Karl Pfeifer, Rimaszombati Andrea
A rémségek háza
A föld alá zárt család története megdöbbentette a világot

Egy névtelen bejelentés vetett véget a kettõs életnek: õrizetbe vette a rendõrség a hetvenhárom éves Josef Fritzlt, aki a DNS-vizsgálat után vallotta be, hogy huszonnégy évig fogva tartotta és szexuálisan bántalmazta legnagyobb lányát háza pincéjében, az alsó-ausztriai Amstettenben. Elisabeth Fritzl hét gyermeket szült saját apjának. A példátlan bûncse­lek­mény világszerte megdöbbenést váltott ki.

A kétszintes, füvesített tetejû, úszómedencés ház Amstettenben. A pokol a föld alatt rejlett

A bûnügyi és pszichiátriai szempontból is példátlan eset egy Bécstõl 130 kilométerre fekvõ alpesi kisváros kellõs közepén történt, ahol megbecsült polgárként élt Josef Fritzl (képünkön) egy kétemeletes, tágas házban. A villamosmérnök férfinak hét felnõtt gyermeke van - legalábbis a környezete így tudta. Közülük hat családot alapított, egy lány, Elizabeth azonban 18 éves korában egyszer csak eltûnt otthonról. Az apja bejelentette a rendõr­ségnek, hogy lánya egy világtól elzárt szekta tagja lett, és semmilyen kapcsolatot nem akar tartani a szüleivel. A rendõrök sajnálkozva tudomásul vették Josef Fritzl bejelentését, és biztosították arról, hogy a hatóságok mindent megtesznek az ilyen káros társadalmi jelenségekkel szemben.
A valóságban azonban az ekkor 18 éves Elizabeth már az apja által gondosan elõkészített, koncentrációs tábort idézõ szûk börtönben volt. A férfi 1984-tõl kezdve a föld alatt tartotta a kiszolgáltatott lányt, akit folyamatosan megerõszakolt. A vérfertõzõ viszonyból hét gyermek született. A hat életben maradt gyermek esetében a DNS-vizsgálat minden kétséget kizáróan bebizonyította, hogy valóban Josef Fritzl az apjuk. (Az események kronológiáját a Der Standard összeállítása alapján mellékelten közöljük.)
A szekta-fedõtörténet a késõbbiekben is fontos szerepet játszott. Kilenc évvel késõbb ugyanis Fritzlék egy csecsemõt találtak a küszöbükön egy levél kíséretében. Ebben az el­tûnt lány azt írta, hogy nem akarja felnevelni a gyermekét, ezért hagyja õt apjánál. A hatóságok és Fritzl környezete fenntartások nélkül tudomásul vették a magyarázatot. A nagy­szülõk vállalták a csecsemõ felnevelését. Az eset még kétszer megismétlõdött. A kisvárosban tisztelet övezte az önfeláldozó Fritzl házaspárt, akik lányuk helyett vállalták a gyerekek felnevelését.
Huszonnégy éven át ez látszott kívülrõl. A föld alatt azonban ott volt a pokol: egy hatvan négyzetméteres, ablaktalan pincében egymás után születtek a gyerekek. Összesen hét: egyikük néhány napos korában meghalt, a többiek közül három „szerencsés” nagyapjukhoz (egyben apjukhoz) került, iskolába és kirándulni járhatott, lubickolhatott a kerti medencében. A három másik gyerek (egy 19 éves lány és két fiú, 18 és 5 évesek) soha nem látott természetes fényt, se írni, se olvasni nem tanultak. Nem volt személyazonosságuk, az állami hatóságoknak most kell anyakönyvezniük õket. Anyjukon és börtönõrükön, Josef Fritzlen kívül - aki élelmet és ruhákat vitt nekik - más embert nem ismertek. Kiszabadulásuk óta egy pszichiátriai intézetben gondozzák õket.
Az események kísértetiesen hasonlítanak arra a közelmúltbeli esetre, amikor Bécs egyik külvárosában elrabolták az akkor 11 éves Natascha Kampuscht, akinek 8 év fogság után sikerült kiszabadulnia. Elrablója, Wolfgang Priklopil foglya szökése után öngyilkos lett. Kampusch most nyilatkozatban jelentette be, hogy anyagi támogatást kíván nyújtani Elisabeth Fritzlnek. (Egy harmadik megrázó eset az 1996-ban megtalált Maria K., akit fogva tartója egy koporsószerû faketrecben õrzött hónapokon keresztül.)
A Nemzeti Kriminológiai Intézet vezetõje, Franz Lang szerint azonban a két eset között az a legnagyobb különbség, hogy míg Kampusch esetében a rendõrség hanyagsága is okozhatta a tragédiát, ebben az esetben a nyomozóknak állítólag esélyük sem volt. A hivatalos magyarázat szerint Josef Fritzl hazugságai oly mértékben hatottak, hogy állítólag saját felesége, illetve a „felszínen” élõ három gyermek sem sejtett semmit - illetve ha mégis, a pince tabunak számított, mind a feleség, mind a szomszédok számára. Az apa lánya eltûnését azzal magyarázta, hogy egy „törvényen kívüli” szektához csatlakozott, ezért nem lehet jó anyja a gyerekeinek. A férfi emellett rendszeresen panaszt is tett a rendõrségen amiatt, hogy még mindig nem találták meg Elisabethet.

