Németh Csillag
Tűz és víz
Változás: előre vagy hátra?

Ötvennégy kemény megmérettetés után lezárult az elnökségért folyó küzdelem hosszúra nyúlt elõválasztási szakasza. Az utolsó fordulóban Dél-Dakotában Hillary Clinton, Montanában pedig Barack Obama diadalmaskodott, aki ezzel biztosra veszi, hogy õ lesz a Demokrata Párt jelöltje a novemberi választáson. Clinton lapzártánk után jelenti be további terveit, azt azonban leszögezte, hogy a párt érdekei alapján hozza meg döntését. Bár mindkét párt jelölõgyûlése hátravan még, Obama és McCain már belevetették magukat az egymás elleni küzdelembe, mely egészen novemberig tart majd.

Bármelyik jelölt is nyer novemberben, mindenképpen történelmi pillanat lesz az Egyesült Államokban. McCain mindenidõk leg­idõsebb elnöke, Obama pedig az Egyesült Államok elsõ színesbõrû vezetõje lenne (Hillary Clinton pedig az elsõ nõi alelnök lenne, amennyiben összejön a sokak által szorgalmazott - mások szerint azonban egymást gyengítõ - párosítás.)

A kampány során a nehéz helyzetben lévõ gazdaság, az iraki háború kérdései fognak döntõ szerepet játszani, de egyes vélemények szerint meghatározó tényezõ lesz a kor és a bõrszín is. Az amerikaiak két egymással szöges ellentétben álló személy közül választhatnak. A tapasztalatot képviselõ McCain és a változást hangsúlyozó Obama ugyanis minden tekintetben különböznek: teljesen más ideológiát képviselnek, más az élettörténetük, más a kinézetük, és eltérõ tapasztalattal rendelkeznek.
A hetvenegy éves McCain katonai neveltetésben részesült. Veterán pilóta és vietnámi háborús hõsként is tisztelik, mivel a harcok során fogságba esett és öt évet töltött a vietkongok poklában. 1982-ben a kongresszus tagjává választották, majd 1986 óta szenátor. Politikai szerepvállalásában független gondolkodóként tartják számon, aki a pártok határvonalait is átlépi az együttmûködés érdekében és harcol a reformokért.
A mostani kampányban olyan jelöltnek mutatja magát, aki megfelelõ tapasztalattal és tudással rendelkezik ahhoz, hogy az ország bajait orvosolni tudja. Külpolitikai terveiben igyekszik eloszlatni az Obama-tábor vádját, akik szerint megválasztása egy harmadik Bush-ciklust jelentene. Valójában azonban a jelenlegi elnök nyomvonalát követi, igaz, jobban és hatékonyabban szeretné folytatni a terrorizmus elleni harcot. Az arizonai szenátor támogatja az Irakban állomásozó csapatok létszámának növelését, ellenzi a csapatkivonást, Irán ellen pedig keményebb szankciókat sürget.
McCain a gazdasággal kapcsolatosan a szabad kereskedelem szószólója, és támogatja Bush adócsökkentési programjának kiterjesztését, amely a jelenlegi gazdaságpolitika alapja.
A pazarló kormányzati kiadásokkal szemben azonban harcot hirdetett. Az egészségügyi ellátásra vonatkozóan a szabadpiaci megközelítést javasolja, és ellenzi az abortuszt.

