Németh Sándor
Élő és égő valóság

A pünkösd történelmi ese­mény - másrészt viszont a Szentlélek égõ és élõ megtapasztalása ma is. Isten Szellemének e kiáradását számos ószövetségi prófécia jelezte elõre. A Bibliában található ígéretek egy része feltételes, más része feltétel nélküli. A Szentlélek kitöltetése feltételes ígéret, mert Isten Igéje szerint bizonyos feltételeknek teljesülniük kell ahhoz, hogy az emberek beteljesedhessenek a Szent Szellemmel.

Ézsaiás könyvében így beszél Isten: „Mert vizet öntök a szomjúhozóra, és folyóvizeket a szárazra; kiöntöm lelkemet [eredetiben: Szellememet] a te magodra, és áldásomat a te csemetéidre. És nevekednek, mint fû között, és mint a fûzfák vizek folyásinál. Ez azt mondja: én az Úré vagyok, amaz Jákób nevét emlegeti, és a másik önkezével írja: az Úré vagyok, és hízelegve Izrael nevét említi.” (Ézsaiás 44:3-5)
Elõször is tisztáznunk kell: az ószövetségi próféciák elsõ számú címzettje: Izrael. Pál apostol hangsúlyozza ugyan, hogy a nemzetekbõl származó, azaz nem zsidó emberek megtérésük elõtt idegenek voltak Izrael táraságától, nem voltak az ígéretek részesei, de a Názereti Jézus Krisztus halálával, eltemettetésével, feltámadásával való azonosulás által megkapták az ígéreteket - ám a történelem során ez a bibliaértelmezés eltorzult, és a keresztények kizárólag magukra vonatkoztatták a próféciákat, allegorikusan értelmezve azokat, kirekesztve belõlük Izraelt.
Ez az egyik oka annak, hogy sok keresztény nem olvassa az Ószövetséget, vagy ha igen, akkor nehezen érti a próféciákat, mert állandóan metaforikusan, kizárólag az egyházra próbálja értelmezni azokat. Csakhogy a próféciákat elsõ­sorban szó szerint kell értelmezni, hiszen Jézus Krisztus és az apostolok is így magyarázták õket, és az õ eljárásuk a leghitelesebb minta, nem a késõbb kialakult bibliaértelmezések. Az Újszövetség szerint a keresztények az újjászületés után az ószövetségi szentek örököstársai lettek hit által az ígéretek öröklésében. Miközben tehát ránk keresztényekre is vonatkoznak ezek az ígéretek, azok eredeti és megváltoztathatatlan címzettje a zsidóság volt és maradt. Izraelen ez a prófécia a jövõben fog beteljesedni, a Szentlélekkel való beteljesedés ígéretét azonban már a mostani, kegyelmi korszakban is birtokba lehet venni hit által.

