Sebestyén István
Csúcson a veszprémi gladiátorok
Tizenhat év után nyert újabb nemzetközi kupát a bakonyi alakulat

Történetének második nemzetközi kupáját hódította el az MKB Veszprém a hétvégén, német ellenfelével szemben. A nem mindennapi csapatsiker a hazai kézilabdasport erejére is rávilágít, hiszen a germán pontvadászat a világ egyik legjobbja.

Képzeljük el, hogy a Debrecen UEFA-kupadöntõt vív mondjuk az Evertonnal - és gyõz. Mint minden hasonlat, ez is sántít (a labdarúgás és a kézilabda több okból is nehezen összevethetõ sportágak), de talán jól érzékelteti az MKB Veszprém sikerének értékét. Ami ugyanis a futballban - a két bajnokság közötti fényévnyi távolság okán - szinte a tudományos fantasztikum világába tartozik, az a kézilabdában most megtörtént. A bakonyi alakulat az infrastruktúrában és pénzben egyaránt a magyar bajnokságot messze megelõzõ Bundesliga negyedik helyezettjét múlta felül - mondhatni magabiztosan - a kupagyõztesek Európa-kupájának kétfordulós döntõjében (az elsõ mérkõzésen hazai pályán elért 37-32-es eredmény után a visszavágón már a 28-28-as döntetlen is elegendõnek bizonyult). A Rhein-Neckar Löwen ráadásul a világbajnok német válogatott számos klasszisát is a soraiban tudhatja.
A jelentõs fiatalításon, átalakításon keresztülesett Veszprémrõl talán kevesen gondolták, hogy képes lehet erre a sikerre, fõként azután, hogy a Bajnokok Ligájából kiestek. Mesterük, az idei szezonban érkezett - nõi kéziseinkkel két olimpiai második helyet és egy Eb-aranyat szerzõ, nem mellékesen sokáig a Bundesligában dolgozó - Mocsai Lajos szerint is 8-12 hónapra van szükség, hogy egy ilyen helyzetben az új játékosok bépítésével ütõképes csapatot lehessen kialakítani. Ehhez képest már az elsõ év olyan eredményt hozott, amire 16 esztendõ óta nem volt példa Veszprémben…
Bár a sikert állítólag nem kell magyarázni, annyit mindenképpen érdemes megjegyezni, hogy a magyar csapatsportágakat tekintve szokatlan lelkierõvel küzdött a csapatkapitány-kapus Pericstől kezdve a jobb- és balszélsõ poszton brillírozó Iváncsik fivérekig mindenki. Könnyen lehet, hogy emiatt került Veszprémbe a KEK-serleg. A mára iszonyatosan felgyorsult, erõcent­rikus - szinte „gladiátorokat” igénylõ - kézilabdában ugyanis óriási szerepe van a csapat tartásának. A döntõ elsõ fordulójában megszerzett ötgólos MKB-elõny például gyorsan elolvadhatott volna, ha a Perezék keze megremeg a 14 ezres mannheimi „dühön­gõben”. Nem véletlenül nyilatkozta Perics, hogy Mocsai Lajos pszichológiai felkészítésének köszönhették, hogy a visszavágó elõtt nem lettek elbizakodottak, ugyanakkor erõs lelki tartással és mérhetetlen gyõzni akarással léptek pályára.
Az örömöt az tehetné még teljesebbé, ha a légiósokkal meg­erõsített bakonyi klubcsapat után az olimpiát ezúttal „kihagyó” férfiválogatott is magára találna…