Ellenfele, a negyvenhat éves Obama kenyai apa és kansasi anya gyermekeként született, és az Egyesült Államokon kívül, Indonéziában, valamint Hawaiin nõtt fel. A Harvard Egyetemen végzett, majd Chicagóban aktivistaként tevékenykedett. A szenátusban mindössze három és fél éve tevékenykedik, ahol ellenezte Bush befektetésekre vonatkozó adócsökkentési programjának kiterjesztését, a szabadkereskedelmi megállapodás megkötését Közép-Amerikával, az északi sarkkörnél végzett fúrásokat, valamint ellene szavazott annak a két bírónak, akiket Bush elnök a Legfelsõbb Bíróságba jelölt.
Az illinois-i szenátor nem ért egyet a társadalombiztosítás privatizálásával, de támogatja az abortuszhoz való jogot. Az iraki háborút már a kezdetektõl ellenezte, és kampánya során több ízben követelte a csapatkivonást.
A külpolitikát illetõen a héten már komoly párbajra került sor a jelöltek között. McCain a befolyásos amerikai izraeli lobbicsoport, az AIPAC kongresszusán kifejtette, hogy Obama külpolitikája mennyire hátrányosan érintené Izraelt.
McCain szerint demokrata ellenfelének törekvése, hogy Amerika ellenségeivel is tárgyaljon, megfontolatlan és nem hatékony program. Az Irakból történõ csapatkivonás pedig veszélybe sodorná a zsidó államot. A republikánus szenátor Iránnal szemben egy globális pénzügyi kampányt javasolt, hasonlót ahhoz, amivel Dél-Afrikát az apartheidrendszer felszámolására tudták kényszeríteni.
A szankciók során komoly mértékben korlátoznák az iráni gázimportot, kivonnák a tõkét olyan cégekbõl, melyek Iránnal üzletelnek, és megtagadnák a beutazási vízumokat az iráni rendszer támogatóitól. Emellett pénzügyi fellépést javasol az Iráni Központi Bankkal szemben, mely véleménye szerint a terrorizmust és a fegyverkezést támogatja. McCain amiatt is bírálta Obamát, hogy nem támogatta azt a kezdeményezést, mely alapján az iráni Forradalmi Gárdát terrorszervezetnek minõsítették volna.
Obama kampánya ezzel szemben azt hangsúlyozza, hogy McCain valójában makacsul ragaszkodik ahhoz, hogy egy veszélyes és bukott külpolitikát folytasson, amely jelentõsen árt mind az Egyesült Államok, mind pedig Izrael biztonságának. Továbbá azt is hozzátették, hogy a Bush-kormány alatt Irán jócskán elõrehaladt atomprogramjával, és kiterjesztette befolyását a térségben olyan terrorcsoportokon keresztül, mint a Hamasz és a Hezbollah.

Az Obama-stáb egyébként pontosított korábban megfogalmazott álláspontján. Ezek szerint nem folytatná Bush azon politikáját, mely alapján nem hajlandó bizonyos nemzetekkel tárgyalni, de - mint fogalmaztak - ez nem jelent feltétlenül elnöki szintû érintkezést Irán vagy más országok vezetõivel. McCain azonban úgy véli, hogy téves feltételezés, miszerint Irán azért próbál atomfegyvert elõállítani, mert az Egyesült Államok nem folytat vele elnöki szinten tárgyalásokat. Az arizonai szenátor rámutatott arra, hogy a Clinton-kormány két éven át próbálta felvenni a párbeszédet az iszlám köztársasággal, mely során némely szankciókat fel is függesztett. Az erõfeszítések azonban eredménytelenül zárultak.
A Forradalmi Gárdával kapcsolatosan Obama stábja elmondta, hogy jelöltjük támogatta a terrorista minõsítést, a javaslatban azonban nem értett egyet azzal, hogy az Irakban állomásozó csapatok létszámát az iráni fenyegetéshez kötik. A stáb leszögezte, Obama keményebb szankciókat sürgetett Iránnal szemben, és támogatta azt a beadványt is a Szenátusban, mely a pénzügyi tõke kivonását javasolta, és melyet a republikánusok akadályoztak meg.
A közvélemény-kutatások McCain elõnyét mutatják a tapasztalat és a nemzetbiztonság terén. Azonban kérdéses, hogy ezek a tényezõk mennyire számítanak a novemberi választásokon, mivel idén a szavazók körében a gazdasági helyzet eddig nagyobb jelentõséget kapott, mint a terrorizmus elleni küzdelem. Egy nemrégiben végzett Gallup-felmérés pedig azt is kimutatta, hogy az amerikaiak többsége jó ötletnek tartaná, ha az elnök az Egyesült Államok ellenségeinek tartott országok vezetõivel találkozna. Tíz megkérdezett közül hatan pozitívan fogadnák, ha az iráni elnökkel ülne le tárgyalni. A legtöbb demokrata és független, de még a republikánusok közel fele is támogatna egy ilyen lépést.