Sebestyén István
Méz és korbács

A hazai mézcsomagolók konkurenciaharca állhat az Aranynektár Kft. dunavarsányi üzemének ideiglenes bezárása mögött. A legnagyobb ma-gyarországi mézfeldolgozót érintõ ügyben azonban egyelõre csak a kérdõjelek biztosak. A méhészelnök eközben azt mondja, ha valódi mézre vágyunk, vásároljunk a termelõktõl.

Az Országos Magyar Méhészeti Egyesület tavalyi akciója óta ismert: a hazai áruházak polcain található mézek 70 százaléka hamisítvány, eltérõ mértékben ugyan, de idegen anyagokat kevertek beléjük. Az egyesület által közjegyzõ elõtt összegyûjtött termékeket a jelenlegi legmodernebb európai mézlaborban, Brémában vizsgálták be - vagyis a megállapítás alaposnak nevezhetõ. Az évente 7-8 ezer tonna mézet feldolgozó, állami támogatásokat és a Kiváló Magyar Élelmiszer Védjegyet is elnyerõ Aranynektár Kft. mézbotránya arra enged következtetni, hogy az áldatlan állapotok azóta sem változtak, bár a részletekkel kapcsolatban számos kérdés is felmerül. Ami tény: más cégek mellett az Aranynektár - 733 millió forintos beruházással felújított - dunavarsányi üzemében is közös ellenõrzést tartott az agrárminisztérium, a vám- és pénzügyõrség, valamint az APEH, majd ideiglenesen leállították az ott zajló munkát. A hatóságok cukorbontásra használt enzimet, pollent, valamint méhetetõ szirupot foglaltak le, ami alapján - mint Süth Miklós országos fõállatorvos megerõsítette - élelmiszerhamisítással gyanúsítják a társaságot. A szóban forgó enzim bontja szét a nektárt a méhek gyomrában gyü-lmölcscukorra és szõ­lõcukorra - a folyamat mesterségesen is elõidézhetõ répacukor felhasználásával. A méh­etetõ (cukorszirup) kapcsán pedig az a kérdés vetõdik fel a szakemberek szerint, hogy ennek mennyisége arányban állt-e a méhészeknek eladott mennyiséggel, vagy esetleg a mézbe is került belõle.
A hatóságok továbbá a hamis (?) mézen elért nyereség és a cukor áfájának visszaigénylése kapcsán is vizsgálódnak, és az ügyet tálaló tudósítások szerint felmerült a fiktív import és export gyanúja is. Ez a felvásárolt, illetve az eladott méz mennyiségének egyensúlyba hozásához lehetett szükséges.
Az agrártárca sajtóosztályán érdeklõdésünkre annyit közöltek, hogy pénteken - lapunk megjelenésének napján - tartanak sajtótájékoztatót az ügyben az APEH székházában. Erre hivatkozva Takács Ferenc, az Aranynektár Kft. ügyvezetõje is késõbbre ígért részletes tájékoztatást. Annyit mondott csupán, hogy az említett brémai vizsgálatok során termékeikkel semmi probléma nem volt, azok a „tiszta” 30 százalék közé tartoztak.
A cégvezetõ korábban arra is utalt, hogy az események mögött konkurenciaharc áll. Méhészkörökben ezt nem tartják légbõl kapott elképzelésnek. A hazai csomagolóüzemeknek ugyanis - szól a magyarázat - jóval nagyobb a kapacitásuk, mint amennyire a nálunk termõ méz mennyiségét figyelembe véve szükség volna - borítékolható tehát az éles verseny. Hozzáteszik ugyanakkor azt is, hogy a méz keverése vagy akár hamisítása a legtöbb kereskedõnél általános gyakorlat. „A kínai méz kilóját 170 forintért is meg lehet venni, de nagyon olcsó a mexikói és az argentin import is, bár a minõségükkel kapcsolatban komoly kételyek merülnek fel. A kitûnõ magyar akácmézet ezért sokszor - itthon és külföldön egyaránt - ezek feljavítására használják. Ha az import - legalábbis papíron - Szlovákiába érkezik, majd onnan „vándorol” tovább, akkor a címkén már az Európai Uniót lehet feltüntetni származási helyként. Ez persze még nem feltétlenül törvénytelen, de ez csak az erélytelen uniós jogszabályok miatt lehet így” - mutatott rá egy tapasztalt méhész. Hozzátette: a hamisításoknál bevett gyakorlat, hogy a gabonából nyert keményítõt bontják le a különbözõ cukrokra, és ezt keverik össze némi eredeti mézzel. (Errõl bõvebben lásd keretes írásunkat!)
„Örülök, hogy az állategészségügy foglalkozik a mézhamisítással, de annak már kevésbé, hogy a sajtó is. A méz természetes gyógyszer, errõl kellene, hogy szóljanak a cikkek” - igyekezett elsõ lendületbõl hárítani az Országos Magyar Méhészeti Egyesület elnöke. Bross Péter az Aranynektár ügyében nem is kívánt nyilatkozni, mondván, „ez a történet egy totális konkurenciaharcról szól”. Hozzátette: azért is furcsálja az ügyet, mert az érintett cég termékeire korábban soha nem volt panasz.
Felvetettük, hogy éppen a magyar méz értéke miatt kell foglalkozni a hamisítással, illetve hogy tavaly maga az OMME vizsgáltatta be a kereskedelmi forgalomban kapható mézeket. Az elnök a következõképpen reagált: „Évek óta mondjuk, hogy a mézhamisítás jelentõs probléma, nemcsak itthon, hanem nemzetközi viszonylatban is, ám érdemi változást nagyon nehéz elérni.” Szerinte a legnagyobb probléma, hogy a hamisítás elleni küzdelmet nem sikerült európai szintre emelni, ugyanis ha csak nemzeti szinten küzdenek ellene, akkor annak negatív következményei lesznek a magyar gyártókra és a termelõkre nézve. „Alaptétel, hogy olcsó méz nincs - az egész világon növekszik a kereslet, miközben csökken a termelés. Ugyanakkor az áruházláncok elsõszámú szempontja az ár. Ha mi kiszorulunk, akkor átveszi a magyar méz helyét az import” - magyarázta a paradoxont a szakember. Arra a felvetésre, hogy ez minden termékkel így van, mégis szükség van a hatékony fogyasztóvédelemre, az elnök keserûen jegyezte meg: „Ma már mindent hamisítanak, a bortól kezdve a kenyéren keresztül a tejig.”
„Évekkel ezelõtt voltak még illúzióink, hogy az uniós méztörvényt szigorítani fogják, és közösségi szinten komolyabban veszik az ellenõr­zéseket. A magyar méhészek még tüntettek is ennek érdekében Brüsszelben. Rá kellett azonban jönnünk, hogy túl nagy az uniós mézkiszerelõ konszernek lobbija” - tette hozzá Bross. Úgy véli, fogyasztói oldalról egyetlen megoldás kínálkozik: ha biztosan színtiszta mézhez akarunk jutni, a termelõktõl kell vásárolni. Az OMME ennek érdekében számozott zárjegyeket bocsátott ki, amelyeket csak azok a termelõk használhatnak, akik szerzõdésben vállalják, hogy alávetik magukat a szakmai ellenõrzéseknek.