Makki Marie-Rose
Aranykor

Az idõs korosztály nem egy „lerobbant generáció”, nem egy ellátásra szoruló kisebbség, hanem egyenrangú és aktivizálható része a társadalomnak. Európa öregszik, és egyre sürgetõbb az idõsekkel kapcsolatos szemléletváltás, már csak azért is, mert a 65 év felettieknek mindössze az egyharmada szorul gondozásra. „Az idõsek ügyét ki kellene végre emelni a betegápolás - egészségügy - nyugdíjellátás háromszögébõl” - hangoztatja a Nyugdíjasok Budapesti Szövetsége is, amelynek sikeres mûködése uniószerte példaértékûnek számít.

A Nyugdíjasok Budapesti Szövetségének egyik nagy találmánya a „Nyugdíjasok a nyugdíjasokért” mozgalom, amelynek keretében nyugdíjas szakembereket közvetítenek ki nyugdíjasoknak, szívességi alapon. Barabás Tiborné elnök készséggel mutatja többoldalas szakmai listájukat: kõmûves, fodrász, könyvelõ, szabó, jogász, víz-és gázszerelõ, ápolónõ, pedagógus, bébiszitter, kozmetikus - minden elképzelhetõ és hasznosítható végzettség, párosulva több évtizedes tapasztalattal. A szervezet csak közvetít, a felek megegyeznek egymással, ahogy jó nekik, eddig panasz nem érkezett. Példájukat követve egyes vidéki önkormányzatok is kialakítottak hasonló szolgáltatásokat: nyugdíjasok segítenek nyugdíjasoknak. Ez amolyan karitatív hálózat, amelybe újsághirdetés által toborozzák a szakembereket, naponta 15-20 telefonhívást kapnak. A férfiak aktivizálása - amúgy a lehetõ legnehezebb feladat - ezen a közvetítői tevékenységen keresztül remekül mûködik. Az elnöknõ utal arra: sok férfi azért hal meg idő előtt, mert nyugdíjas éveiben tétlenségre van kárhoztatva, míg a nők megtalálják helyüket az otthoni teendők között.
Nem csoda például, hogy felmérések szerint a panellakó férfiak rövidebb ideig élnek, mint kertes házban lakó társaik. Vidéken életük végéig dolgoznak az emberek, a városban ennek hiányát a civil szervezetek pótolhatnák. „Most indult be a pótnagyszülõi szolgálatunk is - mondja Barabásné -, s mivel tagjaink között csecsemõgondozók is akadnak szép számmal, akik örömmel kijárnának családokhoz az újszülöttek gondozásában segíteni - erre igény is lenne -, ezért ezt az ágat is elindítjuk.”

Hasznos nemzedék

A tudás tehát nem vész el: nyugdíjas szociológusok, közgazdászok elemzéseket végeznek a szervezet számára - például a nyugdíjak értékállóságáról vagy az idõsek egészségi állapotáról -, amelyek jól hasznosíthatók a konferenciákon, a különböző elõterjesztésekben. Buda-pesten közel 600 ezer nyugdíjas él. A jelenlegi elnök 6 évvel ezelõtt, 45 klubbal vette át a szövetséget, ma 80 klubjuk mûködik a fõváros kerületeiben, közel 50 ezer taggal. A szervezet folyamatos kapcsolatban áll az önkormányzatokkal, programok szervezésében, társadalmi munkákban, egyéni problémák megoldásaiban, pályázatírásban mûköd­nek együtt. A kerületek által szervezett tisztasági napokon például szinte kizárólag csak a nyugdíjasok vesznek részt. „Az EU nagy erõkkel támogatja többek között, hogy a Fekete-erdõtõl a Fekete-tengerig gondozott Duna-part épüljön ki bicikliúttal. De nem közmunkások, hanem önkéntes nyugdíjasok takarítanak a folyópartokon is, elõ­fordult, hogy vaságyakat húztunk ki a víz­bõl” - emlékszik Bara­básné.
A nyugdíjasok a fogyasztóvédelemnek is besegítenek: önkéntes referenseik járják az üzleteket, és megadott szempontok szerint végigmustrálják az árukat. Õk robbantották ki az emlékezetes egérbotrányt is az egyik hi­permarketlánc kenyerespolcai kapcsán. A szervezet a felderítők írásos észrevételeit leadja a fogyasztóvédelmi hatóságnak, amely mazsolázhat. „Más korosztályoknak erre nincs energiájuk: járni az üzleteket - állapítja meg az elnöknõ. - A budapesti fel-ügye­lõségnek is kevés el­lenõre van. Erre a célra viszont ragyogóan megfelelnek a nyugdíjasok. Megnyitnak egy új üzletet, kíváncsi az öreg, van ideje, felül a villamosra, és elmegy körülnézni. Mi összekötöttük a kellemest a hasznossal. Sõt, az elõírások alapján a játszótereket, parkokat is ellenõrizzük, s ha úgy adódik, gondozzuk is.”
„Az egész társadalomnak használ, amit teszünk. Mindenhol hangsúlyozom: mi nem­csak az idõsekkel foglalkozunk, hanem az utódaink életét is előmozdítjuk - teszi hozzá Barabásné. -
A 65 év felettieknek legfeljebb az egyharmada szorul gondozásra, de a maradék kétharmad õket is segíti. A cél az lenne, hogy minél kevesebben és minél késõbb váljanak elesettekké, az aktív idõskor pont ezt segíti elõ. A nyugdíjasok életmódvizsgálata eddig sajnos elhanyagolt téma volt. Pedig az utóbbi idõben végzett lakásvásárlási és utazási szokások vizsgálatai is azt mutatják, hogy az idõs korosztály egyre aktívabb és mobilabb.”

