Vissza a tartalomjegyzékhez

Szubotics Mariann
Magányos tinédzserek
Felmérés a gyerekek barátságáról

A 8-14 éves gyermekek egyharmada érdek alapján barátkozik, és kétharmaduk számára a pénz a legfontosabb az életben - ez derül ki a Kaposvári Egyetem nemrég végzett kutatásából. Több gyerek mondta azt is, hogy a számítógéppel barátkozik - szerintük ez többet ér az emberi kapcsolatoknál. A gyerekek többsége érdekbõl köt barátságot. Ma már szinte csak a hasonló anyagi körülmények között élõk keresik egymás társaságát. A szakemberek szerint a gyerekek ezzel csak a szüleik példáját követik.

„Csak minden harmadik felsõ tagozatos hisz a munkában és a szüleiben, a tudásban csak minden tizedik, ellenben a pénzben több mint kétharmaduk. A jellemvonások közül csak minden tizedik gyerek tartja fontosnak a jóságot és a szorgalmat, míg a ravasz és az erõs jellem kiütéssel gyõzött. És csupán a gyerekek 12 százalékának van bármiféle jövõképe” - mondta el érdeklõdésünkre Tóth Istvánné adjunktus, akinek vezetésével nemrégiben egy kaposvári egyetemista kutatócsoport tinik körében végzett vizsgálatot a barátságról és az emberi kapcsolatokról. A 8-14 évesek körében végzett felmérés során több mint ezer általános iskolást kérdeztek meg két év alatt. „Somogyi gyerekeket szólítottunk meg, de országos merítésbõl is hasonló - vagy még lehangolóbb - adatokat kaptunk volna. Az utóbbi évtizedben egyre több szó esik az emberi kapcsolatok beszûkülésérõl, az atomizálódó családokról, az idegrendszeri problémákkal küszködõ, depressziós gyerekekrõl. Egyik korábbi kutatásunk azt hozta ki, hogy a gyerekek legalább egyharmada nem szeretetteljes környezetben nõ fel: nincsenek barátok, és a család sem erõsíti õket érzelmileg. Ez motivált minket egy újabb kutatásra.”
Megvizsgálták, hogy vannak-e a gyerekeknek bizalmas, hosszú távú baráti kapcsolatai, esetleg tartoznak-e haveri körökhöz, illetve mennyire jellemzõek körükben az érdekkapcsolatok. „Az anyagot gyûjtõ hallgatóim saját gyermekkorukra visszaemlékezve felidézték, hogy mindegyiküknek van abból az idõbõl legjobb barátja, és szinte mindent tudtak egymásról - mesélte Tóth Istvánné. - Azt hitték, a mai gyerekeknek is hasonlóan mûködnek a kapcsolataik. Sokak szerint ebben az életkorban még mentes az ember az érdekkapcsolatoktól, és életre szóló barátságok köttetnek.”
A vizsgálat azt firtatta: vajon a mai diákok számára mit jelent a barátság? Volt olyan kisiskolás, aki azt mondta a barátairól, hogy csak addig lesznek azok, amíg õ azt akarja. Meglehetõsen gyakori, hogy a jól szituált gyerekek fizetnek a barátaiknak, sõt kölcsönt is adnak nekik. A válaszok nagyjából hasonló gondolkodást sugalltak: a gyerekeknek több mint a fele szerint az a barát, aki mindent megtesz a másikért, akár magára vállalja a büntetéseket is a másik helyett. A védelem, a támogatás, az órákon történõ súgás is nyomott a latban, de a nagyobbak a barátság kategóriájába sorolták azt is, ha valamelyik társuk megosztja velük a pénzét, csokiját, ruháját, és otthon vagy az iskolában szükség esetén falaz nekik. A haverkodás pedig - mint mondták - arra jó, hogy „nagyokat röhögjünk, balhézzunk utcán, moziban, plázában”. „Minden korábbinál jellemzõbb ma a gyerekek körében az érdekkapcsolatok elterjedtsége, a számító, a másikat alaposan kihasználó magatartás: utaznak egymás pénzére, javaira, s a barátságban az dominál, hogy „én mit kapok a másiktól” - mondta el a kutatásvezetõ.
