Afrikai származású, terroristagyanús személyek házasságkötés révén próbáltak
magyar állampolgársághoz jutni, Ázsiából pedig olyan diákok érkeztek magyar
egyetemekre tanulni, akikrõl késõbb kiderült, hogy még érettségijük sincs.
Megjelent a Nemzetbiztonsági Hivatal évkönyve.

Fotó: Vörös Szilárd
A napokban mutatták be a sajtó számára a Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH)
2007-es mûködését összegzõ évkönyvet. Szilvásy György, az NBH-t felügyelõ
miniszter ennek kapcsán azt mondta: a nemzetközi terrorfenyegetettség
szempontjából Magyarország továbbra is mérsékelten veszélyeztetettnek minõsül,
ami megegyezik a korábbi évek eredményével. Ugyanakkor hazánk - mint a
terrorizmus elleni küzdelemben elkötelezett ország - célpontjává válhat iszlám
fundamentalista terrorszervezeteknek.
Az NBH szerint a mediterrán régióban az észak-afrikai terrorhálózatok jelentik a
legfõbb veszélyt, míg Nagy-Britanniában az al-Kaida-kötõdésû pakisztáni
csoportok. A miniszter azt mondta: több olyan eset a tudomásukra jutott, amikor
olyan afrikai származású személyek házasodtak be magyar családokba, akikrõl
késõbb - eltûnésük után - kiderült: valamely terrorszervezethez kapcsolódnak.
A schengeni-övezethez történt csatlakozásunk óta felértékelõdött a magyar
állampolgárság, illetve a magyar okmányok, ami hatással van az illegális
bevándorlásra. Ezzel kapcsolatban említette Szilvásy, hogy több, Ázsiából
érkezett, önköltséges egyetemi oktatásra beiratkozott illetõ tûnt el az elsõ
szemeszter végén, majd többükrõl kiderült, hogy még érettségivel sem
rendelkeztek, vagyis a továbbtanulás csak ürügy volt a hazánkba való
beutazáshoz.
Az évkönyv a gazdasági bûnügyek között elsõ helyen említi a pénzmosást. (A
kifejezés egyébként a híres maffiózó Al Caponéhoz fûzõdik, aki illegálisan
szerzett jövedelme egy részét mosodahálózatba fektette, így keverve össze a
legális bevételeket a maffiapénzekkel.)
A pénzmosásra törekvõ cégeknél 2007-ben (is) megfigyelhetõ volt, hogy a
tulajdonosok gyakran hajléktalanok vagy magyarországi elérhetõséggel nem
rendelkezõ külföldi személyek. A számos esetben magasan kvalifikált elkövetõk
ugyanakkor a háttérben maradnak, onnan mozgatják a szálakat. Általában
feddhetetlen elõéletûek, kitûnõ és magas szintû államigazgatási, politikai és
gazdasági kapcsolatokkal rendelkeznek. Az NBH megfigyelései szerint sokszor
alkalmaznak köztörvényes bûncselekményekért korábban már elítélt személyeket.
„Az ilyen szervezetek mûködésének felderítését nehezíti, hogy jellemzõ rájuk a
magas fokú centralizáltság” - írja az évkönyv, konkrét adatokat, leleplezéseket
azonban nem említ.

Szilvásy szerint azért nem, mert amennyiben az NBH sikerrel jár egy-egy
bûnügy elkövetésének a megakadályozásában, akkor azért nem beszél róla, ha
viszont megtörtént a bûnügy, onnantól az a rendõrség hatáskörébe tartozik, így
viszont ezért nem beszél róla. Összességében mindenesetre sikeresnek nevezte az
NBH tavalyi mûködését Szilvásy, és ennek alátámasztására kiemelte, hogy
drasztikusan emelkedett az információcsere a külföldi társszervekkel, ami a
magyar szolgálatok jó minõségû munkáját igazolja.
Kiemelt problémaként említi az évkönyv az áfacsalást, amely az Európai Unió
teljes területén jellemzõ, és amelynek mértéke meghaladja az unió által a közös
mezõgazdasági politika finanszírozására fordított összeget.
Az internetes bûnözés terén 2007 újdonsága - a régebb óta jellemzõ anyagi
károkozáson túl - a technológialopás. Emellett az NBH szerint kiemelten fontos,
hogy az elkövetõk sokszor a döntéshozók befolyásolására is törekednek, sõt, a
támadások odáig is terjedhetnek, hogy lokális, országos vagy regionális
számítógép-hálózatok megbénításával akaratukat megpróbálják rákényszeríteni a
politikai, gazdasági döntéshozókra. A jelenségre jó példa a 2007. tavaszi
észtországi eseménysorozat, amikor számítógépes bûnözõk több napra megbénították
az észt kormányzati rendszer hálózatát.
Az NBH értékelése szerint a számítógépes bûnözõi körök tavaly megmutatták: a
legváratlanabb helyeken és idõben, valamint a legváratlanabb módszerekkel
képesek támadást indítani a világhálón. Kiderült továbbá, hogy szervezetten
mûködnek, hatalmas pénzügyi háttérrel és kitûnõ szakembergárdával rendelkeznek.
A „Szélsõséges csoportok, szélsõjobboldal” alfejezetében az évkönyv meglepõ
módon a Blood and Honour (Vér és Becsület) Hungária illetve a Pax Hungarica és a
Mi Magunk Mozgalom nevû hungarista szervezeteket említi név szerint, valamint a
hozzájuk köthetõ Becsület napja nevû, ezer érdeklõdõ jelenlétében megtartott
rendezvényt emeli ki.
Nem említi viszont a Magyar Gárdát, a Magyar Önvédelmi Mozgalmat, illetve a 64
Vármegye Ifjúsági Mozgalmat, noha ezekhez köthetõk az elmúlt évek erõszakos
cselekményei, az MTV-székház felgyújtásától a nemzeti ünnepek tönkretételén, a
nyíltszíni antiszemita és rasszista koncerteken és tüntetéseken át a rendõrökkel
történt összecsapásokig.
A társadalomra veszélyes vallási mozgalmak fejezetben egyetlen szervezetet sem
nevez meg az évkönyv, ám megállapítja, hogy továbbra is mûködnek olyan csoportok
hazánkban, melyek a vallási tevékenység álcája mögött mentálisan és anyagilag is
kizsákmányolják tagjaikat. Az évkönyv bemutatóján ezzel kapcsolatban feltett
újságírói kérdésre a miniszter nem erõsítette meg, hogy a Szcientológia Egyházra
utal a hivatal megállapítása, ám a sorok között olvasni képes érdeklõdõ számára
ez nem kérdéses. Konkrét bûncselekmény ugyanakkor nem merült fel a nevezett
közösséggel kapcsolatban.