Vissza a tartalomjegyzékhez

Kovács Klára
Az innováció és a jövő társadalma
Interjú Veres Józseffel, az Országgyűlés európai uniós bizottságának tagjával

Az Európai Unió a jövõ társadalmát az innováció alapján képzeli el. A tervek szerint egy fejlett, tudatos építkezés eredményeként gazdaságilag stabil, növekvõ, folyamatosan megújuló unió jönne létre. Utópia vagy tényleg ez a jövõ társadalma?


Fotó: Somorjai László

- Ma talán még utópisztikusnak hat ez az állítás, de az unió és a világ fejlettebb részén már nemcsak tervek léteznek, hanem a megvalósítás is elindult. Az EU a növekedést és a munkahelyteremtést szeretné biztosítani minden tagállamának, olyan tudatos építkezésen keresztül, ami nagyobb hozzáadott értéket tud termelni. Ma már ennek a folyamatnak az eredményeként jól látható, hogy néhány nagy cég mindegyik országban meghatározóvá válik, amelyek a legnagyobb lendületet adják a fejlesztéseknek, illetve meghatározzák majd a jövő társadalmát. Nyilván ez a fajta beavatkozás élénk ellenkezést vált ki időről időre, mivel a gazdasági folyamatok irányítása, feltételezi a majdani politikai irányítást is. Ebben a változásban óriási kérdés, hogy mi lesz a kis- és középvállalkozásokkal, hogyan tudnak ebben a korszerűbb szerkezetben termelni, és hogyan tudják az üzleti modelljüket hatékonyabbá és versenyképessé tenni.
Magyarországnak van esélye ehhez a fejlett szektorhoz csatlakozni? Vagy az unió véglegesen kettészakad, és mi a leszakadt országok között leszünk?
-Magyarország gazdaságilag kettéhasadt, a nagy vállalatok, amelyek többnyire a globális cégekhez tartoznak, benne vannak a legfejlettebb innovációs folyamatokban. A nagy veszélyt az jelenti, hogy a többi gazdasági szereplõnél lassul az innovációhoz kapcsolódó fej­lõdés, modernizáció. Magyarorszá­gon a legnagyobb problémák közé tartozik, hogy a fejlesztési finanszírozásokra a vállalati szektor nagyon keveset költ. Jelenleg az állami finanszírozás adja a kétharmad részét a fejlesztéseknek, míg a vállalati ráfordítás csupán az egyharmadát. Az USA-ban ez a helyzet pont fordított. Sõt, a magyarországi tudomány eredményei nemigen épülnek be a magyar gazdaság tevékenységébe, illetve pontosan megfigyelhetõ, hogy a korszerû eredmények átvétele lényegesen lassabb, mint más országokban, ami erõsen rontja a versenyképességünket.
Ebben a helyzetben, milyen jelzésértéke van annak, hogy Magyarországra jön az Európai Technológiai és Innovációs Központ?
-Van jelzésértéke, de azt is látni kell, hogy ez elsõsorban egy adminisztratív, szervezési központja ennek a tevékenységnek, mégis vannak elõnyei. Nyilván jóval több lesz a tudományos rendezvény, konferencia, melyek a figyelmet Magya­rországra fordítják. Ezeket a lehetõségeket tudatosan kell majd kihasználnia Magyarországnak. Javítja az országimázst az is, hogy a Nobel-díjasok után most azt is elmondhatja Magyarország, hogy az európai innovációs tevékenység meghatározó központjává válhat. Budapest mellett ott van Debrecen, ahol nagyon komoly tudományos kutatói tevékenység folyik, a szegedi biotechnológiai tevékenység szintén a határokon túl is elismerést váltott ki. Pécsnek nagyon komoly orvosi tevékenysége van, Gyõrben kialakult egy közlekedéshez kötõdõ mérnöki innovációs tevékenység. Ezek többnyire a határon túl is elismertek. Természetesen két irányba is kell javítani ezt a tevékenységet, egyrészt a vállalkozásokkal, másrészt az egymással való együttmûködésbõl jöhetnek további eredmények. Nagyon sokszor a magyar tudományos központok is a külsõ partnerrel tartják inkább a kapcsolatot, a belsõ együttmûködés nem igazán alakult ki, pedig az ország számára sok eredményt hozna.
Ötödik évébe léptünk az EU-s tagságunknak. Mennyire sikerült európaivá válni? Ki tudjuk használni az unió nyújtotta elõnyöket?
-A csatlakozás zökkenõmentes volt, ami azt mutatja, hogy Magyarország alapvetõen felkészült, például a jogharmonizációban vagy a modernizációban, ugyanakkor más kérdés, hogy az EU-ban rejlõ további lehetõségeket hogyan használjuk ki. Az Európai Unióból ma a legtöbbet talán az uniós pénzek felhasználásával kapcsolatban érzékelhet az átlagember. Az összes többi besimul, beépül a mindennapjainkba. Az a kérdés, hogy utak, vasutak, hidak épülnek ezekbõl a forrásokból, vagy az a fajta tudás növekszik, ami az emberek fejében kell hogy megjelenjen. Azaz, lesznek-e új képességek, képzettségek az uniós támogatásból. Ez fogja igazán eldönteni, hogy mennyire sikeres Magyarország.
Jól látható, hogy Portugália és Görögország egyrészről nagyon sok pénzt tudott lehívni a brüsszeli kasszából, ugyanakkor nem tudták megváltoztatni sem a gazdaság szerkezetét, sem az emberek hétköznapjait. Pozitív példaként ott van Írország, amely - nagyon tudatosan - a pénzeket elsõsorban
a tudásba, képességek növelésére, a képzésbe fektette be. Amikor bebizonyosodott, hogy ez a tudásgazdaság nagyon komoly tõkét jelent az országnak, akkor kezdtek el autópálya-hálózatot kiépíteni.