Hetek XII. évfolyam, 28. szám, 2008. július 11.

A punk közel negyven éve óriási üzlet, így nem is csoda, hogy az idei hazai rockfesztiválszezon elsõsorban rájuk építkezik. Ellátogatnak a nyár során hazánkba a kezdetek és az újjáélesztési kísérletek „sztárjai” is: a Sex Pistols, az Exploited, a Bad Religion és az Offspring, hogy bevonják hazánk posztpunk ifjúságát az anarchobusiness rejtelmeibe.

Egy szexuális orgyilkossághoz kötõdõ punk banda piacra dobása Malcolm McLaren brit üzletember fejébõl pattant ki. McLaren már tinédzserként apja példáját követve lelépett otthonról, mûvészetet tanult és ruhákat tervezett a Sex elnevezésû butik számára. Ebben az üzletben lógtak a Johnny „Rotten” Lydonhoz hasonló narancssárga hajú, szélsõséges öltözködésû figurák. Lydon ír katolikus, emigráns családba született szintén Londonban. Hétéves korában agyhártyagyulladás következtében fél évre kómába és amnéziába esett. A betegség megtámadta szemeit is, melynek következtében azok kidülledtek. A bárgyú tekintetû, „Gyűlölet” pólót viselõ, Alice Cooper-dalt éneklõ srácra 1975-ben figyelt fel az akkortájt alakuló Sex Pistols-menedzser, McLaren.
A bandához csatlakozott még iskolai haverja, a csont és bõr, égnek álló hajú, örökké gunyoros Sid Vicious. Sid, Simon John Ritchie néven látott napvilágot, s ahogy McLaren esetében történt, apja nem sokkal a születését követõen otthagyta a családját. „Ha Johnny Rotten a punk hangja, Sid Vicious a punk attitűdje…” - fogalmazott menedzserük. Sid nevéhez fûzõdik például a punk „táncának”, a pogónak a feltalálása, valamint a nácizmus és a punk mozgalom egymásra találása. Még 1977-ben megismerkedett egy heroinfüggõ prostituálttal, Nancy Spungennel, aki bevezette õt az „élj töményen, halj meg fiatalon” önpusztításba.

A Sex Pistols az Anarchy in the UK címû dalával robbant be a köztudatba, mely egyfajta ars poeticát is jelentett a zenekar számára: „Én egy antikrisztus vagyok / Anarchista vagyok / Tudom, hogy mit akarok / és azt is tudom, hogyan érem el / jártamban, keltemben pusztítani akarok.”
Talán nem is csoda, ha amerikai lemezbemutató turnéjukon Vicious egy alkalommal kórházban kötött ki, miután drogos állapotában a mellkasára egy pengével feliratot vésett, majd egy férfi rajongót vert fejbe basszusgitárjával. Bár utolsó állomásukon Rotten bedobta a törülközõt és kilépett, a zenekar sorsát egy tragédiasorozat pecsételte meg véglegesen. 1978. október 12-én Nancy fehérnemûs holttestére egy késsel a hasában találtak rá szállodaszobájukban, Sidet pedig gyilkosság vádjával azonnal letartóztatták. 50 ezer dollár váltságdíj ellenében szabadlábon védekezhetett, ám tíz nappal késõbb felvágta az ereit és kórházba került. Felépülve egy söröskorsót vágott az énekes Patti Smith testvéréhez, amiért 55 napra ismét börtönbe zárták. A szabadulását követõ napon azonban kábítószer-túladagolásban meghalt. Mindössze 21 éves volt ekkor…

