Hazafi Zsolt
A tényekkel kell szembe nézni

Az SZDSZ politikusai többnyire népszerûtlenek, a párt szimbolikája és nyelvezete, programpontjai annyira hidegen hagyják a választókat, hogy egyes mérések szerint már csak a népesség egy százaléka támogatja a rendszerváltó pártot. Mi az oka ennek a mélyrepülésnek?
-Több éves folyamat eredményeként került válságba az SZDSZ. Körülbelül 8-10 éve nem tudtunk politikai erõt mutatni a magyar politikai közéletben. Ez az elgyengülés az elmúlt egy évben folytatódott, és hitelvesztetté vált az SZDSZ. Olyan politikusok képviselik a liberalizmust, akik nem hitelesek a magyar közvélemény elõtt. Ez így a biztos kieséshez vezet.

Fotó: Somorjai László

Az SZDSZ kétszer a kormányzáshoz szükséges többséget biztosította, és egyszer hozzájárult ahhoz, hogy miniszterelnököt cseréljen egy kormánykoalíció. Mi ez, ha nem politikai erõ?
-A kormányalakításoknál sodródott az SZDSZ, nem igazán profitált ezekbõl. A 2004-es Medgyessy-Gyurcsány-csere kapcsán valóban megmutatta, hogy a magyar politikai életet döntõen befolyásoló lépések nem történhetnek az SZDSZ nélkül. Ekkor magunkra találtunk, de nem jött folytatás. Ezeket a tanulságokat ideje levonni. Mára az SZDSZ rendkívül nehéz helyzetbe került.
Tehát politikai fordulatra van szüksége az SZDSZ-nek, hogy visszaszerezze az emberek bizalmát. Mitõl és hogyan lesz fordulat?
-Kemény munkával. Nem hiszek a csodavárásban, és abban sem, hogy nagyotmondásokkal lehet ezen a helyzeten változtatni.
Nem olyan ígéretekre van szükség, mint például az ellenfelem, Kóka János által hangoztatott 1000 milliárdos adócsökkentés, amelyrõl majd fél vagy egy év múlva bevallhatjuk, hogy nem teljesíthetõ. Igaz, hogy nagyon kevesen fizetnek adót, közel négyszázezer ember fizeti a személyi jövedelemadó 60 százalékát, de erre nem az a megoldás, hogy irreális célokat tûzzünk ki. Betartható ígéretekre van szükség. A szavak és a tettek összhangját akarom újra megteremteni.
Megint nyitottá kell tenni az SZDSZ-t. A párt akkor volt erõs, amikor a sokféleség jellemezte, és úgy gyengült, ahogy szûkült a politikai mondanivalója.
Az SZDSZ legutóbbi idõszakát a kõkemény, dogmatikus neoliberális gazdaságpolitika, illetve szubkultúrákat érintõ kérdések, mint a melegjogok, illetve a drogliberalizáció témaköre jellemezte. Ha elnök lesz, ezeket az „arculati elemeket” megõrzi?
-A gazdaságpolitikai filozófiám liberális, de hiszek abban, hogy egy-egy problémára rugalmasan, tehát nem dogmatikusan kell keresni a megoldásokat, és figyelemmel és empátiával kell lenni a társadalom tûrõképességére. Példának okáért a közteherviselés igazságosabbá tételének híve vagyok, de semmilyen politikát nem támogatok, ami veszélyezteti a költségvetési egyensúlyt.
Nagyon fontos elemnek tartom, hogy minden erõvel igyekezzünk megõrizni a jogállami normákat. A magyar demokratikus berendezkedés alkalmas arra, hogy a hibákat korrigálja, ezért az Alkotmányt meg kell védenünk. Márpedig látjuk, hogy a közéletben fel-felmerül a magyar alkotmányos rend megváltoztatása. Világossá kell tenni, hogy ebben az SZDSZ nem lesz partner. Fontos területnek tartom, hogy az SZDSZ legyen a környezettudatos fiatalok pártja.
A melegjogokról és a drogfogyasztásról szólva egyetértek azzal, amit az SZDSZ régóta képvisel, nevezetesen, hogy nem kriminalizálni kell a fogyasztókat, hanem a hangsúlyt a megelõzésre kell helyezni. Súlyos veszélynek tartom mind a kábítószert, mind az alkoholt, mind a dohányzást, ami ellen küzdeni kell, de nem a büntetési tételek szigorításával.
Mellette vagyok annak, hogy a homoszexuális párok is olyan jogokat élvezzenek, mint mások is ebben a társadalomban. Lépésrõl lépésre lehet menni e téren is, abba az irányba, amerre a világ megy, jelesül, hogy egy értelmes jogegyenlõséget biztosítunk e téren is.
De a nyomatékot inkább a felelõs gazdaságpolitikára, a jogállam megõrzésére, illetve a környezettudatosságra helyezném. Más hangsúlyokban gondolkodom a jelenlegi SZDSZ-es politikához képest.
