Hazafi Zsolt
Túljutott a holtponton az MSZP

„A kisebbségi kormányzás bizonytalansága ellenére a miniszterelnök pozíciója az utóbbi hetekben megerõsödött” - állítják egybehangzóan egymástól független szocialista forrásaink. Sõt, úgy tûnik, mintha Gyurcsány Ferenc helyzetét az SZDSZ kormányból való kilépése is inkább erõsítette volna.

Fotó: Somorjai László

A „hangulatelmélet” szerint az MSZP, s különösen Gyurcsány Ferenc miniszterelnök túljutott a nehezén.
A „hangulatelméletben” hívõ politikai tanácsadók szerint ugyanis nemcsak a kormányzati és politikai teljesítmény számít, hanem az, hogy egy-egy politikust vagy pártot milyen hangulat vesz körül. Eszerint a szocialisták „trendfordulószerûen” átbillentek negatív holtpontjukon, már nem süllyed a népszerûségük. A kisebbségi kormányzás sokkja is elmúlt, kiderült, hogy sem a kormány, sem az ország nem omlott össze, sõt, az MSZP népszerûsége is növekedett. Gyurcsány Ferenc feje fölül is eltûnt az a rémkép, hogy a politikai fordulat létrehozása érdekében az MSZP és az SZDSZ vezetõi egy új arcra cserélik.
Még Gyurcsány belsõ riválisai szerint is erõsödött a miniszterelnök, pedig az elõdjeihez képest a legújabb kori magyar történelemben õ számít a legnépszerûtlenebb kormányfõnek. (A Medián egy kutatása szerint Gyurcsánynak 19 százalékos a „népszerûsége”, míg Antall Józsefnek 25, Boross Péternek 39, Horn Gyulának 29, Orbán Viktornak 40, Medgyessy Péternek 37 százalék volt a legalacsonyabb kedveltségi mutatója.)
Egyre inkább úgy tûnik, mintha a miniszterelnök helyzetét az SZDSZ kormányból való kilépése is inkább erõsítette volna. Ez tág teret enged annak a szocialisták között fel-feltûnõ nézetnek (vagy talán összeesküvés-elméletnek), miszerint Gyurcsány Ferenc és Kóka János között érdemi együttmûködés zajlik. Legutóbb például Kókának sikerült azt megakadályoznia, hogy Fodor Gábor és köre átvegye az SZDSZ-frakció vezetését, ami azt jelentette volna, hogy az új liberális elnök, aki számtalanszor nyilatkozott kritikusan Gyurcsányról, erõsebb tárgyalási pozícióba került volna.
A Fodor Gábor párton belüli jobbkezének számító Gulyás József egy lapinterjúban arról nyilatkozott, hogy a politikai fordulathoz és a koalíció újrakötéséhez személycserékre is szükség lenne a kormányban. Gulyás szavaiból úgy tûnt, hogy ebbe akár Gyurcsány leváltását is bele lehet érteni.
A jelenlegi helyzet viszont az, hogy a megosztott és gyenge SZDSZ-vezetés - bár az adótörvények és a költségvetés elfogadása szempontjából bizonytalansági tényezõt jelentenek - nem ugyanolyan erõvel kérhet személycseréket a kormányban, mint egy erõs pártvezetés.
Úgy tudjuk, hogy Fodor nemcsak az ellenzéki pártok vezetõivel, hanem az MSZP erõs embereivel is tárgyalt az elmúlt napokban. Egyöntetû vélemény balliberális körökben, hogy az SZDSZ elnökének nagyon hamar világos programmal, erõt mutatva kell elõállnia, hogy belsõ ellenzéke pár hónap után ne buktassa meg õt. Fodornak ezért az elsõ házi feladata a Kóka-kérdés megoldása.
A szocialisták között még világosabb, hogy (ma biztosan) nincs kihívója a pártelnök-miniszterelnöknek. Egyrészt Gyurcsány már az év elejétõl fogva stílust és üzenetet váltott: a korábbi reformlázban égõ neoliberális retorika helyett átvette korábbi párton belüli ellenfeleinek balos szóhasználatát és visszafogott, népbarát üzeneteit. Gyakorlatilag ezzel elszívta az ideológiai teret kritikusai elõl, hiszen most - miként egyik kritikusának tanácsadója fogalmazott lapunknak - „baloldalibb minden más baloldalinál”.