A pünkösd a jövő

A fenti ígéret szerint a szomjúság és szárazság idejét föl fogja váltani a folyóvíz kiáradása, amely a Szentlélek kitöltetését jelképezi. Az isteni beavatkozás véget vet az ínséges idõszaknak, s a növekedés, a prosperitás új korszaka kezdõdik el, amelynek eredményeképpen Isten népének az identitása megújul. Ma a kereszténységet is óriási identitászavar jellemzi, részben ez az oka a felekezeti feszültségeknek, ellenségeskedéseknek. Sem a keresztény, sem a zsidó önazonosság nem állítható helyre mindaddig, amíg az emberek nem teljesednek be Isten Szellemével. Izrael is Isten Szelleme mûködésének eredményeként jött létre mint nép, ezért identitása a Szentlélek nélkül nem tud megújulni. Júda akkor lesz Istent dicsérõ, Istent magasztaló (ezt jelenti a neve), ha újra közöttük lesz a Sechina (Isten jelenléte, dicsõsége). Ez által áldja meg Isten az emberek szellemét, lelkét, testét, és újra termékennyé teszi elhalt szellemi képességeiket. Az egyház jö­võje is dön­tõen attól függ, hogy lesz-e része a pünkösdi megtapasztalásban, vagy elutasítja azt. A Szentlélekkel való beteljesedés egyik fontos következménye, hogy az intuíció, a szellemi látás, hallás, a láthatatlan dolgok felfogásának képessége megújul az emberben, és így zseniálisabb dolgokra lesz képes, mint természetes, pszichikai állapotában.
A Szentlélek kitöltésével kapcsolatos ígéret miatt hiszek az emberiség jövõjében. Szunnyadó képességeink megújulnak, és elindul a növekedés. A fejlõdés és a prosperitás korszakában találjuk majd magunkat, amelyet a próféta a vízpartra ültetett fûzfa növekedésével példáz. Ez a kudarc és a frusztráltság idõsza­ká­nak a végét jelenti. A Szentlélek az ember szellemével való együtt­mû­ködése által új identitást, istentudatúságot hoz létre.
Indokolatlanok a pesszimista várakozások: az emberiség nem fog elpusztulni. Bár a próféciák szerint nehéz idõszakon kell a világnak keresztülmennie, de végül a legsötétebb órákban Isten irgalma megmutatkozik, és a mennybõl kitöltött isteni kenet kiárad a földre, az egyházra, majd Izraelre, valamint a nemzetek maradékára. Dicsõséges korszak elõtt állunk: megújul az emberiség. Pünkösd ezért nem csupán történelmi esemény, hanem a szép jövõ záloga is, az eljövendõ világ ereje, spirituális dimenziója és fundamentuma.

A szellemi emberek

Nézzük a következõ kulcsfontosságú ígéretet: „Ímé, eljõnek a napok, azt mondja az Úr, és új szövetséget kötök az Izrael házával és a Júda házával. Nem ama szövetség szerint, amelyet az õ atyáikkal kötöttem a napon, amelyen kézen fogtam õket, hogy kihozzam õket Egyiptom földébõl, de akik megrontották az én szövetségemet, noha én férjük maradtam, azt mondja az Úr. Hanem ez lesz a szövetség, amelyet e napok után az Izrael házával kötök, azt mondja az Úr: Törvényemet az õ belsejükbe helyezem, és az õ szívükbe írom be, és Istenükké leszek, õk pedig népemmé lesznek. És nem tanítja többé senki az õ felebarátját, és senki az õ atyjafiát, mondván: Ismerjétek meg az Urat, mert õk mindnyájan megismernek engem, kicsinytõl fogva nagyig, azt mondja az Úr, mert megbocsátom az õ bûneiket, és vétkeikrõl többé meg nem emlékezem.” (Jeremiás 31:31-34)
A fenti igeszakaszban találhatjuk az Új Szövetség ígéretét az Ószövetségben. A Régi Szövetség (az ó szövetség) megtörése már megtörtént. A babilóni fogságravitel azért rendkívüli jelentõségû esemény, mert megpecsételte Izrael szövetségszegését. Ebbõl következik, hogy az Új Szövetségnek egy diaszpóra-korszakot kell lezárnia. Iz­rael életében ez a prófécia is a jövõben fog megvalósulni. Az Újszövetség azonban nem véletlenül utal erre az igeszakaszra több helyen is (Zsidó 8:8-13, 10:16-18; 2Korinthosz 3:6).
Pál világossá tette, hogy a szövetségkötés elsõ szakaszában - immár kétezer éve - kegyelem által felvétetnek az Új Szövetségbe azok a nem zsidó emberek is, akik a szövetségkötõt, a Názáreti Jézus Krisztust elfogadják. Az Õ vére azért ontatott ki a kereszten, hogy az Új Szövetség megköttethessen. Ez azért különösen fontos, mert a nem zsidó nemzetek Jézus Krisztus haláláig el voltak zárva Istentõl. Ábrahámtól Jézus Krisztusig Isten elsõsorban Izraellel foglalkozott. Jézus Krisztus halálával nagy fordulat állt be: a bûnbocsánatot adó vérébe vetett hit által etnikai, kulturális hovatartozásától függetlenül minden ember beléphet az Istennel való szövetségbe. Ez az újjászületés, amely által az ember szelleme, lelke megszabadul a bûn és a halál uralma alól, így életet kap, miközben a Szentlélek beírja az ember szellemébe Isten Törvényét.

