Míg a felek azon gondolkoznak, hogy háborúba lépjenek-e egyáltalán, észre
sem veszik, hogy a háború már javában folyik.

Izrael a Földközi-tenger felett az iráni atomlétesítmények elleni
csapássorozat tervét gyakorolja. Teherán válaszul tüntetõen új rakétákat próbált
ki, amellyel - állítása szerint - Tel Avivot és 32 amerikai katonai bázist is
képes megsemmisíteni. Közben Európa új tárgyalási csomagot terjesztett
Ahmadinezsád elé, hogy Teheránt jobb útra térítse. A huzavona folytatódik, és
nincs elõrelépés. Eközben már érlelõdik az amerikai vezetésben: a diplomácia
csõdöt mondott, Ahmadinezsádot csak erõvel lehet megakadályozni abban, hogy
atombombához jusson.
A háború elsõ szakaszát pszichológiai hadviselésének köszönhetõen a perzsa állam
nyerte. Sikerült ugyanis idáig elhitetnie, hogy egy Irán elleni izraeli vagy
amerikai katonai támadás Teherán atomfegyverkezésének megakadályozására
katasztrofális következményeket vonna maga után. Nemcsak Tel Aviv semmisülne meg
és az iraki amerikai egységeket érné megrendítõ csapás, de az egész
Közel-Keletet lángba borítanák. Szakértõk egy csoportja egy ilyen esetre
világvégét jósolt, és különös tekintettel a kegyetlen iráni válaszra, óva intett
bármiféle katonai beavatkozástól. Még egyetlen lövés sem dördült el, ám Irán
máris sikert könyvelhetett el. Képes volt egy erõs és hatalmas ország képzetét
kelteni, amely nem habozik erejét és hatalmát megmutatni. Különösen, hogy a
Nyugat lassan egy évtizede diplomáciai eszközökkel próbálta meg Iránt eltéríteni
szándékától, és nem értette, hogy csakis a hihetõ katonai fenyegetés
kényszeríthette volna Teheránt a diplomáciai ösztönzõ csomag elfogadására.

A helyzet azonban mára megváltozott. Izrael elõbb a retorikáján változtatott,
majd nemrégiben a mediterráneum felett 1500 km-es távolságra több mint száz
harci repülõgéppel egy Iszfahán elleni támadást szimulált, ahol az egyik iráni
atomlétesítmény található. A harci gépek mellett légi tankerek, elektronikus
hadviselõ gépek, valamint kutató- és mentõhelikopterek vettek részt a
hadgyakorlatban. Izrael jelezte, hogy igyekszik meggyorsítani az amerikai
F-35-ös lopakodó harci gépek leszállítását. Fejlesztés alatt van az Arrow-3
rendszer is, amely sokkal magasabban és távolabb is képes a rakéták elfogására.
Intenzív amerikai-izraeli egyeztetés folyik, amelynek keretében többek között
Ehud Barak izraeli honvédelmi miniszter, Gabi Askenázi vezérkari fõnök és a
Moszad igazgatója is nemrégiben Washingtonban járt. A nyilvánvaló célpontok
magukban foglalnák az iszfaháni létesítményt, ahol az urániumércet gázzá
konvertálják, a natanzi komplexumot, ahol ezt a gázt centrifugákban
urániumdúsításra használják és az araki plutóniumtermelõ nehézvizes reaktort. Az
irániak az osiraki példából tanulva bizonyos létesítményeket a föld alá
rejtettek, amelyek megsemmisítésére Izrael taktikai atomfegyvert is bevethet.
Eközben Amerika is egyre inkább azon az állásponton van, hogy csak erõvel
lehet elrettenteni Ahmadinezsád elnököt. Bush elnök értesítette az izraeli
kormányzatot, hogy kész jóváhagyni az iráni atomlétesítmények elleni jövõbeli
katonai csapást, amennyiben a tárgyalások megszakadnak Iránnal - állítja egy
magas rangú Pentagon-tisztségviselõ. Bár a tábornoki karban sokan ellenzik és
széles körben kétségbe vonják, hogy Amerika katonai, politikai és gazdasági
kockázatot vállaljon egy légi csapás következményeként, az elnök mégis támogatni
látszik a támadási elõkészületeket. „A sárga fény azt jelenti, hogy legyél kész
az elõkészületekkel, és jelentsd, amikor teljesen készen állsz az azonnali
csapásra” - közölte a tisztségviselõ a The Sunday Timesszal. Ám az izraeliekkel
állítólag azt is közölték: ne várjanak az amerikai erõktõl segítséget, és nem
használhatják az iraki amerikai bázisokat.
