Papp Levente, Brüsszel
Az írek kezében az EU
Központosított Európa

Az EU a szlovén elnökség csendes, csaknem eseménytelen napjait éli. A tervek szerint a tagállamok még az idén ratifikálják a lisszaboni szerzõdést, és ezzel párhuzamosan a francia elnökség után az unió teljes mûködési mechanizmusa átalakul. A napokban a dán és az osztrák parlament is megszavazta a dokumentumot. Az írek referendumra, Magyar­ország a Spanyolországgal és Belgiummal közös elnökségre készül.

A magyar parlament elsõként ratifikálta a reformszerzõdést két héttel a lisszaboni aláírás után. Azóta a 27-bõl már összesen hét tagország parlamentje döntött a jóváhagyás mellett. Általában parlamenti szavazással döntenek a kormányok által már elfogadott szer­zõdésrõl, de Írországban egyedülálló módon népszavazás kiírására kerül sor az alkotmány miatt. José Manuel Barroso bizottsági elnök éppen a napokban udvarolt az íreknek Dublinban, hogy a szer­zõdés a referendumon biztosan átmenjen. Barroso szerint a reformszerzõdés hatékonyabban mûködõ uniót, az állampolgárok számára több beleszólást, az EU számára nagyobb nem­zetközi tekintélyt jelent. Bar­roso Kennedy elnök egykor, más vonatkozásban elhangzott szavaival hízelgett az íreknek: „Eljött Írország ideje, adhattok valamit a világnak, és ez a béke és a szabadság jövõje.” Barroso elutasítja azt a nézetet, miszerint Brüsszel egy szuperállam, ahol zárt ajtók mögött születnek döntések. Az elnök szerint a reformszerzõdés még közelebb hozza az EU-t annak polgáraihoz. Ezzel szemben sok kritikus szerint egyre mélyebb a szakadék az unió bürokráciája és annak polgárai között. A leghevesebb vitát Nagy-Bri­tan­niában gerjesztette a ratifikáció, mivel a Munkáspárt ígéretet tett népszavazás kiírására, amit azonban késõbb megváltoztatott, emiatt a konzervatívok az egész szerzõdést antidemokratikusnak tartják. A brit parlament ugyan megszavazta a ratifikációt, de eddig itt volt a legmagasabb az ellenzõk és a tartózkodók aránya. A tervek szerint, amennyiben 2008 végéig az összes tagállam jóváhagyja a dokumentumot, az 2009 január elsejétõl, illetve elhúzódó ratifikáció esetén az utolsó ratifikációt követõ hónap elsejétõl lép életbe.
A lisszaboni szerzõdés tavaly év végén, december 13-án került aláírásra az unió állam- és kormányfõi által. A szerzõdésben nem kisebb dologról van szó, mint az EU mûködésének szabályozásáról, ezért érthetõen nagy vita és sok ellenállás övezte a létrejöttét. A szerzõdés fõ célja az EU mûködõképességének megõrzése a huszonhét tagállam esetén, illetve a további bõvítési folyamat során. A keleti bõvítés után folyamatosan napirenden volt az intézményi reform szükségessége. Az európai alkotmány kudarca jelezte, hogy nem lesz egyszerû demokratikus eszközökkel egy olyan szerkezeti reformot végrehajtani, ami a döntéshozatali mechanizmusokat felgyorsítja. 2007 elsõ felében a német elnökség fél év alatt végigverekedte a szerzõdés megszövegezését, amelyet az EU ötvenedik évfordulóján Berlinben fogadtattak el a tagállamok állam-, illetve kormányfõivel. A legnagyobb ellenállás a lengyelek és a britek részérõl volt. Merkel kancellár asszony azonban nem kis erõ­feszítésekkel gyûrte le a lengyelek ellenállását, és végül a britek is beadták a derekukat, miután sikerült néhány számukra lényeges területen (pl. biztonságpolitika) engedményeket kicsikarniuk. A 2007 második felében elnöklõ portugáloknak nem maradt más hátra, mint a német irányvonalat követve levezényelni a végsõ megszövegezést, és év végén lebonyolítani az aláírási ceremóniát Lissza­bon­ban. A német elnökség jól reprezentálta, hogy mélyreható változásokat az unióban csak a meghatározó, nagy tagálla­moktól lehet várni. A gyakorlatban ez leginkább a német-francia tengelyt jelenti, amely a mai napig a fõ mozgatója az uniónak.