Nem pénzkérdés

A Nyugdíjasok Budapesti Szövetsége tevékenységének anyagi részét szinte kizárólag pályázatokból fedezi, de a sikeres mûködés zálogát a tagok önkéntes munkája adja. Évi 15-20 pályázatot írnak, ezek elkészítéséhez számos aktivistájuk dolgozik éjjel-nappal, de a budapesti önkormányzat is segít szakemberrel, némi infrastruktúrával. Az internet korát éljük, így mikor tavalyelõtt a klubhálózat kapott a fõvárostól 50 leselejtezett számítógépet, probléma lett az öregek digitális képzetlensége. Egy másik szervezettel karöltve felállítottak egy ingyenes oktatóirodát, ahol évente 1200 nyugdíjas jut felhasználói szintû ismeretekhez, és óriási a túljelentkezés. Mindez magával hozta az angol nyelv társalgási szintû oktatását is, amelynek kiépítésén még munkálkodnak. Egyik tevékenységük szüli és bővíti a másikat, tagdíj nincs, a nyugdíjas szervezet tehát jól vizsgázik az önmenedzselés és az önkéntes munka terén.
„Sok nyugdíjas panaszkodott, hogy a temetési költségek embertelenül magasak - meséli Barabásné. - Pénzt nem tudunk adni, azonban kötöttünk tavaly egy megállapodást a Fiumei úti temetõvel, hogy vállaljuk budapesti temetõk gondozását, cserébe õk 60-80 ezer forinttal olcsóbban végeznek el egy-egy temetést. Fél év alatt közel 300 sírt hoztunk helyre, köztük nagy magyarok temetkezési helyeit is.” Sokrétûen mûködhet tehát a kertbarátok köre. Magas színvonalú a nyugdíjasklubok kézimunkaköre is, ennek mûködtetésére ha­gyo­mány­õrzés címén szereznek pályázati pénzeket. Tárgyalnak a büntetés-végrehajtó intézetekkel is arról, hogy börtönökben kézimunka-foglalkozásokat tartanának, illetve írni-olvasni tanítanák a nõi rabokat.
Kiterjedt kulturális tevékenységük részeként rendre megünneplik az 50 éves házassági évfordulókat, komoly megbecsülésben részesítve az érintetteket. Õsztõl pályáznak a nyugdíjasok „szabadegyetemére”, melynek keretében az idõseket készítenék fel a fiatalabbakkal való kommunikációra. Mindezt szakemberek segítségével, önismereti kurzusok beiktatásával, hogy javítsanak a generációk közti, sokszor katasztrofális kapcsolatokon.
Arra a kérdésre, hogy az idõs­otthonok belsõ viszonyain tudnak-e valamit változtatni, az elnöknõ elmondja: fõként jogi segítséget nyújtanak. Õk indítottak pert az „Arany alkony” otthon esetében is, ahol az idősek jogait súlyosan sértõ szer­zõ­désmódosítás történt. Ami az állami intézményeket illeti, rengeteg pénz kellene azok megszüntetésére vagy átalakítására. Még az ötvenes-hatvanas években hozták létre azokat a világtól elszigetelt nyugdíjas­otthonokat, amelyek messzi vidékeken, a célra teljesen alkalmatlan mûemlék épületekben egyfajta tömegszállásokként mû­ködnek - sokszor a mai napig változatlan formában. Történnek elõrelépések, például Budapest önkormányzata ma már 100 kilométeres körzetén belül építi ki új idõs­otthonait, de a büdzsé mindenhol véges.

Magyarok az élvonalban

A Nyugdíjasok Budapesti Szövetsége az Európai Unió idõsügyi szervezetének, az AGE-nek a magyarországi tagja. Az AGE nemrégiben vizsgálta végig a kelet-európai tagállamokban az idõs népesség helyzetét, és úgy tûnik, hogy e tekintetben Magyarország az élvonalba tartozik: országosan fejlett az érdekképviselet, viszonylag jó a nyugdíjellátás is, míg egyedülállónak számít például az ingyenes utazás vagy a 13. havi nyugdíj. Ez is azt támasztja alá, hogy a magyarok egészségi és halálozási mutatói sokkal rosszabbak, mint azt a gazdasági-társadalmi helyzetük indokolná: az okok inkább lelkiek, az általános pesszimizmus környékén keresendõk. „Brüsszelben az AGE-konferenciákon azt tapasztaltam, hogy nálunk az idõsügy helyzete uniós viszonylatban kiemelkedõen jó. Az ember azt gondolná, hogy a fejlettebb civil szférával rendelkezõ országok nálunk elõbbre járnak: nos, ez a betegápolás terén igaz, de az aktív idõskor gondolata ott is újnak számít. Pedig egyre inkább elõtérbe kerül az idõsödõ Európa problémája, s ezzel együtt a társadalmilag hasznos munkavégzés je­len­tõsége is, hiszen a munkahelyek száma érdemben sehol nem fog nõni. Az állami kiadások viszont számottevõen csök­kent­hetõk, ha a közfeladatokat nem állami intézmények, hanem civilek látják el, méghozzá sokkal hatékonyabban” - jegyzi meg az elnöknõ.