Vagyim Arisztov
Időzített aknák
Éhséglázadást hagy utódjára Putyin
Május 7-én Moszkvában beiktatták hivatalába Oroszország új elnökét Dmitrij Medvegyevet. Mit várnak tõle az orosz állampolgárok, az újságírók és a politológusok? Milyen problémákkal néz ma szembe Oroszország?
Természetesen az oroszok többsége a nagyhatalmi törekvések folytatását reméli, amit Vlagyimir Putyin politikája alapozott meg. Ezért aztán Medvegyevnek a Putyin által hátrahagyott megoldatlan kérdésekkel kell foglalkoznia, amelyek nagy vonalakban a következõk: Koszovó függetlenségi törekvései, amelyek Szerbia mint baráti ország egységét veszélyeztetik, a NATO keleti terjeszkedése, Ukrajna és Grúzia belépési szándéka az Észak-atlanti Szövetségbe, a FÁK széthullásának megakadályozása, Oroszország érdekeinek védelme az Arktiszon és a Távol-Keleten, stb.
A felsorolt problémák azonban Oroszország hétköznapi életében a gazdasági-szociális kérdések mögé szorulnak. A lakosság helyzetén egy sor rendelkezés hivatott javítani, köztük a széles körben reklámozott nemzeti projektek az egészségügy, az oktatás, a mezõgazdaság és a lakásépítés területén. A nemzeti projektek megvalósítása érdekében a kormányzat már nagyon sokat tett, de ahhoz, hogy az ország polgárai tényleges hasznot húzhassanak belõlük, még többet kell tenni. A gyakorlatban ezeknek a kérdéseknek a megoldása igen nehéznek bizonyul, és gyakran az alárendelt hivatalnokok gyõzelmi beszámolójává silányul.
A projektek holtpontról való kimozdítását fõként a korrupció akadályozza. Ez mindenki számára nyilvánvaló, és a leköszönõ elnök sem tudott megküzdeni vele. Nagy kérdés, mihez kezd a problémával Medvegyev.
A társadalmat más kérdés foglalkoztatja - az infláció. Úgy tûnik, a fogyasztói árak egyre nagyobb ütemben növekednek, és kilépnek a kormány által megszabott keretek közül. Április 30-án járt le az az áremelésre vonatkozó moratórium, amelyet a kormány kötött a fõ beszállítókkal. Ezt a moratóriumot a parlamenti választások és az elnökválasztás idejére vezették be fél évvel ezelõtt. Mára általánossá vált a lakosság körében a gyors árnövekedéstõl való félelem.
De nem elhanyagolható kérdés az sem, hogy milyen állami-politikai struktúra jön létre az új elnök körül. Az újságírókon és politológusokon túl egyre többször teszi fel a közember is a kérdést: teljes értékû elnök válik-e Medvegyevbõl.
A kialakult politikai helyzet ismeretlen Oroszországban. Az állam népszerû vezetõje a miniszterelnöki posztra lép vissza, miközben õ a legbefolyásosabb párt elnöke és a „nemzet elismert vezére”. Helyét egy fiatal politikus veszi át, akit utódjaként nevezett meg, és rábízta politikájának folytatását. Látszólag kettõs hatalomgyakorlás alakult ki, amely látszatot csak erõsítik azok a hírek, amelyek szerint a miniszterelnök jogkörét ki akarják szélesíteni az elnök rovására.
A média már régóta „két cárról” cikkez. Egyes szakértõk úgy vélekednek: „Oroszország történetében nincs példa kettõs hatalomra. Itt erõs a bizánci tradíció, miszerint a hatalom lehetõleg egy kézben koncentrálódik.” Megint mások úgy vélik, hogy Medvegyev és Putyin „hosszú, békés együttélése” lehetséges és hasznos lesz az országnak.
Három forgatókönyv foglalkoztatja napjainkban az elektronikus sajtót: Medvegyev visszalép az elnöki posztról Putyin javára, vagy Medvegyev megpróbál „teljes értékû elnökké” válni, és lassanként felaprítja Putyin befolyását, esetleg Putyin csak addig marad miniszterelnök, míg Medvegyev megerõsíti elnöki hatalmát.
Az utolsó variáció szerint Putyin hatalmas változást hozna létre Oroszország politikai szokásjogában és nagy reformerként vonulna be a történelembe. Végsõ soron az Alkotmány kerekedik felül, nem a vezér személyes ambíciói vagy környezetének érdekei. Oroszország politikai rendszere nyitottabbá és rugalmasabbá válik, az ország irányítójának hatalma pedig nem örökségként adódik át. Valódi áttörés lehet a tényleges demokrácia felé vezetõ úton.
Más elemzõk nem várnak lényegi változást az orosz nagypolitikában. Kemény csatározásokat vetítenek elõre a hivatalnokok csoportosulásai között. A hatalom közel egyenlõ megosztása esetén ezek a harcok elkerülhetetlenek, még ha Putyin és Medvegyev nem is kerül nyílt konfliktusba egymással. Oroszországban a hatalom koncentrálására számos lehetõség adódik, és meglehetõsen sokan vannak akik ezt szeretnék is megtenni.
Az egyszerû polgároknak megmarad a remény, hogy az elit számára nem a hatalomért folytatott harc válik központi kérdéssé, hanem az ország elõtt álló komoly problémák megoldása.
