Gazsó József
Ennyit a papírformáról
EURO 2008: Félidei értékelő

Kevés kivételtõl eltekintve azok a csapatok jutottak tovább, amelyeket a legtöbben a negyeddöntõbe vártak. A sorrend azonban nem mindenhol alakult úgy, ahogyan azt az erõ­viszonyok sejteni engedték.
Ibrahimovic görögöknek lõtt gólján kívül sajnos nem sok szemet kápráztató találat született. Lássuk részleteiben.

A csoport: Ki kell emelnünk a portugálok magabiztos játékát, akik már az elsõ két csoportmeccsükön eldöntötték továbbjutásuk sorsát. A luzitánok háza tájáról azonban mégsem ez a legjelentõsebb hír, hanem hogy Luiz Felipe Scolari - akinek népszerûsége majdnem a fatimai szûzanyával vetekszik - a kontinenstorna után a Chel­sea kedvéért otthagyja a válogatott kispadját. Ez mentálisan jelenthet egy olyan plusz motivációt a csapattagoknak, hogy még utolsó esélyként, ezen az Európa-bajnokságon feltegyék a Scolarival elvégzett közös munkára a koronát.
A csehek viszont teljesen rácáfoltak magukra. Nagyon meglátszott Rosicky hiánya a középpályáról, erõlködõnek tûnt így a játékuk. A má­sik probléma, amit a cseheken kívül még több csapatnál is megfigyelhettünk, az néhány kapus formahanyatlása. Petr Cech négy éve ihletett módon védte végig a kontinenstornát, meg is lett a gyümölcse, hisz a Chelsea rögvest leigazolta. Idén azonban az õ számlájára is írható, hogy kiestek a csehek, hiszen a sorsdöntõ, törökök elleni találkozón kiejtette a labdát a kezébõl, éppen az ellenfél játékosa elé. A francia Coupet, a német Lehmann és a görög Nikopolidisz is kiábrándító formát mutatott, így velük minden bizonnyal utoljára találkoztunk nagyobb nemzetközi eseményen.
A törökök megítélése egy mérkõzés alatt nagyot változott. Az utolsó csoportmeccsig leginkább csak azt lehetett hallani, hogy Hakan Sükür és Bastürk nélkül mennyire satnya a félholdasok támadórészlege. A csehek ellen azonban csodával határos módon fordították meg a mérkõzést, egyúttal a továbbjutásuk sorsát. Így lett Fatih Terim szövetségi kapitányból ünnepelt hadvezér.

B csoport: Elvileg ebben a csoportban mindennek a németekrõl kellett volna szólnia, ugyanakkor a Slaven Bilic által gardírozott horvát válogatott hibátlanul nyerte meg a fordulót. A két csapat mérkõzésén a horvátok jószerével azt csináltak a német válogatottal, amit csak akartak. Bebizonyították, hogy kár volt õket lesajnálni a magyarok elleni döntetlen után.
Ami a németeket illeti: megint úgy tûnik, hogy „altató üzemmódban” kezdték az Európa-bajnokságot. De ne írjuk le õket ilyen könnyen, ha a német henger egyszer beindul, az ritkán mond csõdöt. Már csak pár alkatrészt kellene Löw kapitánynak kicserélnie. Gondolhatunk itt a védelem tengelyére vagy a kapusposztra.
Lengyelországban nem volt annyi átütõ erõ, hogy bravúrt hozzon össze. A Brazíliából last-minute esélyként honosított Guerreiro viszont üde színfoltja volt a csapatnak, akárcsak a többi válogatottban feltûnõ „idegenlégiós”. Podolski például épp lengyel származása ellenére vezeti a németek házi góllövõlistáját három találattal. Vagy ott van az osztrákok magyar származású Garics Györgye - a sors fintora, hogy a magyar válogatottban épp egy ilyen játékos oldhatná meg a védelem bal oldali problémáit.

C csoport: Ezzel a csoporttal kapcsolatban nagyon vegyes érzelmeink lehetnek, egyrészrõl a legutóbbi vb-döntõs olaszok és franciák miatt, másrészrõl pedig a hollandok szereplése láttán. Kezdjük a negatív élményekkel: az olasz és a francia válogatott kapitánya is azokat a játékosokat favorizálja, akik a klubjukban is végigjátszották a szezont és úgymond nagyobb nevek. Holott egy-két kivételtõl eltekintve - valamennyi sztár arcáról leolvasható, hogy nagyon fáradt. Riberyre nehezedett az a nyomás, hogy Zidane után fazont szabjon a gallok játékának, ám rajta is látni, hogy pihenés nélkül képtelen az idényben tõle megszokott formát mutatni, és talán sérülése is elkerülhetõ lett volna. Tény, hogy a németországi világbajnokságon sokkal jobban teljesített, mint a mostani tornán. A szövetségi kapitányának pedig minden létezõ fórumon a fejét követelik. Nem alaptalanul.
Az olaszoknál sincsenek másképp a közállapotok a csapat házatáján. Bár Luca Toni nem nyújt rossz teljesítményt a tizenhatosnál, Cassanoval veszélyesebb lehetne az azurrik támadósora. Ám itt bejön a képbe Donadoni szövetségi kapitány makacssága, és az a tény, hogy önmagában nem ér semmit, ha egy válogatottat papíron ugyan sztárjátékosok alkotnak, de összességükben nincsenek kellõen ráhangolódva a tornára. Játékuk ezúttal is sok szerencsével párosult.
A hollandok viszont eddig nagyon meggyõzõen szerepeltek. Marco van Basten munkája beérni látszik a narancsmezesek válogatottjának élén. Sokat kritizálták a válogatási elvei miatt - például õ egy honosított vagy bevándorló játékost sem hívott meg a csapatába az elõzõ kapitányokhoz képest, s emiatt kapott hideget-meleget a sajtótól - a sikerek azonban eddig legalábbis õt igazolják. Ami a minőségi cserejátékosokat illeti, melyik csapat ne örülne, ha a kispadon is olyan játékosok ülnének, mint például Arjen Robben.
A románok elõtt szép jövõ állhat, ha folytatják a munkát ezen az ösvényen.

D csoport: A görögök nem tudtak maradandót alkotni idén, mert ahogy szövetségi kapitányuk fogalmazott: „a futballban csak ritkán akadnak olyan csodák, mint a mi 2004-es gyõzelmünk”. Az oroszok viszont továbbjutottak.
A spanyolok úgy tûnik az „egységben az erõ” hívei lettek. Azon túl, hogy David Villa már az elsõ két meccsén négy gólt rámolt az ellenfelek hálójába, elmondhatjuk, hogy a csapat nagyon együtt van. Hol vannak már a Raúl beválogatását követelõ szimpátiatüntetések? Nem szabad elsietni, de ha Luis Aragónes legényei így haladnak tovább, akkor idén talán összejöhet a hõn áhított trófea a hosszú böjt után.