A kormányátalakítással is több legyet ütött egy csapásra. Az SZDSZ kiválásával megszabadult két népszerûtlen, a tömegeket irritáló miniszterétõl, Kóka Jánostól és Horváth Ágnestõl. Velük együtt az egyébként a miniszterelnök által korábban képviselt heves reformláz is távozott a kormányból. A kabinet jelenlegi imidzse a nagy, mindent átfogó és felforgató reformok kivitelezõje helyett a sok kis lépésbõl dolgozó, az emberek mindennapi gondjait megoldani igyekvõ attitûd lett.
Másrészt - emlékeztettek rá kormányzati forrásaink - a kormányátalakítással sikerült „kettétörni” az elégedetlenkedõk bimbózó összefogását. Voltak, akiket különféle minisztériumi kinevezésekkel sikerült „megvenni”, másokat pedig éppen a felmentésükkel sikerült a „helyükre tenni”.
Harmadrészt belsõ felmérések szerint az MSZP jelenlegi 1,4-1,5 milliós tábora már nem amortizálódik tovább, ami viszont azt jelenti, hogy - ugyancsak egy belsõ számítás szerint -legalább ekkora baloldali támogatottság mellett a Fidesz nem képes kétharmados többséget szerezni.
Gyurcsány Ferenc pozícióját ugyancsak erõsíti, hogy egy esetleges 2010-es választási fiaskó után õ lehet az ellenzék vezére. Állítólag több esetben beszélt errõl szûk körben. Az országos és megyei pártlisták összeállítása fölött is diszponálhat, azaz tõle és embereitõl függ, hogy ki juthat be a következõ parlamentbe. Önmagában ez már most sokakra fegyelmezõ erõvel hat.
Ráadásul kapóra jött a kormányzati kommunikáció számára Orbán Viktornak a Kéri-körben elmondott állítólagos beszéde, melyre rászervezve sikerült alaposan megijeszteniük a nyugdíjasokat. A már emlegetett „hangulatelméletben” hívõ szakértõk szerint most jött el az ideje, hogy a kedvezõ trendfordulót kihasználva a kormányzati és pártkommunikációt csúcsra járassák, és megváltoztassák a Gyurcsányról alkotott társadalmi (hangulat)képet.
Igaz, az idilli képben azért a szocialista realisták mindig találnak maszatos vagy fehér foltokat. Ilyen többek között az, hogy ugyan megosztott és kétfejû ma az SZDSZ, tehát nem jelentenek veszélyt a miniszterelnökre, viszont senki sem képes szállítani a biztos liberális szavazatokat az adótörvények és a költségvetés (ez akár a tervek szerint kétéves is lehet) elfogadásához. Tehát a liberálisok fejetlenségükben akarva akaratlanul rátenyerelhetnek a kormányzati katapult gombjára.
Másrészt az energiaárak emelkedése miatt az õsszel akár kritikus hangulat is kialakulhat az országban, hiszen - hacsak a kormány nem talál ki valamilyen megoldást - a távfûtés ára az egekbe szökhet. Elõfordulhat, hogy egy kisnyugdíjas járandósága éppen fedezni fogja a fûtése árát - és akkor még sem gyógyszerre, sem élelmiszerre nem költött honfitársunk.
Mivel a költségvetési egyensúlyteremtést eddig is nagyrészt adó­emelésbõl fedezte a kormány, kevés mozgástere maradt a kabinetnek a probléma orvoslására. Nemcsak, hogy nem emelhetnek jelentõsen adót, még a beígért adócsökkentést is illenék valamiből teljesíteni.
Mindezeket figyelembe véve sem szabad megfeledkezni arról, hogy az MSZP népszerûsége a kedvezõ adatok ellenére is csak fele a Fideszének. Zuglóban például egy olyan körzetben nyert az ellenzéki párt idõközi választást, amely emberemlékezet óta „vörös” volt. A realisták ezért történelmi fordulatot sejtenek.