Az életforma-forradalomban szolid, de egyértelmû konzervatív fordulat jelei
tapasztalhatók a fővárosi lakosság körében. Az utóbbi években már nem Budapesten
mutatkozik például a legerõsebb szkepszis a hagyományos családformával szemben.
Miközben a házasságkötések száma Magyarországon 2000 és 2006 között 48
ezerrõl 44 és fél ezerre csökkent, addig a fõvárosban például 3 százalékkal
emelkedett az esküvõt tartók aránya: az évtized elején 7981, míg a KSH által
feldolgozott utolsó - tavaly elõtti - esztendõben 8946 pár választotta a
családalapítás tradicionális formáját. Az egyeduralkodó életformaminták
fellazításában sokáig élen járó Budapesten a válások számának tekintetében
ugyancsak megfordulni látszik a trend: a házasságokat a bíróságok elõtt
felszámoló párok aránya az utóbbi fél évtizedben a fõvárosban ha szerényen is,
de már csökkent: 2002-ben 2,7, fél évtizeddel késõbb 2,3 válás jutott 1000
lakosra. A hasonló érték országos szinten 2,4, illetve 2,5 volt. A házasságon
kívül született gyerekek aránya alapján Budapest nem kis túlzással ugyan, de a
régi erkölcsök védelmezõjének számít. Míg egy sor kelet-magyarországi
kisvárosban - például Ózdon, Tiszavasváriban, Túrkevén, Solton, Mezõberényben -
az újszülöttek többsége ma már az állam által nem szentesített
családközösségekben látja meg a napvilágot, sõt e „szerelemgyerekek” aránya már
országos szinten is eléri a 36 százalékot, addig Budapesten 31-32 százaléknál
befagyott ez az érték. Az még nem világos, hogy az utóbbi évtizedben Budapest
elvesztette-e idehaza a korábbi mintaadó szerepét, vagy pedig egy új
életforma-ellenforradalom elsõ jelei érzékelhetõk-e. Ez utóbbi folyamat néhány
észak-európai államban már évek óta tapasztalható.