Piros Péter
Köztársaság, alszol?
Lengyel, Tölgyessy, Stumpf, Navracsics az ország állapotáról

Alszik-e a köztársaságunk, vagy alszanak-e annak megteremtõi? Egyáltalán: van-e Magyarországon köztársaság? A politikai elit nagy része miért nem érez felelõsséget a társadalom iránt? Ilyen kérdések kerültek szóba azon a konferencián, melyen hat értelmiségi, köztük az Alkotmánybíróság elnöke, a Fidesz frakcióvezetõje, és a „rendszerváltás atyja” is részt vett elõadóként.

„Berobbanó többpártrendszerrel” indított a szerdai politikai konferencia elsõ elõadója, ugyanis így nevezte el a kádárizmus egypártrendszerét felváltó politikai berendezkedést. Bihari Mihály, az Alkotmánybíróság elnöke a köztársaság történelmi hátterét elemezte, és azért fogalmazott így, mert a mai napig meghatározó politikai erõk 1989-ben csupán néhány hónap alatt jöttek létre. Az MSZMP ekkor változtatott évtizedekre visszanyúló elképzelésein, végre hajlandó volt a törvényes „ellenzéki csoportokkal” párbeszédbe bocsátkozni.
„A szükséges törvények megszületése után hatvan párt regisztráltatta magát, és ebbõl hat még akkor be is jutott a parlamentbe. Ezek között volt a mozgalomból átalakuló MDF, SZDSZ és Fidesz is” - idézte a múltat Bihari, aki azt is megállapította, hogy mindmáig ez a hat párt szerepel a kínálatban, ez pedig példa nélküli stabilitást jelent. Továbbá az is pozitívum, hogy az eddigi összes kormány kitöltötte négyéves mandátumát, valamint a mostanit leszámítva a koalíciók is mindig egyben tudtak maradni. „Szociológiailag tehát nincs válság” - összegzett az AB elnöke, de elõadása végén azért elmondta azt is, hogy hazánkban elitista politizálás folyik, a politikusok nagy része elvesztette a közemberek iránti felelõs­ségérzését.
Ronald Reagan egy mondata is elhangzott a konferencián: „Az állam most nem a problémamegoldás eszköze, hanem a probléma maga” - idézte az egykori amerikai elnököt Navracsics Tibor. Mint kiderült, probléma tehát szerinte is van, de nem a köztársasággal, hanem az állammal. A politológusi minõségé­ben megjelenõ Fidesz-frakcióvezetõ üzenetét konkretizálva a probléma három területét sorolta fel: identitásválságot, funkcionális problémákat, illetve a kormányzati politika válságát írja az állam számlájára. Az elsõre példát hozva a kettõs állampolgárságról szóló népszavazás eredménytelenségét hozta fel, hiszen szerinte egy európai országban sem kérdés, hogy adjanak-e állampolgárságot a határon túli hazafiaknak. A funkcionális problémák közé sorolta a jogszabályok minõségét, mert szerinte ma már „írástudót” kell bérelnie egy általános iskolai végzettséggel rendelkezõ állampolgárnak akkor, ha értelmezni szeretne egy rendelkezést. Navracsics mindezek után a kormányzatot egyszerûen cselekvésképtelennek bélyegezte; a kisebbségi kormányzásról szólva pedig azt mondta, hogy az akadályozza a parlamentarizmus esélyeit: kampánytevékenységre készteti a pártokat, mivel egy esetleges rendkívüli választással is kalkulálnak.
A Medgyessy-kormány igazságügy-minisztere az igazságszolgáltatás oldaláról közelítette meg a válság kérdését. A jelenleg ügyvédként dolgozó Bárándy Péter alapállítása az volt, hogy az igazságszolgáltatás mára kiszakadt a társadalomból. Ez szerinte mérhetõ egyrészt a bírók mindenkitõl távolságot tartó, helytelen függetlenségfelfo-gásában; másrészt pedig ellentmondások sújtják az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsot is: a nyilvánosság kiszorult mûködésébõl, és mind a belsõ információáramlást, mind a társadalmi kommunikációt akadályok nehezítik. Megtörtént esetet felidézve Bárándy elmondta a hallgatóságnak, hogy az ügyfelek már államokként kezelik a megyéket, és bizonyos értesülések alapján egy másik megye bíróságához viszik át az ügyüket ellenkezõ ítélet reményében.
Rögtön a szünet után a „köztársaság atyja” tartott elõadást - mármint így konferálta fel Lengyel László az SZDSZ-alapító Tölgyessy Pétert. A mikrofonhoz lépõ elemzõ már az elején leszögezte, hogy szerinte a válsággal való riogatás a szokásos politikai harc eszköze, amin már jó lenne végre túllépni.
A félelemkeltés és a másik oldal gyõzelmének démonizálása helyett Tölgyessy szerint arra lenne szükség, hogy a felek kölcsönösen elfogadják egymást demokratának, és a politikai harc helyett versenyzõ együtt­mûködésben dolgozzanak együtt. „Vannak alapvetõ gondok, de ezek kívül vannak a szabályrendszeren. Olyan ez, mint a magyar foci: súlyos problémák vannak, de nem a foci szabályait kell módosítani. Így nekünk sem alkotmánymódosításra, hanem szemléletváltásra van szükségünk”.
A rögtön utána következõ Stumpf István pedig pont ennek ellen­kezõjét mondta: ez a helyzet bonyolultabb egy egyszerû modellkezelésnél, hiszen az egész harmadik köztársaság válságba került, emiatt pedig alkotmánymódosításra is szükség lehet. A volt kancelláriaminiszter szerint a rendszerváltás után az „einstand-technológiáé” volt a fõszerep, „túl sokat reméltünk”, mára azonban véget ért az „eufória korszaka”, ezért a stratégiai gondolkodást kell megújítani. „Az államnak most nem lenne szabad rövid távú profitmaximalizálásra játszani” - szögezte le Stumpf, aki szerint olyan paktumra lenne szükség, amely széles társadalmi támogatottságra épít.
Az utolsó elõadó a Korridor Politikai Kutatások Központjának vezetõje, Gombár Csaba volt, aki egybõl válaszolt is a konferencia címében feltett kérdésre: „Válság, az nincs.” Gondolatmenetébõl az derült ki, hogy csak azért nincs, mert klasszikus értelemben köztársaság sincs. Parlamentáris demokráciánk viszont van, és ebben pedig válságunk is, mert az állam el­jelentéktelenítése katasztrofális állapotot idézett elõ.
A találkozó végén zárszót mondó Lengyel László Caesar római bukását idézte, mintha az a köztársaság védelmében történt volna. Brutus az összeesküvés elõtt üzenetet is kapott, a következõ szöveggel: „Brutus, alszol?.” „Meg kell védeni a köztársaságot, bárki van ellene” - mondta Lengyel László, majd elismerte, a kérdést Tölgyessynek intézte.