Kiss Tünde, Zsurkán Mariann
Távol a gyökerektől
Találkozás Giora Feidmannal, a klezmer királyával

A világ egyik legnagyszerûbb klarinétosaként is számon tartott Feidman évtizedek óta játsza és népszerûsíti a klezmermuzsikát, de az õ klarinétszólóit hallhattuk a Schindler listája címû film Oscar-díjas zenéjében is. Június utolsó hétvégéjén a Hõsök terén lépett fel, ezt megelõzõen pedig egy Budapesten alkotó festõmûvész barátja tárlatán rögtönzött zenei aláfestést.

A klezmert „zsidó soul”-nak is nevezik. Eredete a bibliai idõkbe nyúlik vissza, amelyet az is igazol, hogy a klezmer és a zsoltár szavak egy szótõbõl fakadnak. A jeruzsálemi Templom i. sz. 70-ben történt lerombolása azonban nemcsak a léviták zenei szolgálatának vetett véget, sok rabbi is elidegenedett a hangszeres zenétõl. Nem csökkent viszont a zene szerepe például az esküvõkön. A klezmer hagyományosan a kelet-európai gyökerû, jiddis nyelvű zsidóság hangszeres tánczenéje. A kelet-európai zsidók körében egyes ünnepek alkalmával, valamint a lengyel, orosz és moldvai urak többnapos lakodalmain szívesen látott együttesek voltak a klezmerzenekarok. Mindenféle - zsidó és nem zsidó eredetû - dalokat játszottak a frivol tánczenétõl az elégikus dalokig. Az elmúlt évtizedekben világszerte hódít a klezmer, és Magyarországon is népszerű együttesek alakultak.

***

Miként tud túllépni egy zenei irányzat az eredeti közegén - például véve a klezmert?
-Nem értek egyet azzal, hogy a klezmer csak a zsidó embereknek való. A klezmer kifejezés két héber szóból tevõdik össze, annyit jelent: hangszeres dal. A testünk is egy hangszer, s a hangunk eszköz a kifejezésre. Ez is zene. Mindenki a természet adta képességeivel fejezi ki magát. Akinek jó hangja van, az énekel, de hogy mit énekel, az nem feltétlenül függ a származásától. S attól, hogy én zsidó dallamot játszom, a közönség még nem érzi magát zsidónak. A lényeg, hogy a zene által egy közösségbe kerülünk - az elõadó és a közönség. A klezmer pedig nem csupán zene, hanem egyfajta csatorna, amin keresztül a zsidóság be tud kerülni a világ vérkeringésébe. A zenét nem lehet korlátok közé kényszeríteni, értelmetlen is volna. És én is mint zenész, az emberiség nagy családjának vagyok tagja elsõdlegesen, és ebben a minõségemben vagyok zsidó vagy zenész.
Mennyiben más a közönség Európában, Amerikában vagy másutt?
-Nincs különbség, nincs jobb vagy rosszabb hallgatóság, mert nem a helyszín a fontos. Úgy tapasztalom, még a popvilágban is szívesen látnak, és örömmel fogadják a klezmert is. Bár jómagam a színpadon állok, de a közönség soraihoz akarok közel kerülni. Mielõtt színpadra lépek, azért imádkozom, hogy a közönséggel közösségbe is kerüljek. Számomra egy koncert a lelkek nagy találkozása, ahonnan már nem ugyanaz az ember megy haza, mint aki elõtte volt. És ezt a zene teszi. Nekem hihetetlenül jó tanáraim voltak, akik megtanították, hogy zenészként milyen szerepem legyen a társadalomban: a lelkek szolgálatába kell állnom és közvetítenem kell.
Ön mit szeretne megosztani a zenéjével?
-Spirituális táplálékot. Egy zene hallgatása csatorna, ami által beléphetünk egy szellemi dimenzióba. Minden vallásnak szüksége van a zenére, hogy megkapja a spirituális tartalmat, és minden vallás egyben spirituális táplálékforrás. A zene pedig már önmagában is lehet vallás. Lényegesnek látom, hogy részesei legyünk a spirituális energia-körforgásnak.
De mi a forrása ennek az energiának?
-A világegyetem.
Önt a klarinétzene koronázatlan királyának is tartják. Mindent el tud mondani a hangszerével, amit üzenni akar, vagy az üzenet dönti el, hogy mivel lehet elõadni?
-Egy hangszer önmagában nem képes mindent tolmácsolni. De a klarinét számomra a lelkem mikrofonja. A kommunikáció egyik eredeti útja a zene, s idetartozik a dal, a tánc is. Nézzék meg a futballt: még ott is táncolnak és énekelnek.
Mi zajlik le önben, amikor komponál vagy improvizál?
-A zeneszerzés csodálatos dolog, csak elõveszem a hangszert, és máris egy másik dimenzióban vagyok, s a célom adni. De a tehetség vagy adottság önmagában nem elég, a gyakorolás és a képzettség elengedhetetlen. Mindenki felelõs azért, hogy a benne lévõ adottsággal mit tesz. A gyerekeimnek, unokáimnak is mindig ezt mondtam.
Mi a véleménye a fiatalokról? Mennyire lehet tanítani õket?
-A fiatalok nagy elánnal vetik bele magukat a zenélésbe, de valami folytán, ki tudja, miért, abbahagyják. Hogy ez a motiváció vagy a kitartás hiánya, nem tudom. A feleségem mindig azt akarta, hogy tanár legyek, többször mondta, hogy talán hozzám sem jött volna, ha tudja, nem akarok tanítani.
Kibõl lesz jó zenész?
-Már gyerekkorban eldõl. Sokszor maguk a szülõk rontják el a dolgokat. Például, amikor egy gyerek beleszeret a tubába, és játszani akar, a szülõknek gyakran két negatív reakciója van erre: inkább más, divatosabb hangszert válasszon a gyerek; a másik, hogy csak a veszõdséget látják benne, de azt nem, hogy a gyerekbõl akár világhírû tubás lehetett volna. Egyébként is jogászt vagy közgazdászt látnának szívesen a csemetéjükben.
Most hetvenkét éves. Hogyan képzeli el további zenészkarrierjét?
-Nem vagyok fáradt, nem tervezem, hogy nyugdíjba vonulok. Isten adott egészséget, és tessék, még mindig itt vagyok. De azért a fellépésekkel járó sok utazás meglehetõsen igénybe vesz.