Sebestyén István
Segély kontra munka

Növelni a minimálbér és a segély közti különbséget - ez a kormány egyik kitûzött célja a szociális segélyezés rendszerének átalakításával. A program nem Monokkal kezdõdött - hangoztatta Gyurcsány Ferenc, ám kétségtelen, hogy a téma népszerûsége felgyorsította a kormányzati cselekvést. Eközben Sárospatakon már sikerrel alkalmazzák a monokihoz hasonló, ám részben enyhébb rendeleteket.

Fotó: Somorjai László

A szociális rendszer átalakítását és egyúttal a közmunkaprogram bõvítését tervezi a kormány - errõl Gyurcsány Ferenc miniszterelnök beszélt a kabinet és az MSZP vezetésének dobogókõi tanácskozása után múlt héten. A családtámogatás esetében az alanyi jogot nem kérdõjelezik meg, viszont elképzelhetõ, hogy növekedni fog a természetbeni juttattások aránya. Továbbá érdekeltebbé tennék az önkormányzatokat a közmunkaprogramok bevezetésében, valamint piaci szereplõk bevonásával negyedévenként 120 óra munkához juttatnák az erre alkalmas állástalanokat. Ezenkívül képeznék a szociális segélyben részesülõ fiatalokat, valamint fokozatosan növelnék a minimálbér és a segély összege közötti különbséget.
Bár a miniszterelnök hangsúlyozta, programjuk nem a monoki rendelettel kezdõdött, kétségtelen, hogy a széles körben népszerû önkormányzati döntés felgyorsította a kormányzati cselekvést. A Borsod-Abaúj-Zemp­lén megyei településen korábban hozott rendelet szerint csak azok részesülhetnek gyermekvédelmi támogatásban, ahol a gyermek óvodába vagy iskolába jár; az önkormányzat által folyósított segélyeket pedig csak azok vehetik fel, akik annak ellenértékét ledolgozzák. Monok példáját több település is követte, illetve követi, ám Kállai Ernõ kisebbségi ombudsman állásfoglalása szerint ezek a rendeletek törvény- és alkotmányellenesek, sõt, felmerül a közvetett diszkrimináció lehetõsége is. Az érintett önkormányzatok vezetõi azonban nem hátrálnak: Szepessy Zsolt, Monok polgármestere például országos ügydöntõ népszavazást kíván kezdeményezni a segélyezési rendszer átalakításáról.
A témához kapcsolódó vitákban nem mindig egyértelmû, hogy arról van-e szó, hogy a segélyért meg kell dolgozni, vagy arról, hogy a segély helyett közmunkát biztosít az önkormányzat. Márpedig ez lényeges különbség. Amíg Monokon az elõbbi - jogilag nehezen védhetõ - logikát alkalmazzák, addig például Sárospatakon az utóbbit. Aros János, a város fideszes alpolgármestere lapunknak kifejtette: a több mint egy hónapja hozott rendeletük értelmében a szociális segélyben részesülõknek közhasznú munkát ajánlanak fel, és ha ezt az illetõ elfogadja, akkor már nem segélyt, hanem munkabért kap. Ha viszont nem fogadja el, és orvosi igazolást sem hoz alkalmatlanságáról, nem kap segélyt sem. „Az eddigi tapasztalatok alapján jól mûködik a rendszer: csak azok nem fogadják el a munkalehetõséget, akik feketemunkából vagy más alternatív forrásból biztosítják a megélhetésüket. Közmunkásaink a polgármesteri hivataltól kezdve a köztereken át a parkolókig számos helyen dolgoznak, és minimum nettó 60-70 ezer forintot keresnek” - mondta az alpolgármester, aki hangsúlyozta, a monoki rendeletnél enyhébb, „segély helyett munka” logikára alapuló megoldás nem törvénysértõ. Ellentétben másik rendeletükkel, amely szerint rendszeres gyermekvédelmi támogatást csak akkor kaphat egy család, ha iskolába vagy óvodába járatja a gyermekét. Mint mondta, tisztában vannak azzal, hogy ez az érvényes jogszabályokkal ellentétes, egyelõre azonban várják a közigazgatási hivatal konkrét állásfoglalását.
A csaknem 14 ezer fõs Sárospatakon egyébként 464 segélyezettet tartanak nyilván, akikre évente 150 millió forintot költenek. Az összeg 90 százalékát a központi költségvetés fedezi, de - mint Aros János kiemelte - a fennmaradó 15 millió forint elõteremtése is komoly teher a 400 milliós forráshiánnyal küszködõ önkormányzaton. „Mivel a közmunka esetében is ugyanilyen a finanszírozási arány, szívesebben fizetnénk ennyi pénzt, ha az végeredményben a településért végzett munkára fordítódik” - fogalmazott a városvezetõ. Hozzátette: egyetlen problémájuk, hogy egy hónap alatt az egész évre szóló közmunkakeretük kimerült.
A sárospataki törekvésekkel még Rostás László, az Országos Cigány Önkormányzat egyik alapítója, tanácsnoka is egyetért. „Ha nem a segélyért kell megdolgozni, hanem közmunkalehetõséget biztosítanak az állástalanoknak, az hasznos. Ez visszavezet a munka világába, valamint kiszûrhetõk azok, akik valójában nem rászorulók” - fogalmazott a korábban szociális munkásként tevékenykedõ szakértõ. Szerinte még azon is el kellene gondolkozni, hogy a családi pótlékot és a gyermekvédelmi támogatást óvodába és iskolába járáshoz kössék. „Ha a cigányság szocializációja nem gyorsul fel, nemcsak a többségi társadalomnak, hanem magunknak is ártunk” - fogalmazott.