Makki Marie-Rose
Propaganda a gyermekjogokról

Az idei érettségizõk megkaphatták a kormánytól ajándékba a Jogod van hozzá! címû brosúrát a jogállam mûködésérõl. Az állampolgári jogok biztosa pedig egy hónapja indította el azt a honlapot, amelyet a gyermekek nyelvére „lefordítva” írtak meg szakemberek, tájékoztatásul a gyermekek jogairól. „Kell a jogokról beszélni a gyerekeknek, tanítani is kell õket erre, de ret­tentõen óvatosnak kell lenni abban, hogy a gyerek értse, mirõl van szó” - mondta el lapunknak Ranschburg Jenõ pszichológus annak kapcsán, hogy a gyerekjogi propaganda sok felnõttbõl komoly indulatokat váltott ki.

„Nem az a probléma, hogy a gyermekek nem fújják fejből az alkotmányt, s emellett az őket megillető jogokat sem ismerik. Sokkal nagyobb gond az, hogy egy olyan világban nőnek fel, ahol a felnőttek nemhogy a gyermekek, hanem egymás jogait sem tisztelik - még akkor sem, ha tételesen ismerik azokat. Így különösen fontos, hogy a legkisebbeket is megillető, alapvető jogokra felhívjuk a figyelmet” - mondta el érdeklődésünkre Kecskeméti Edit, az UNICEF magyarországi bizottságának igazgatója. Szerinte a gyermekek jogairól szóló 1959-es ENSZ-nyilatkozat, majd az 1989-es, hazánk által is ratifikált egyezmény megalkotásának fő oka az volt, hogy a szülők igen gyakran tulajdonukként bánnak a gyermekeikkel mondván: „Az én fiam, azt csinálok vele, amit akarok.” A nevelésbe nem engednek beleszólást, miközben a gyereknevelési elveket ma meglehetős tudatlanság és ösztönszerűség vezérli.
A magyar tanulóknak a felmérések szerint kevés fogalmuk van az őket megillető jogokról, a jogállamiság vagy a többpárti demokrácia működéséről. Az igazgatónő elismeri: sajnos a gyermekjogi propagandában közzétett jogokat hajlamosak az emberek szélsőségesen és szó szerint értelmezni, holott igazából a méltányos bánásmód erősítése a cél. A gyerekverés tilalmának lényege az erőszakmentes hozzáállás lenne, nem pedig az, hogy a szülőt egy atyai pofonért lecsukhassák. Másik alapelv, hogy mindig a gyermek legfőbb érdeke legyen a döntéshozatal elsődleges szempontja. Arra a kérdésre, hogy az ENSZ gyermekjogi konvenciója miként vélekedik az abortuszról, már a gyermekek élethez való joga kapcsán is, Kecskeméti Edit úgy reagált: 160 ország nemzetközi egyezménye nem alkalmas arra, hogy világnézeti vitákat eldöntsön, csak a közös pontokat rögzíti. Így gyermek az a személy, aki a 18. évét még nem töltötte be, ám az élet kezdetéről az egyezmény nem foglal állást. Számos ország a gyermeket a megfoganásától védi, hazánk nem tartozik közéjük. A 45 cikkelyes ENSZ-okmány sok egyéb mellett azt sem rögzíti, hogy egy gyermeknek joga lenne férfi apához és női anyához.

Az UNICEF segédletével létrehozott gyermekjogi honlap célja, hogy a gyermekjogok fogalma bekerüljön a közgondolkodásba, és igazodási ponttá váljon. Ezt erősítené egy gyerekjogi ombudsmani hivatal felállítása is, amely számos nyugati országban már működik. Kecskeméti Edit szerint ez nemcsak a gyermekeket érintő komoly visszaélések, bűncselekmények erősödő veszélye miatt sürgető - bántalmazás, drog, prostitúció, gyerekkereskedelem stb. -, hanem azért, mert a mindennapi életben is komolyan sérülnek a gyermekek jogai. Például az esélyegyenlőség terén, mivel a hátrányos helyzetű gyermekek ma behozhatatlan lemaradással születnek, a társadalom kasztosodik. Másik súlyos terület a családon belüli erőszak, ami nem is csoda, mivel ma mindenki arra szocializálódik, hogy erőszakkal érvényesítse az érdekeit. A gyerekek érdekeit sajnos az erre hivatott szervek sem védik. Egy kisgyermek éhenhalása kapcsán az állampolgári jogok biztosa kezdeményezte a gyermekvédelmi törvény kiegészítését úgy, hogy a gyermekvédelmi szervek a jelzési kötelezettségük elmulasztása esetén felelősségre vonhatók legyenek.
„A gyermekek jogai csak akkor működőképesek, ha a felnőtt társadalom tiszteletben tartja azokat. A felvilágosítást a felnőtteknél kellene elindítani. Kezdve ott, ahol a legélesebben vetődik fel a kérdés, az abortusznál” - jegyzi meg Ranschburg Jenő gyermekpszichológus. A jogszabályokat a gyerekek nem nagyon értik, ellenben szívesen szajkózzák, ami a felnőtteket hallatlanul irritálja. Az alapvető jogairól a gyereknek valóban tudnia kell, sőt, bizonyos körülmények között érvényesítenie is kellene tudnia azokat. Ezt a mai viszonyok között megtanítani neki az igazán nehéz feladat. Nem valószínű, hogy ez tantárgyként elsajátítható, különösen a mereven tekintélyelvű iskolákban. A gyermekek az emberségüket kizárólag a felnőttekkel való kapcsolatokban tanulják meg, a velük való mindennapi bá­nás­módban, és emiatt fognak ragaszkodni hozzá. Régóta működik Finnországban egy segélytelefon-vonal, amin a gyermekek segítséget kérnek. Amikor nálunk bevezettek egy ilyen segélyvonalat, nem működött. Ha egy gyermek helyzetével visszaélnek, a kiskorú csak akkor áll ki a jogaiért, ha ezt a szülők megfelelő hozzáállása előzi meg: 14 éves koráig tőlünk, és nem honlapokról kellene ugyanis megtanulnia, hogy ő alapvető jogokkal és kötelességekkel rendelkező ember. Ehhez a gyereknek mindenekelőtt egy szeretetteljes, elfogadó, értelmesen és következetesen korlátozó közegre van szüksége.
„Nehéz szétválasztani azt, hogy valaki a jogaiért áll ki, vagy tiszteletlen, arrogáns, ez sok felnőtt szemében könnyen összemosódik. Ők egyetlen dologban tudják kifejezni a lényeget: azonnali, feltétlen engedelmesség. Pedig idő kell ahhoz, hogy a gyerekben - akárcsak a felnőttben - megérjenek azok az értékek, melyeket a környezetétől elsajátíthat” - véli a pszichológus. „Az a jó gyerek, aki mindig szót fogad” - mondja már az ötéves is. Ez viszont nagyon nehézzé teszi a gyerek számára, hogy a szófogadást feltételekhez kösse, a jót a rossztól megkülönböztesse, és itt már a jogainál tartunk. Ráadásul bármilyen is a felnőtt generáció, automatikusan modellül szolgál, s miután ők sem ismernek el fölfelé semmilyen tradicionális tekintélyt, ugyanezt látjuk a fiatalok és a felnőtt generáció viszonyában is leképeződni. A nevelés eszköze jobbára a megfélemlítés marad, ami a gyerek jövőjére nézve nem sok jót tartogat, mert meg lesz győződve arról, hogy mindent szabad, ha nem fenyegeti a retorzió veszélye.