszen az a tény, hogy a Közel-Kelet és Európa vezetõit sikerült egy asztalhoz ültetni, önmagában is hatalmas diplomáciai siker. Mindemellett sikerült megvalósítani a konkrét célt is, a Mediterrán Unió megalakítását.
„Azért, hogy a jövõ a béke jövõje legyen, az igazság jövõje, a haladás jövõje, arra van szükség, hogy minden ország erõfeszítéseket tegyen, úgy, ahogyan az európai országok erõfeszítéseket tettek annak érdekében, hogy véget vessenek a háború és erõszak végzetes láncolatának. Együtt leszünk sikeresek, vagy együtt bukunk” - nyilatkozta a találkozó kapcsán a francia elnök, akinek nem titkolt célja, hogy a Mediterrán Unió a közel-keleti békefolyamat motorja legyen.
A BBC értékelése szerint a Bush-kormányzat hátralevõ hónapjaiban Franciaország és Sarkozy megpróbálhatja befolyásolni a közel-keleti folyamatokat, de végül a Fehér Ház új lakója fogja eldönteni az új irányvonalat.
A Mediterrán Unió megalakítása szinte „gyanúsan” békés hangulatban zajlott, aminek egyik eredménye, hogy Libanon és Szíria újra felvette a diplomáciai kapcsolatot, amely 2005-ben Rafik Hariri libanoni miniszterelnök meggyilkolása után szakadt meg. Mindeközben Ehud Olmert izraeli miniszterelnök kijelentette: sosem álltak közelebb az izraeli-palesztin békéhez, mint most. Ez utóbbiban valószínûleg Mahmúd Abbász palesztin elnök is egyetértett, aki Ehud Olmerttel a legnagyobb egyetértésben parolázott a francia elnökkel.
Annak érdekében, hogy a kezdeményezés ne valljon rögtön az elején kudarcot, az új unió többnyire gyakorlati kérdések megoldásán dolgozik a közeljövõben. Az egyik ilyen prioritás a mediterrán térség környezetszennyezésének megállítása: a térségben zajlik például a világ kõolajszállításának 28 százaléka. Tekintettel arra, hogy a Mediterrán Unió egyik célja a regionális kohézió és integráció bátorítása, a célul kitûzött következõ feladat a Mauritániát, Marokkót, Algériát, Tunéziát és Líbiát összekötõ Magreb Arab Autópálya megépítése. Ez a projekt annak fényében is kiemelkedõ, hogy jelen pillanatban a Nyugat-Szahara fölötti viták miatt zártak a határok Algéria és Marokkó között.
A Mediterrán Unióban részt vevõ európai és közel-keleti országok energiaügyi kérdésekben is együttmûködnek majd, az EU napelemek által termelt áramot, valamint gázt importálna az észak-afrikai államoktól. A Mediterrán Unió oktatási kérdésekben is tervez együttmûködést a közeljövõben. Elsõként az Erasmus-hálózathoz hasonló projekt keretében a déli államok diákjai tanulhatnak az északi, vagyis az EU-t tagállamok egyetemein.