A felmérésbõl kiderült: a kisebbek egyharmadának van igazi, szívbéli jó barátja, barátnõje, míg a 12-15 évesek 35 százaléka azt nyilatkozta: volt, de hallani sem akar egy újabbról. Negyedüknek nem volt soha, de nem is hiányzik. A csalódás leggyakoribb oka, hogy visszaéltek a bizalmukkal, kibeszélték, kigúnyolták õket, és a bajban nem álltak mellettük.
„Elgondolkodtató a gyerekek magányossága - állapította meg Tóth Istvánné. - A kiskamaszok 40, a nagykamaszok 60 százaléka nem osztja meg titkait, örömeit, problémáit korosztálybelivel, és nem is hallgat meg ilyeneket. A fiú-lány barátságok nem jellemzõek, de nem is rendkívüliek.
Sok szülõ nem is tudja, merre jár a gyereke, nincs érdemi kapcsolata vele. A lányok óriási hányada a plázákban, üzletházakban tölti az idõt.
A vizsgálat arra is megpróbált választ kapni, vajon a szülõ lehet-e barát.
A lányok mindössze 3 százaléka szerint édesanyjuk jó barátnõ, sok mindent el lehet neki mondani, tanácsot lehet kérni tõle bizonyos dolgokban. 10 százalékuk szerint nem érdemes a titokba beavatni, mert visszaél vele, felemlegeti, elmondja az apának is. 50 százalékuk szerint a kisgyerekes, iskolai dolgokat lehet csak megosztani vele; nem veszi észre, hogy a lánya felnõtt. A többiek szerint pedig öregek az anyák ahhoz, hogy a problémáikat megértsék, de sok minden nem is tartozik rájuk - ahogy õk fogalmaztak.
A fiúk szerint az apa lehet jó haver, de barát nem. A lányok egynegyede szerint az apa csecsemõként kezeli õket, fele szerint kislányként, a többiek úgy látják, nem tudnak mit kezdeni nagylányukkal. A legérdekesebb intelem az apák részérõl: ne merjenek a srácokkal még szóba állni se, mert mind aljas, és „ugyanazt akarja”.
Azon is érdekes elgondolkodni, hogy a gyerekek vajon kitõl veszik át a negatív mintákat, hiszen arra a kérdésre, hogy a szüleiknek vannak-e barátaik, a megkérdezett diákok 30 százaléka nem tudott válaszolni. 25 százalékuk igennel válaszolt, és 45 százalék mondta azt, hogy a szülõknek nincsenek barátaik. „A gyerekeknél a felnõtt-társadalom kapcsolatai kép-zõdnek le - magyarázza Tóth Istvánné -, hiszen a szülõk között is csak minden negyediknek van igazi barátja. Sõt, ma már a rokonokkal sem tartják a kapcsolatot. Gyakran még azt sem engedik meg, hogy a gyerekek hazavigyék a barátaikat.”
A somogyi kutatás „mellékvizén” megkérdezett harmincas, negyvenes szülõi korosztály fele nyilatkozott úgy: egyáltalán nincs barátja. Többségüknek régebben sem volt. Ám egy hallgató szerint a fiatalabbak sincsenek könnyû helyzetben: „Itt, az egyetemen sem igazán találtam barátokra, inkább felszínes kapcsolatok vannak.”
„A politika és az anyagiak erõsen meghatározzák az emberi kapcsolatokat, nemcsak a felnõttek, hanem a gyerekek esetében is - sokszor épp szüleik befolyásának a hatására” - véli az adjunktus. A gyerekek többségének válaszaiból az is kiderült, hogy egymás közötti kapcsolataikat jórészt az interneten, chaten keresztül bonyolítják, sõt: sokuk a számítógépét tartja a legjobb barátjának.