A Régi Szövetségben a Törvényt kõtáblákra írta Isten, ezért az egész nép nem részesülhetett karizmatikus megtapasztalásban. Természetesen a Törvény korszakában is jelen volt a Szentlélek több karizmatikus emberen, akiket Isten képessé tett arra, hogy együttmûködjenek vele, és Isten dolgait cselekedjék. A nép a Templommal kapcsolatos istentiszteleti rendszer, a papság közvetítésével kapta a kegyelmet és az áldást, nem közvetlenül. De Isten azt ígérte, hogy eljön egy olyan korszak, amikor a Szentlélek behatol az emberek szellemébe. Ekkor a Szentlélek és az ember szelleme egyesül, közösségbe kerül egymással, és a Szentlélek elkezdi az ember szellemét Isten dolgaira tanítani.
Ez rendkívül fontos, ugyanis a pszichikai ember nem érti meg Isten dolgait, de a szellemi ember meg tudja érteni azt (1Korinthosz 2:14). Az Új Szövetségben „az Atya olyan imádókat keres, akik szellemben és igazságban imádják Õt; mert Isten szellem, és szükséges, hogy szellemben és igazságban imádjuk” (János 4:24). A kereszténység legnagyobb problémája ma az, hogy elhagyta a Szentlelket és a szívek kiszáradtak. A legtöbben pszichikai, intellektuális erõvel próbálják megragadni Istent, és ezért sivár marad a szívük és a lelkük. Isten szellem, így szükséges, hogy az ember betöltekezzen a Szentlélekkel, hogy az megtisztítsa a szellemét, és Isten-ismeretet hozzon létre, valamint képessé tegye Isten imádására. Ha Istent pszichikai módon keressük, akkor erõfeszítéseinket nem koronázza siker, mert az Isten-ismeret a szellemünkben jön létre a Szentlélek kijelentése által. Az értelemünk korlátozott, Isten viszont korlátlan.
Amikor az ember kizárólag értelmi szinten próbálja megragadni Istent, mindig bálványt kreál magában, mert az intellektuális fogalmak nem tükrözik pontosan és hûen Isten valóságát. Egyetlen olyan részünk van, amelyben Isten jelenvalóvá tudja magát tenni: ez a szellemünk. Ha az ember átadja a szívét az élõ Istennek, és betöltekezik Szentlélekkel, akkor olyan belsõ változáson megy keresztül, amely által kilép a végesség érzésébõl, és felismeri a végtelen, örök valóságot, ami körülveszi ezt a korlátozott, véges világot.

Elengedhetetlenül fontos a Szentlélekkel való beteljesedés, mert ez biztosítja az embernek az Úrral való személyes közösség fenntartását, és az abban való folyamatos megújulást, növekedést. A keresztények csak akkor lehetnek sikeresek, ha spirituális és nem testi emberek. Minden keresztényben küzdelem zajlik a test és a szellem között.
A szellemi én harcol a testi én ellen, és viszont. Ha azonban az ember megtanul a hit oldalán küzdeni, akkor ez a harc nem gyötrelmes, hanem mindig áldáshoz vezet, mert a bennünk lakozó Szentlélek erõsíti a fejlõdés és a növekedés folyamatait. Ennek következtében képesek vagyunk úrrá lenni azokon az erõkön, amelyek a gyümölcstermést akarják meghiúsítani bennünk.
A Szentlélek legfõbb mûve a hívõben az, hogy a szív hústáblájára beírja Isten Törvényét. Az ember így nem kényszerbõl, hanem azért követi Istent, mert a szívében a Szentlélek él. Szeretet nélkül nem lehet követni Istent - az emberi szeretet pedig mulandó. A Szentlélek által azonban Isten szeretete kiárad az ember szellemébe, és ez képessé tesz bennünket a folyamatos megújulásra a felebaráti szeretetben és a Törvény követésében.
A menny számára elfogadható, jó állapotot csak a Szentlélek képes garantálni. Az Õ személyében van meg az a hatalom és erõ, ami a szívünket állandóan vissza tudja fordítani a Mindenható felé. Az Új Szövetségben az istenkeresés nem csupán az ember akaratán és erõfe­szí­té­sein alapul, mint a Régi Szövetségben, hanem a Szentlélek jelenlétére és erejére épül, amely az embert önmaga korlátai fölé tudja emelni.

