Ehud Olmert nagy izgalommal várta a májust. Ez a hónap - gondolhatta joggal
- tele lesz örömmel és csupa jó hírrel. Bár a korábbi korrupciós ügyei még nem
zárultak le, kezdtek elaludni. A Winograd-jelentésrõl ma már senki sem beszél.
A palesztinokkal folytatott tárgyalások és a szír játszma kétségtelenül
elhalványította a kormányfõ elleni vizsgálatokat. Izrael Függetlenségi Napján a
bejelentkezett elõkelõ vendégek - Bush, Sarkozy, Berlusconi és mások - egymásnak
adják majd a kilincset. Amikor Olmert kezdte úgy érezni, hogy „a sírból hozta
vissza” a miniszterelnökségét, hirtelen rászakadt az ég.
Az izraeli Nemzeti Nyomozó Hatóság a hétvégén váratlanul gyanúsítottként
hallgatta ki saját rezidenciáján a kormányfõt. A 90 percen át tartó kihallgatás
után a bíróság a nyomozó hatóság kérelmére titkosította az eljárást. Sem a
nyomozók, sem az eljárás célszemélyei, Olmert kormányfõ és egykori
hivatalvezetõje, Sula Zaken - akit az elmúlt napokban négy alkalommal is
kihallgattak - nem nyilatkozhat.
A hivatalvezetõ házi õrizetben van, és a kormányfõt is csak a kihallgatás elõtt
két nappal értesítették a vizsgálat megindításáról. Ezekkel az intézkedésekkel
akarták elkerülni, hogy Olmert Zakennal egyeztesse álláspontját. A titoktartás
csak növeli a találgatásokat. A híresztelések szerint egy meg nem nevezett
külföldi állampolgártól törvénytelenül pénzt fogadott el a kormányfõ. Olmert
ellen két év leforgása alatt öt büntetõ ügyben indult vizsgálati eljárás.
A kormányfõ sorsa most a legfõbb ügyész kezében van. Ha úgy dönt, hogy a
kormányfõ ellen vádat emel, és ez a vád olyan súlyos, mint amilyennek állítják,
akkor Olmertnek le kell mondania. E kötelezettsége nem törvényen, hanem a
Legfelsõbb Bíróságnak az Arje Deri-ügyben hozott határozatán alapul. A
Rabin-kormány belügyminisztere, Deri ellen korrupciós vádat emeltek, ám Deri nem
akart lemondani, Rabin kormányfõ pedig nem akarta õt felmenteni. Az ügyben
társadalmi szervezetek panaszt nyújtottak be a Legfelsõbb Bírósághoz. A legfõbb
bírói testület döntése: a vád súlyossága és a betöltött hivatal fontossága miatt
Rabinnak fel kellett mentenie õt. A precedens a mostani kormányfõt is kötelezi.
Ha a kormányfõ és az egész kormány le is mond, ez a knesszetet nem érinti,
feltéve, hogy Peresz elnök talál olyan parlamenti képviselõt, aki a parlament
többségének támogatásával képes kormányt alakítani. A Kadimának azonban belsõ
választásokat kell tartania annak érdekében, hogy eldöntse, ki kövesse Olmertet
a kormányfõi székben. Ha azonban az elnök nem talál alkalmas kormányfõjelöltet a
Kadimában vagy más pártban, olyat, aki képes új kormányt alakítani, akkor az
elnöknek nem marad más választása: fel kell oszlatnia a knesszetet, és új
választásokat kell kiírnia.
Livni külügy- és Barak honvédelmi miniszter várakozó állásponton van. Kétszer is
meggondolják, hogy felszólítják-e a kormányfõt távozásra. Korábban Livni és
Barak is megégette magát egyszer, amikor hiába szólították fel lemondásra a
kormányfõt. Livni tavaly májusban, az elõzetes Winograd-jelentést követõen tette
ezt meg. Barak pedig, amikor egy évvel ezelõtt felváltotta Amír Perecet a
Munkapárt élén. Az is óvatosságra inti õket, hogy a jelenlegi
közvélemény-kutatások egyértelmû Likud- és Netanjahu-fölényt mutatnak. Egy új
választás ma egyiküknek sem érdeke.