De milyen változásokkal számolhatunk a jövõben az EU-ban a reformszerzõdés szerint? 2014-tõl megváltozik a minõsített többségi szavazás, ami inkább a nagyobb tagállamoknak kedvez. Megszûnnek a féléves önálló elnökségek. Ennek egyik fõ oka, hogy fél év alatt alig lehet valamilyen folyamatot végigvinni. Az új rendszerben három ország, úgynevezett triumvirátus elnököl tizennyolc hónapig, egymás között megosztva a különbözõ területeket. A háromból legalább egy ország az EU nagyobb tagállamaiból kerül ki. Eddig a féléves elnökségek alatt az Európai Tanács elnöke az elnöklõ ország kormány-, illetve államfõje volt, jelenleg éppen Szlovénia miniszterelnöke az. Ehelyett az új rendszerben egy állandó, két és fél évre választott elnök irányítja majd a tanácsot. Belsõ forrás szerint Brüsszelben nehezményezték, hogy a sajtó több helyen „Európa elnöke” címmel illette a leendõ pozíciót. Az Európai Tanács elnöke cím - a szándék szerint - nem valami szuperhatalmasságot kíván jelölni. Elsõsorban adminisztratív szerepet szánnak az elnöknek a tanács munkájának koordinálásában és a találkozók lebonyolításában. Persze a gyakorlatban sok minden függ a leendõ elnök sze­mélyétõl és attól, hogyan használja a befolyását. Nyilvánvaló, hogy egy nemzetközi tekintéllyel ren­delkezõ politikus jöhet szóba. A publikus jelöltek között szerepel Angela Merkel német kancellár, akirõl aligha képzelhetõ el, hogy lemondana jelenlegi pozíciójáról. Tony Blair volt brit miniszterelnök a legesélyesebb a pozícióra, azzal együtt is, hogy külön kampány indult megfúrására. Egymillió aláírást akarnak gyûjteni Blair jelölése ellen, ugyanis a szerzõdés értelmében egymillió aláírással a bizottság köteles figyelembe venni a civil szféra javaslatait. Bertie Ahern ír exminiszterelnök jelölése aligha tekinthetõ komolynak, miután Ahernt körüllengi a korrupció gyanúja, és a minisz­ter­elnökségrõl is lemondott. Jean-Claude Juncker luxemburgi miniszterelnök jelölése bizonyára az esélyegyenlõség jegyében született, hogy két nagy ország jelöltjei mellett két kis államéi is szerepeljenek.
A csoportos elnökség miatt Magyarország Spanyolországgal és Belgiummal közösen tizennyolc hónapon át elnököl majd. Miközben már gõzerõvel megkezdtük a készülõdést az elnökségre, még senki nem tudja pontosan, hogyan osz­lanak majd meg a feladatkörök a gyakorlatban. A csoport tagjai - a Külügyek Tanácsa formáció kivételével - valamennyi tanácsi elnökségét hat hónapos idõszakonként, egymást váltva látják el. A tervek szerint a 2010-ben kezdõdõ elsõ féléves periódus alatt Spanyolország, 2010 második felében Belgium és 2011 elsõ félévében Magyarország lesz az EU soros elnöke. Mivel nincsenek tapasztalatok az új rendszerrõl, a jövõben kell gyakorlatba ültetni a reform-szerzõdés elvi formuláit.
Másik lényeges újítás az Európai Bizottság megkurtítása lesz 2014-tõl. Jelenleg a tagországok számának megfelelõen huszonhét biztos van, 2014-tõl az akkori tagországi létszám kétharmadával egyenlõ számú lesz. Nem indokolt ugyanis huszonhét pozíció fenntartása, eddig is csak azért volt így, hogy minden tagállamnak egyenlõképpen legyen egy biztosa. A jövõben egy ötvenéves ciklust tekintve minden egyes tagállamnak (mérettõl függetlenül) öt évig nem lesz saját biztosa. Több pozíció kerül összevonásra, a legérdekesebb a külügyi és a biztonságpolitikai biztosok területének összevonása. A jelenleg Benita Ferrero-Waldner és Javier Solana által felügyelt külpolitika és biztonságpolitika egy biztos alá kerül, aki az EU külügyi és biztonságpolitikai fõképviselõje lesz, saját diplomáciai testülettel, ráadásul az egyre nagyobb szerepet játszó közös védelmi politika irányítója is lesz. A dokumentum tudatosan kerüli az alkotmányban még külügyminiszterként szereplõ elnevezést. A tanács elnöke után ez a hatalmi koncentráció a legérdekesebb, és ennek kapcsán számos tagállam saját külpolitikai érdekeinek sérelmétõl tart. A re­formszerzõdés a nyilvánvaló centralizáció ellensúlyozására tartalmaz néhány demokráciát erõsítõ elemet is. Az Európai Parlament szerepe az új politikai irányvonalak meghatározásában megnõ. A holland miniszterelnök javaslatára a nemzeti parlamentek szerepe is nagyobb lesz az eddiginél. A szerzõdés módosításai mégsem hoznak gyökeres változást az EU szerkezetében, ugyanis továbbra sem a klasszikus parlamenti demokrácia mintájára mûködik, ahogyan azt a britek szeretnék, hanem a francia modell alapján a fõ döntéshozó szerv az Európai Tanács marad.
A megállapodás külön, részletesen kitér többek között az emberi jogok hangsúlyozott védelmére, a klímaváltozás elleni küzdelemre, valamint a tagállamok közti kölcsönös szolidaritásra terrortámadás vagy természeti, illetve egyéb katasztrófák esetén.
Jövõre lejárnak a biztosok és a parlamenti képviselõk mandátumai, uniós parlamenti választások lesz­nek, az idõpont éppen megfelel az EU átalakítására, kivéve, ha például az írek másképp döntenek a júniusi népszavazáson.