Mennyi ideig tartható, hogy kívülrõl támogatja az SZDSZ az MSZP-t, hiszen az igazán lényeges ügyekben eddig mindig segítettek a liberálisok?
-Most valóban felemás ellenzékiek vagyunk. Ha én leszek az elnök, akkor arra törekszem, hogy egyértelmû és világos stratégiánk legyen. Ma nem világos, hogy mit akar az SZDSZ. Április végén kiléptünk a koalícióból, ma az SZDSZ ellenzéki párt, nekünk ebben kell a legjobbnak, a legfelelõsebbnek, a leghitelesebbnek lennünk. Ha változik a helyzet, arra pedig készüljünk fel, tervezzünk elõre.
Úgy vélem, az SZDSZ-nek minden esetben feltételeket kell támasztania, hogy a közönség tisztában legyen azzal, mit miért teszünk. Nem titkos alkukban, nem zárt ajtók mögött kell megszületni különbözõ elképzeléseinknek, hanem a nyilvánosság elõtt.
Az MSZP-vel való kormányzások során az SZDSZ támogatottsága a töredékére esett vissza. Miért lenne jó számukra egy újabb ilyen egy-gyüttmûködés?
-Nem az a kérdés, koalícióban vagy ellenzékben, hanem az: van-e megvalósítható programunk, el tudjuk-e érni a céljainkat, a választóink elé tudunk-e állni azzal: mi mindent megtettünk, hogy az ország érdekében politizáljunk. Egy adott pártot nem az tesz népszerûvé vagy elfogadottá, hogy ellenzékben van vagy kormányon, hanem az, hogy miként teszi a dolgát.
Mekkora az a csapdahelyzet, amibe került? Hiszen ha elnök lesz, alig rendelkezik mozgástérrel: adott az SZDSZ frakciójának személyi összetétele, a jelentõs létszámú, politikailag passzív „nyugdíjastagozattal”, illetve az önétõl eltérõ neolib gazdaságpolitikával rendelkezõ szárnnyal, nem mellesleg az egyetlen lehetséges koalíciós partnernél, az MSZP-nél is adottak a vezetõk. Képletesen szólva, ugyanabból a játékos- keretbõl lehet egy bombasztikus csapatot összehozni?
-Nem könnyû a feladat, de ez az edzõ dolga. Biztos vagyok benne, hogy az összeállításon változtatni kell, és a taktikán is.
Miközben egy futballedzõ használhat „diktatórikus” eszközöket, hogy kiket ültet a kispadra, addig pártelnökként tud-e rendelkezni ilyen hatalommal?
-Egy pártelnöknek mások az eszközei. A pártelnöknek képviselnie és egységesítenie kell az irányzatokat, ez a vezetés lényege. És párbeszédképesnek kell lennie, mind párton belül, mind párton kívül, a parlamenti pártok elnökeivel, szakértõkkel, civilekkel, választókkal.
Mennyire ragaszkodik Ön ahhoz, hogy Gyurcsány Ferenccel folytassák a kormányzást, ha sikerül program szintjén megegyezniük?
-Semennyire. Nem feladatom üzengetni az MSZP-nek. Meggyõzõdésem, hogy személyi és tartalmi változások szükségesek. Én egyébként ellenzéki politizálásra készülök, ennek van ma realitása.
Körülbelül két hónapja mindig a diplomatikus, kellõen homályos, de mégis sokat sejtetõ mondatokat válaszolja arra a kérdésre, hogy mennie kell-e Gyurcsánynak.
-Lassan húsz éve politizálok. Tudom, hogy nem egy ember akarata ilyen kérdéseket eldönteni. Mind az MSZP, mind az SZDSZ helyzete igényli, hogy fordulat legyen. Én azt tartom fontosnak, hogy amikor esetleg leülünk egymással tárgyalni, akkor a tényeket vegyük figyelembe. A jelenlegi kormány, és így a miniszterelnök is, súlyos hitelességi deficittel küszködik. Akkor érdemes tárgyalni, ha érdemi kérdéseket tabuk nélkül vesszünk a napirendre. Ennél többet botorság lenne mondanom, mivel két párton, két párt vezérkarán és két pártelnökön múlik egy ilyen súlyú kérdés. Aki tudja, hogy mi lesz két hónap múlva, tudja, hogy a hitelvesztésre milyen választ tudunk adni, az hazudik.
Több baloldali embertõl halottam, hogy sérelmezik: újabban kedvesebben beszél Orbán Viktorról, mint Gyurcsány Ferencrõl, akinek a kormányának a tagja volt. Miért?
-Orbán Viktor nekem egyetemista barátom volt, míg Gyurcsányt a politikából ismertem meg. Orbán politikájával nem értek egyet, nem véletlenül léptem ki a Fideszbõl, míg a miniszterelnököt tehetséges politikusnak tartom, és szerepet vállalatam a kormányában. Gondolkozása sok mindenben közel áll hozzám. Ennyit mondtam. Ennél többet nem is kell ezekbe a szavakba beleérteni.