Kulcsár István
Amerika a válság felé tart

Miután egyedül maradt a demokrata térfélen, Barack Obama kéthetes országjáró körútra indult. Ennek során a gazdasági problémákat állítja beszédei középpontjába és élesen bírálja ellenfele, a republikánus John McCain gazdasági elképzeléseit. Az Egyesült Államokban is gyorsan növekvõ árak és a fenyegetõen emelkedõ munkanélküliségi ráta közepette a romló gazdasági helyzetnek, illetve az elnökjelöltek ígéreteinek megítélése döntõ tényezõ lesz abban, kit választanak a polgárok novemberben az Egyesült Államok 44. elnökévé.

Alig leegyszerûsítve: Barack Obama azt igyekszik a választópolgárok fejébe sulykolni, hogy az amerikai gazdaság jelenlegi rossz és egyre romló helyzetérõl a republikánus Bush-kormányzat gazdaságpolitikája, valamint az iraki háború és az elhúzódó megszállás költségei tehetnek. Szerinte John McCain is ezt a vonalat kívánja folytatni. A demokraták csaknem biztos elnökjelöltje adócsökkentést ígér a közepes jövedelmûeknek és a nyugdíjasoknak, 50 milliárd dolláros csomagot a gazdaság ösztönzésére, megválasztása esetére pedig kilátásba helyezte a munkanélküli-segély kiterjesztését és a jelzálogkölcsöntõl szenvedõ ház- és lakástulajdonosok terheinek az enyhítését. Az utóbbival - Bush elnök politikájától eltérõen - McCain is kecsegteti a választópolgárokat, ugyanakkor azzal riogatja õket, hogy Obama, ha bekerül a Fehér Házba, felemeli a személyi jövedelemadókat, a társadalombiztosítási hozzájárulást, valamint a kamat- és a részvénynyereség-adót.
Amivel ma Amerikában jóformán mindenki egyetért, az az, hogy a gazdaság helyzete a legkevésbé sem rózsás. A politikusok és a szakértõk véleménye inkább csak abban tér el, hogy ez a helyzet mennyire súlyos, illetve hogy az ország a recesszió, a stagnálás vagy kifejezetten a válság küszöbén áll-e.
A gazdasági mutatók mindenesetre nem éppen kedvezõek. A Dow Jones tõzsdeindex a hónap elején hirtelen 400 ponttal, 3,13 százalékkal esett, a technológiai cikkek és szolgáltatások helyzetét jelzõ Nasdaq-index pedig 2,96 százalékkal. Mindez azt követõen történt, hogy a Wall Street már megnyugodott, túljutva a Bear Stearns befektetési cég pénzügyi földcsuszamlást elõidézõ, év eleji csõdjén és az irányadó kamatláb jelentõs csökkentésén.
A szinte pánikhangulatú tőzsdei esések egyik fõ oka a kõolaj rohamosan emelkedõ, hordónkénti 140 dollárt közelítõ ára, amely számos szakértõ becslése szerint július 4-ére, a függetlenség napjára a 150 dollárt is elérheti. Különös módon senki sem tudja tulajdonképpen, hogy mi hajtja felfelé a kõolaj árát. Említik itt a fejlõdõ gazdaságok - mindenekelõtt Kína és India - részérõl megnyilvánuló, egyre növekvõ keresletet, egy Irán elleni háború veszélyét, a nigériai kitermelést fenyegetõ gerillák tevékenységét, de úgy tûnik, hogy a legfõbb ok egyszerûen a spekuláció.
Ami viszont bizonyos: a kõolaj világpiaci árával nagyjából párhuzamosan emelkedik a benzin és a gázolaj ára is. Ez egyrészt kevésbé érinti az Egyesült Államokat, mint a világ többi részét (Amerikában a benzin még mindig csak nagyjából feleannyiba kerül, mint Európában), másrészt ott az áruszállításban és a lakosság hétköznapi életvitelében jóval nagyobb szerepet játszik a közúti fuvarozás és közlekedés, mint másutt. Az Egyesült Államokban, ahol a tömegközlekedés visszafejlõdött, egyáltalán nem számít ritkaságnak az, ha valaki naponta akár 120-150 vagy még több kilométert is autózik a munkahelyére, illetve onnan haza. Egy amerikai háztartás nettó jövedelmének átlagosan 4 százalékát fordítja benzinre, de egyes vidékeken, különösen délen, ez a 13 százalékot is eléri. Márpedig az üzemanyagra fordított pénzt az embereknek nyilvánvalóan más termékeken, szolgáltatásokon kell megspórolniuk. Ennek következtében csökken a kereslet a különféle iparcikkek, élelmiszerek iránt is, ami viszont az ezeket elõállító gazdasági ágak visszaeséséhez, elbocsátásokhoz vezet.
A lánc ebbõl fakadó következõ szeme a munkanélküliség növekedése, ami tovább gyorsítja a lefelé forgó spirált: minél több a munkanélküli, annál kisebb a kereslet, annál kevesebb adó folyik be, viszont növekszik a kifizetett segélyek összege.
A munkanélküliségi ráta májusban elérte az 5,5 százalékot. Ez a mutató egyetlen hónap alatt fél százalékkal nõtt, gyorsabban, mint az elmúlt 22 év alatt bármikor. Az Egyesült Államokban jelenleg 8,55 millió embert tartanak számon munkanélküliként, akiknek több mint az egyötöde 27 hétnél régebben nem rendelkezik munkahellyel. A munkanélküli-segély azonban csak 26 hétig jár. De azoknak az életszínvonala is romlott az utóbbi idõben, akiknek van munkahelyük. Tavaly május óta a munkások és alkalmazottak 80 százalékot kitevõ derékhadának a bére ugyan 3,5 százalékkal több lett, viszont az ugrásszerûen növekedõ benzin- és élelmiszerárak miatt az átlagos fogyasztói árszínvonal eközben ennél gyorsabban, 4 százalékkal emelkedett.
Bár az amerikai választókat valószínûleg kevéssé befolyásolja, mindamellett nem elhanyagolható tényezõ az a tömeges bírálat sem, amely ma külföldrõl éri az Egyesült Államok gazdaságpolitikáját. Ennek egyik pregnáns, jóllehet nem mindenki által elfogadott kifejezése volt az, amit Dmitrij Medvegyev fogalmazott meg nemrégiben a szentpétervári nemzetközi gazdasági fórumon. Az orosz elnök az Egyesült Államokra és az amerikai bankokra hárította a felelõsséget az egész világot sújtó pénzügyi válságért. Szerinte bolygónk lakosságának többsége szegényebb lett, és nem csupán a fejlõdõ, hanem a gazdaságilag legfejlettebb országokban is. (Megfigyelõk szerint egyébként Medvegyev még enyhébben is fogalmazott, mint elõdje, Vlagyimir Putyin a tavalyi davosi fórumon.)
Ilyen háttér elõtt bontakozik ki az Egyesült Államokban az elnökválasztási kampány, amelyben az egyre romló gazdasági helyzet magától értetõdõen a George W. Bush által támogatott John McCain ellenfelének, a Busht bíráló és a fenyegetõ válságból kiutat ígérõ demokrata politikusnak, Barack Obamának kedvez.