A tisztségviselõ hozzátette, hogy mindezidáig meggyõzõ katonai tervet még nem
tártak Bush elnök elé. „Ha nincs pontos és megvalósítható terv, a sárga jelzés
nem válthat zöldre” - jelentette ki. Ám magán a Pentagonon belül is mutatkozik
ellenállás, mert a tisztek attól tartanak, hogy az iráni megtorlás
veszélyeztetné az iraki és afganisztáni erõk biztonságát. A helyzetet csak
bonyolítja, hogy Obama világossá tette, elnökválasztási győzelme esetén a
tárgyalásokat elõnyben fogja részesíteni az erõ alkalmazásával szemben. Ebben az
esetben pedig a sárga ismét pirosra válthat. Obama szenátor ellenezte az iraki
háborút, és kilátásba helyezte, hogy megválasztása esetén kivonja az amerikai
egységeket. Obama még mindig esélyesebb, mint McCain, és ez arra vezetheti a
zsidó államot, hogy még a novemberi elnökválasztás elõtt cselekedjék. „Ha
izraeli lennék, nem várnék” - tette hozzá a Pentagon tisztségviselõje.
Az Iráni Forradalmi Gárda a múlt héten kilenc hosszú és középes hatótávolságú
rakétát lõtt ki az Arab-öbölre. Az iráni állami média szerint egy átalakított
Sahab-3 ballisztikus rakéta 2000 km-es hatótávolságú, és elméletileg egytonnás
nukleáris töltet szerelhetõ rá. Hosszein Szalami, a Forradalmi Gárda magas rangú
parancsnoka így hencegett: „A kezünk mindig a ravaszon van, és a rakétáink
indításra készek.”
Emellett Irán is bemutatót tartott a Perzsa-öbölben. Kilenc különbözõ típusú,
földrõl és a tengerrõl indítható rakétát tesztelt, amelyek állításuk szerint
Izrael bármely pontját és a közel-keleti amerikai támaszpontokat is elérhetik.
Izraeli szakértõk szerint a kipróbált rakéták olyan modellek, amelyekkel a zsidó
államot is el lehetne érni. Uzi Rubin, a Homa (Fal) - a Nyíl rakétaelhárító
rendszer kifejlesztéséért felelõs program - igazgatója azonban meg van gyõzõdve
arról, hogy ez a rakéta nem alkalmas Izrael elleni csapásmérésre. „Amit láttam,
az a Sahab-3 egy régi verziója volt, és az állításukkal szemben csak 1300 km-es
hatótávolságú, nem pedig 2000 km-es.” Szerinte ezt a verziót még nem tesztelték
az irániak. „Az irániak szeretik egy bizonyos fokig eltúlozni a rakétáik
hatótávolságát.”
A rakéták nyilvános tesztelése azt a célt szolgálta, hogy Irán elrettentse az
Egyesült Államokat és Izraelt a nukleáris létesítményei elleni támadástól. A
régi típus nehezebben indítható, és nagyobb az esélye a rakéták elfogásának. Az
Asura elnevezésû új rakéták könnyebben és gyorsabban indíthatók, viszont még nem
tesztelték õket.
Patrick Clawson és Michael Eisenstadt, a Washington Institute for Near East
Policy szakértõi nemrégiben közreadott könyvükben, a Last Resortban is azt
állítják, hogy Irán kevésbé veszélyes, mint ahogyan szeretné magát bemutatni.
Irán olyan kutya, amelynek az ugatása veszélyesebb, mint a harapása. Amikor a
tálib erõk Afganisztánban átvették a hatalmat, és üldözni kezdték a síita
kisebbséget, Irán mozgósítást rendelt el, felsorakozott a határ mentén, ám a
végén semmit sem tett. Semmi sem történt, amikor az Egyesült Államok 1988-ban
lelõtt egy iráni utasszállító gépet. Nemcsak hogy nem válaszolt Irán, hanem
sietett tûzszünetet kötni, mert attól tartott, hogy Washington Irak oldalán
hadba lép. Irán azzal is fenyegetõzik, hogy lezárja a Hormuzi-szorost (kis
képünkön), ha támadás éri, és elzárja az olajszállító hajók útját. Ez azonban
Irán barátait, Kínát és Indiát is igen kellemetlenül érintené. Irán azzal is
fenyegetõzik, hogy Izrael szívére csapást mér Saháb-3-as rakétáival, amelyekkel
állítólag Izraelt és az amerikai katonai bázisokat is képes elérni.
Bush elnök ennek fényében adta jóváhagyását Izraelnek. Obama megválasztásával
ugyanis a katonai támadás novemberben lekerülne a napirendrõl, és Irán
akadálytalanul atomfegyverhez jutna, ami nemcsak a Közel-Kelet, de az egész
világ arculatát megváltoztatná. Amerikának vesztesként kellene Irakból és
Afganisztánból is távoznia. Ez a Nyugat hegemóniájának a végét jelentené. Izrael
is a pusztulás szélére sodródhatna. A zsidó állam egyszerûen nem engedheti meg
magának, hogy ne cselekedjen. Ezt az amerikai vezetésnek is be kell látnia.