A Sex Pistols feloszlásával a média a punk haláláról kezdett cikkezni, ám ekkor egy eredetileg rasszista Oi! zenekarnak induló skót banda vitte tovább a „polgárpukkasztás” zászlaját a Punk’s Not Dead (A Punk nem halott) címû albumával.
A bandát egy leszerelt katona, Wattie Buchan énekes alapította még az 1980-as évek elején, aki lelkesen támogatta a brit rasszista Nemzeti Frontot. Egy magazinnak azt is elárulta, hogy otthonába náci háborús lobogót függesztett ki, a karjára pedig horogkeresztet tetováltatott. Megjelenésüket ezenfelül biztosítótûk, bakancsok, felvarrók és a punk azóta védjegyévé vált mohikánfrizurája egészítette ki.
A USA címû daluk megjelenését követõen szokássá vált a punkok körében az amerikai zászló rituális elégetése. Militáns dalaikkal a brit politikának kívántak beszólni, ám az 1986-os Jesus is Dead (Jézus halott) EP-jükkel, melynek borítóján a megfeszítés szadomazochista perverzióként van beállítva, már minden határon túlléptek. Túl azon, hogy a Punk’s Not Dead / Jesus is Dead relációban a punk eszmét emelték isteni rangra, a dal szövegében egy üzleti fogássá alacsonyítják le a megváltást, sõt azon sajnálkoznak, hogy Pilátusnak nem sikerült egyszer s mindenkorra pokolra küldenie Jézust…
A punk zene kilencvenes évekbeli haldoklását csak egyéb stílusirányzatokkal való mixeléssel tudták átvészelni. Legutóbbi albumaikon a punk zenét már thrash metállal is elkezdték ötvözni, melyeken ismét kibújt a szögesdrót a zsákból: a Hitler’s in the charts again (Hitler ismét a toplista élén) címû, Bergen-Belsent megidézõ dalukban többek között az alábbi cinikus sor is elhangzik: „Légy a koncentrációs tábor táncbajnoka!”
A dalaikból kiáradó agresszivitás harmincéves pályafutásuk alatt mindvégig botrányokat idézett elõ a zenekar körül és koncertjeiken egyaránt. A híradások több száz összetûzésrõl számolnak be a rendõrséggel; nem is beszélve arról, hogy elsõ dobosuk, Dru Stix fegyveres rablásban való részvételért börtönbe is került, Wattie-t pedig egy alkalommal utcai zavargásért tartóztatták le. A harminc év alatt több mint harminc zenész fordult meg a bandában, sokan egy évet sem tudtak náluk kihúzni.

Bad Religion és Offspring

A punk új hullámának beindításáért két PhD aspiráns biológus, a kereszténygyûlöletérõl közismert Greg Graffin (Bad Religion) és Bryan „Dexter” Holland (Offspring) tehetõ felelõssé. A Bad Religion elsõ albumán mindjárt olyan dalokkal nyitott, mint a Faith in God (Istenhit), melyben szó szerint lehülyézik a zsidó és keresztény híveket. A Biblia- és tízparancsolat-gyalázó Suffer (Kín) címû albumukon pedig már valamennyi létezõ szabály áthágására buzdítják hallgatóikat. Mikor a keresztények szapulásáról egy idõre leszálltak, a szociális, társadalmi problémákat vették górcsõ alá. E témából maguk is aktívan kivették részüket, hisz ez idõ tájt valamennyi alapító tag elvált feleségétõl, sorsára hagyva gyermekeit.
A The Offspring megalakulásakor, ahogy az a punk bandáknál lenni szokott, se hangszerük, se zenei tudásuk nem volt. Ennek ellenére az a Bad Religion-ös Brett Gurewitz jelentette meg albumaikat, aki zenekarából kilépve kiválóan megtollasodott belõlük. Mindjárt olyan dalokkal kezdtek, mint a Demons, melyben „azték szemû, egyiptomi hajú” szellemeket idéztek meg a rituális oltárra, vagy a Kill the President, azaz öld meg az elnököt, hogy megszûnjenek a háborúk…
Harmadik, Smash címû nagylemezüktõl fogva már 35 millió albumot értékesítettek világszerte. Az elmúlt években tapasztalható Bush-ellenes divathisztéria a Bad Religionnal együtt õket is bedarálta, s olyan dalokat kezdtek írni, mint a Baghdad, kifejezve a „nagysátánozók” iránti szimpátiájukat, vagy a Neocon, mely a konzervativizmust igyekszik nevetségessé tenni.