Cionizmus és ami utána következik

Ezékiel próféta már a babilóni fogság idején folytatta ugyanezt az üzenetet, valamivel késõbb, mint Jeremiás: „És fölveszlek titeket a pogányok közül, s egybegyûjtelek titeket minden tartományból, és beviszlek titeket a ti földetekre. És hintek reátok tiszta vizet, hogy megtisztuljatok, minden tisztátalanságotoktól és minden bálványaitoktól megtisztítlak titeket. És adok néktek új szívet, és új lelket adok belétek, és elveszem a kõszívet tes­te­tekbõl, és adok néktek hússzívet. És az én Szellememet adom belétek, és azt cselekszem, hogy az én parancsolataimban járjatok és az én törvényeimet megõrizzétek és betöltsétek.” (Ezékiel 36: 24-27)
A fenti igeszakasz is Izraelrõl szól. A prófécia szerint az idõk végén Isten véget vet a diaszpórának, a zsidókat fölveszi a pogányok közül, és elindítja az összegyûjtés idõszakát. Ezt az összegyûjtést úgy hívják: cionizmus. Amikor tehát manapság ezt a kifejezést gyalázzák, akkor magát Istent káromolják. Számtalan helyen szerepel a Bibliában, hogy Izrael összegyûjtése Istentõl származik.
Ha Isten valahol munkálkodik, akkor jobb Isten mellé állni, és támogatni azt az ügyet, mert Istennel szembe menni nem szerencsés életstratégia. A földi pályafutásunk során mindig figyelni kell, hogy hol és miben van benne Isten keze. Jelenlétét bibliai ismérvek alapján lehet megállapítani: ha olyan események történnek, amelyek a kinyilatkoztatott igazságokkal azonosíthatók, azokat az eseményeket tisztelettel kell kezelnünk, még akkor is, ha átszövi azokat az emberi gyarlóság. Amikor a kereszténységet elkezdték üldözni Jeruzsálemben, Gamaliel rabbi adott egy bölcs tanácsot: „Emberek, óvatosak legyetek, ne legyetek Isten ellen harcolók (theo­makhosz), hanem adjatok idõt a mozgalmaknak, gyõzõdjetek meg arról, hogy valami Istentõl van-e, vagy embertõl!” Ezért nem helyes hirtelenkedni az ítélkezéssel és különösen vigyázni kell az indulatkitörésekkel. Ha az ember valamit nem ért, vagy valami zavarja, jobb, ha alaposan tanulmányozza azt a jelenséget, és megvizsgálja, hogy mi áll mögötte, milyen forrásból ered.
Aki életében csak egyszer is elõítéletek nélkül elolvasta a Bibliát, annak szembe kell néznie azzal, hogy olyan nagy jelentõségû korszakban él, amikor nemcsak az ember láthatatlan lelki-szellemi szférájában zajlik Isten munkája, hanem újból látható a világtörténelemben is: Izrael összegyûjtésében. Ezt senki sem lesz képes megakadályozni: Isten ígérete be fog teljesedni.
A fenti idézet szerint Izraelben a politikai-fizikai helyreállítást a jövõben szellemi-erkölcsi helyreállítás követi. Ez lesz a megtisztulás, az újjászületés, az új szív és új szellem korszaka, azaz a Szentlélek kiáradása, majd Isten igazságának és Törvényének Izrael általi betöltése. Ezeknek az ígéreteknek Jézus Krisztus által a keresztények is címzettjei. Isten a különbözõ nemzetekbõl is hívja az embereket, összegyûjti, néppé formálja, és megtisztítja õket a bûneikbõl, valamint új szívet ad nekik, és szívükbe a Szentlélek által beírja a Törvényt. Ezeknek az ígéreteknek a megvalósulása zajlik manapság a világ minden táján: tömegméretekben térnek meg az emberek Jézus Krisztushoz, teljesednek be Szentlélekkel, változtatják meg életmódjukat, követik Isten Törvényét, hagyják abba a bálványimádást, az okkultizmust, a szexuális lázadást, a tolvajlást, tisztulnak meg, és imádják szellemben és igazságban Istent.

