Szombaton Svájc és Csehország összecsapásának kezdõsípszójával útjára indul
a labda az osztrák-svájci rendezésû Európa-bajnokságon, és mintegy huszonkét
napig ki sem kerül a rivaldafénybõl. Bár még meglehetõsen korai bármit is
mondani a csapatok esélyeivel kapcsolatban, mégis vállaltuk a kockázatot, hogy
górcsõ alá vegyük a válogatottakat eddigi teljesítményük és a játékosok
pillanatnyi formája alapján.

A dánok 1992-es gyõzelme - miután a tengerparti strandokról lettek összehívva
Jugoszlávia polgárháborús helyzete miatti kizárása okán -, illetve Görögország
négy évvel ezelõtti hódítása révén mindenki számára egyszer s mindenkorra
világos lett, hogy azok a csapatok, akik a rajt elõtt ki lettek nyilvánítva
favoritoknak, nem mindig képesek befutni a tõlük remélt pályát. Éppen ezért most
is óvatosnak kell lennünk, hiszen a 16 ország válogatottja közül bárki
produkálhat meglepetést. Azt viszont kijelenthetjük, hogy manapság a legtöbb a
bemutatkozó mérkõzés színvonalán múlik. Ha egy csapat a nyitó mérkõzésén jó
eredményt ér el, az az egész viadal során nem várt magabiztosságot kölcsönözhet
számára. Azonban egy vereség bemutatkozás gyanánt még a legjobb csapatot is „holiday”
módba kapcsolhatja.
A másik tényezõ, ami kiszámíthatatlanná teszi az Európa-bajnokságot,
mindenképpen az, hogy tényleg csak az öreg kontinens legerõsebb 16 csapata
juthat be - a jól megformált selejtezõstruktúrának hála - a mi
szerencsétlenségünkre. A leggyengébb csapatoknak talán vita nélkül a két
házigazdát, Svájcot és Ausztriát kiálthatjuk ki. Ezt a legnevesebb angol
fogadóiroda, a William Hill is alátámasztja, ugyanis Ausztria végsõ sikere
százszoros nyereményt hozna a konyhára. Azonban nem szabad szem elõl
tévesztenünk azt sem, hogy mekkora dopping lehet a hazai játékosoknak saját
környezetben bizonyítani.

„A” csoport: a négyoldalú érme
Nem vitás, hogy ebben a csoportba a négy évvel ezelõtti döntõs, illetve
elõdöntõs, azaz Portugália és Csehország a leginkább esélyes a továbbjutásra.
Mindkét csapatot tapasztalt, felkészült edzõ vezeti, mellesleg játékosaik Európa
neves csapataiban edzõdnek manapság. A portugálok játéka vélhetõen a Manchester
Unitedben parádés idényt záró Cristiano Ronaldo köré fog épülni, aki az idei
évre úgy látszik felnõtt a feladathoz, hogy betöltse a húzóember szerepét.
Mindenesetre ajánljuk neki, hogy jól fontolja meg, hogy szerepet vállal-e a
büntetõrúgásoknál, ugyanis az utóbbi idõben nem sok öröme származott azokból.
Azonban érdekes lesz látni, hogy a két, támadásra alapozó csapat mire megy majd
a vélhetõen bunkerfocit játszó Svájccal vagy éppen a szeszélyes teljesítményû
törökökkel.
„B” csoport: az újoncok kvartettje
Németország és Horvátország mondhatja magát a sorsolás legnagyobb
szerencsésének, ugyanis Lengyelország és Ausztria személyében az
Európa-bajnokság történetét figyelembe véve két teljesen újoncot kapott
ellenfélnek. Habár a horvátok szövetségi kapitánya igen érdekes véleménnyel van
a csoportot illetõen. „Egy tucat okot tudnék, de elégedjenek meg hárommal, hogy
miért ez a csoport a legnehezebb. Az osztrákok itthon vannak, a németek a torna
esélyesei, míg a lengyelek újoncként bármire képesek lehetnek” - mondta Slaven
Bilic.
A németeket valóban nem kell bemutatni, amikor nagy tornákra kerül a sor. Lehet
papíron bármennyire gyenge a csapatösszetétel, velük mindig számolni kell, mert
a mentalitásuknak köszönhetõen mindig fel tudják venni a versenyt akár a legjobb
csapatokkal is.
„C” csoport: a „halálcsoport”
Az elharapódzó ellenségeskedés, ami az utóbbi évek során alakult ki
Olaszország és Franciaország között, különös pikantériát ad a „C” csoport
küzdelmeinek. Mindezen felül a hollandok jelenléte tovább emeli a legutóbbi
világbajnokság döntõseinek kiélezett csatáját. Románia pedig lehet a fekete ló,
akire senki sem számít. Ugyanis érdemes megemlíteni, hogy a selejtezõkben a
hollandokat is megelõzve végeztek az elsõ helyen, tehát masszív gárda benyomását
keltik. Olaszországhoz visszatérve, érdekesség lehet, hogy ugyanazt a bravúrt
hajthatják végre, ha megnyerik az Eb-t, mint pár éve a franciák. Azaz
világbajnokként érkezve az Európa-bajnokságot is meghódítani. Erre meg is van
minden esélyük, egyébként is õket tartják legtöbben a torna elsõ számú
várományosának. A franciák pedig most elõször bizonyíthatják nagytornán, hogy
Zidane után is van élet.
„D” csoport: a legkiegyensúlyozottabb négyes
A görögök azok, akik az Európa-bajnokság négy évvel ezelõtti kiírásában
totálisan felborították a papírformát. Így nem is csoda, hogy most rájuk
mindenki jobban oda fog figyelni. Jóval nehezebb lesz Otto Rehagel
legénységének, hogy bebizonyítsák: az elõzõ siker nem csak a véletlen mûve.
Tovább nehezíti a sorsukat, hogy a csoportban ott van még az orosz, svéd és a
spanyol alakulat. Papíron a spanyolok a legerõsebb csapatok közé tartoznak a
kapuban Casillassal, középpályán Fabregassal és ékként az elsõ angliai idényében
remek produkcióval kirukkoló Fernando Torressel. Azonban ha visszatekintünk, a
helyzet mindig ugyanez volt a spanyolokkal. Bombaerõs válogatott, a siker mégis
elmaradt. Nagy az esély, hogy a papírformát most is sutba lehet majd dobni velük
kapcsolatban.
A svédek fölött kissé eljárt már az idõ, eléggé öregedõfélben van a
válogatottjuk, ám az összeszokottság éppen így elõnyt is jelenthet. Oroszország
az, aki idén nagyot robbanthat. Guus Hiddinkkel a kispadon, szép reményekkel
vághatnak neki a kontinensviadalnak.