A helyzetet az is súlyosbítja, hogy míg Kampusch a fõváros forgatagában tûnt el, addig a Fritzl család egy olyan kisvárosban élt, ahol mindenki jól ismert mindenkit. Emiatt aztán a szomszédok is döbbenten állnak az események elõtt. A szemközti bolt tulajdonosa, Franz Redl szerint Fritzl mindig nagyon barátságos volt, és felesége, a 69 éves Rosemarie rendszeresen sétált a három gyermekkel, akik iskolába is jártak. Egyiküket adoptálták is, az örökbefogadás miatt a hatóságok alaposan megvizsgálták a családot, akiknek Elisabethen kívül négy felnõtt, családos gyermekük van - a szörnyû titok mégsem került napvilágra. Egyes beszámolók szerint Josef Fritzlt a hatvanas években gyújtogatásért és nemi erõszakért elítélték, ám a hatóságok szemében ez sem keltett feltûnést. Fritzl többi gyermeke szintén azt állítja, hogy semmit nem tudtak testvérük hollétérõl. Semmit nem vettek észre a tágas ház földszintjén, közvetlenül a pince fölött lakó bérlõk sem, akik idõnként cserélõdtek is. A titok nem leplezõdött le akkor sem, amikor Josef Fritzl 1998-ban - egyedül - négyhetes vakációra utazott Thaiföldre. Egyelõre nem tudni, hogy a hosszú távollét alatt ki látta el a föld alá zárt családot.
„De vajon hogyan lehetséges mindez?” - teszi fel a kérdést a Der Standard. A rendõrök szerint ugyanis a férfi már a ház felépítésekor eltervezte a dolgokat - a pincében lakószobákat, tusolót és egy kompletten felszerelt konyhát találtak a nyomozók, valamint egy gumiszobát is, amelynek funkciójára egyelõre nem derült fény. Az 1,7 méter belmagasságú, ablaktalan helyiségek padlója egyenetlen volt, viszont modern légkondicionáló berendezés volt beszerelve. A bejárat elsõ látásra nem tûnt fel - a ház mû­he­lyében, az elektromos kóddal nyitható szekrények mögött egy vasbeton ajtó zárta el Elisabethet és három gyermekét a külvilágtól.
A hétfõn rendezett nemzetközi sajtókonferencián Franz Polzer, a nyomozócsoport vezetõje elmondta, hogy ilyen szörnyû bûnügyek máshol is megtörténnek. Ha ez igaz is, az azonban már nem igaz, amit XVI. Benedek pápa állít az országról - Ausztria ugyanis többé nem a boldogok szigete. A Der Standard osztrák napilap szerint „az egész országnak fel kell tennie a kérdést, hogy mi mûködik rosszul” a társadalomban. Parázs vita lángolt fel arról, hogy mennyire egyszerû átcsúszni az osztrák jóléti hálón. Nehéz ugyanis megtalálni az arany középutat aközött, hogy valaki szomszédjai minden titkát kifürkészi, vagy teljesen közömbös, akár egy olyan üggyel kapcsolatban is, mint egy 18 éves lány eltûnése.

Günther Platter belügyminiszter szerint „ami itt történt, az minden emberi elképzelést felülmúl”. A szociológusok és pszichológusok valószínûleg évekig fogják találgatni, hogyan sikerülhetett Fritzlnek évtizedekig mindent titokban tartani - lehetséges, hogy a jelenség „osztrák szindróma” néven kerül majd be a szakirodalomba.