Mindenki próféta lesz

Hasonlókat olvashatunk Jóel próféta könyvében is: „És lészen azután, hogy kiöntöm Szellememet minden testre, és prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok; véneitek álmokat álmodnak; ifjaitok pedig látomásokat látnak. Sõt még a szolgákra és szolgálóleányokra is kiöntöm azokban a napokban az én Szellememet.” (Jóel 2:28-29)
A Szentlélek tehát nem csupán megújítja az elhalt képességeket, hanem meg is nyilvánul az embereken keresztül. Itt a prófétálás - a természetfölötti beszéd - a Szentlélek különbözõ ajándékait, megnyilvánulásait jelképezi. Amikor az ember beteljesedik Szentlélekkel, nem csupán az emberi képességei újulnak meg, hanem általa a Szentlélek képességei is manifesztálódhatnak. Ezek áldásokat közvetítenek, és nyilvánvalóvá teszik Isten akaratát, valamint az Isten országához tartozó dolgokat és titkokat. A Szellem kitöltetésébõl részesült emberek karizmatikus emberekké válnak.
Az Ószövetségben csak némelyek voltak próféták. Például amikor egy fiatalember „feljelentést tett” Mó­zesnek, hogy a vének prófétálnak a táborban, s úgy gondolta, hogy ez Mózes tekintélyét sérti, Mózes így válaszolt: bárcsak minden ember prófétálna! Ekkor õ maga is az Új Szövetség korszakáról beszélt. Arról az idõszakról, amikor Isten népe tele lesz Szentlélekkel, és Isten Igéjét természetfölötti módon fogják hirdetni és a Teremtõt magasztalni. Nemcsak néhányan, hanem mindenki. Próféták és a királyok álmodoztak errõl a korszakról!
A Szent Szellem kitöltetésével kap­csolatos ígéretek az Újszövetség könyveiben is folytatódnak. Ke­resz­telõ János a következõt mondja: „Én ugyan vízzel keresztellek titeket megtérésre, de aki utánam jõ, erõsebb nálamnál, akinek saruját hordozni sem vagyok méltó; õ Szent Szellembe és tûzbe merít alá majd titeket. Akinek szórólapát van az õ kezében, és megtisztítja az õ szérûjét; és az õ gabonáját csûrbe takarítja, a polyvát pedig megégeti olthatatlan tûzzel.” (Máté 3:11-12)
A fenti idézetbõl megtudhatjuk azt is, hogy a Messiás legfontosabb szol­gálata az, hogy az embereket Szentlélekben és tûzben alámerítse. A Biblia az alámerítés (baptidzó) kifejezést használja János vízkeresztségére: õ alámerítette az embereket a Jordán vizében úgy, hogy egész testük víz alá került, amint ez a zsidók között a rituális fürdõk során szokásos volt. Így értendõ a Szent Szellemben és tûzben való alámerítés is: a Názáreti Jézus Krisztus a Szent Szellem uralma alá helyezi az ember szellemét, lelkét és testét, vagyis az egész személyiségét. Ez által az ember kívül-belül Isten jelenlétébe kerül, és ott is maradhat, ha folyamatosan a Szellemben jár. Ekkor elkezdõdik benne az a belsõ megtisztulás, melyet János a gabonamag és a pelyva szétválasztásával példáz, amely során az emberekben az örökkévaló érték elválik az érték­telen­ségtõl és a hitványságtól.
A Szentlélek tisztítja és szenteli meg a hívõt, és építi fel benne Jézus Krisztus természetét. Ezek a folyamatok számos hívõben már most is zajlanak.
Teljesedj be ezért Isten Szellemével, és a pünkösd élõ valósággá válik az életedben, amely rendíthetetlen reménységgel áld meg az Isten által készített jövõvel kapcsolatban!