Hetek XII. évfolyam, 18. szám, 2008. május 02.

Ha egy turista fellátogat a Budai Várba, nemcsak a páratlan mûemlékekben és a panorámában gyönyörködhet, hanem közelrôl szemlélheti meg a második világháború pusztításait is. Az egykori Hadügyi Tömb maradványa a mai napig magán hordozza a lövések nyomait. Itt volt hajdan a Vár központja, s itt állt a középkorban a hírhedt vérpad is. A környék fejlesztése immár hatvan éve húzódik, és - úgy tûnik - csak az uniós állampolgárok zsebébôl idevándorló összeg tehet pontot az ügy végére.

A köznyelvben leginkább Budai Várként emlegetett városrész alapvetően két fő területből áll. Az északi felén található az egykori polgárváros, amelynek épületei többnyire ma is lakófunkciót töltenek be. Az egymásnak támaszkodó polgárházak sorát csak helyenként szakítja meg egy-egy, a ’60-as évek önérzetét hirdető építmény. Sajnos a romantikus belső udvarokat szigorú kaputelefonos ajtók rejtik el a kíváncsiskodók elől.
A „Budai Vár” déli részén található az egykori királyi palota. Építése a tatárjárás után kezdődött, amikor is IV. Béla ide jelölte ki új székhelyét. Különösen Mátyás és Beatrix házasságkötése után (1476) Buda európai viszonylatban is jelentős politikai, művészeti és tudományos központtá fejlődött.
A polgárváros és a királyi palota közötti területen - ez a mai Dísz tér és a Szent György tér környéke - volt a középkori város egyetlen igazi tere, a piaccal és a vesztőhellyel. Utóbbi konkrétan a később felépülő Honvédelmi Minisztérium telkén helyezkedett el, Hunyadi László feje is itt hullott a porba. A tér körül főleg lakóházak álltak egészen az 1880-as évekig, lassanként azonban lebontották őket, mert főúri és kormányzati épületeket szántak a helyükre. Többek között pédául a minisztériumokat is igyekeztek a Királyi Vár közelébe telepíteni. Így épült ide a Honvédelmi Minisztérium, és kicsit később, hozzá igen hasonló stílusban a Hadügyi Főparancsnokság.
A kormányépületekben a második világháború bombázásai hatalmas kárt tettek. Ami pedig megmaradt, azt az „átkos” bürokratái intézték el egy tollvonással. A királyi istálló és a főhercegi palota romjait egészen a ’60-as évekig meghagyták, majd ezután bontották le őket. A kommentárokból úgy tűnik, hogy az elvtársak nem tudtak mit kezdeni az „úri Magyarország” maradványaival. A ’45 utáni ideológia szemben állt mindazzal, amit a hely képviselt, az egész archaikus miliő idegen volt e korszaktól. Jellemző az, hogy a királyi palotát lecsupaszítva, leegyszerűsítve állították helyre.
Az egykori Miniszterelnöki Hivatalból, a Sándor-palotából sem sok maradt meg, de érdekes módon neki megkegyelmeztek, gyakorlatilag teljesen újjáépítették. A honvédelmi-hadügyi tömb rehabilitációja azonban elmaradt, ’49-ben jelentősen visszabontották az épületeket, majd sokáig ez volt a székhelye a Várban folyó építkezéseknek. Évtizedekig különféle tákolmányok csúfították a páratlan helyszínt. Közben többször is bontottak az épületekből, így mára csak a Főparancsnokság lábazata maradt meg.

Rákosi, Antall, Hiller

A mai Szent György tér környéke leginkább egy kopár fennsíkhoz hasonló. Nyugatról „csak” a pazar panoráma határolja, északi oldalán található a Honvéd Főparancsnokság maradványa, délről a királyi palota, keletről pedig a Várszínház, az egykori Karmelita kolostor és távolabb a Sándor-palota öleli körbe. Az idegenforgalmi, városszerkezeti és még ki tudja hány féle szempontból fontos terület beépítéséről és hasznosításáról nem csak az elmúlt időszakban született számtalan terv és elképzelés. Az elmúlt évtizedek történéseiben szinte megelevenednek Örkény István A Vár mindenkié című novellájának sorai, melyben a szerző a Várról szóló tervekről, feltevésekről, elképzelésekről értekezik.

Különösen a torzóként megmaradt Honvéd Főparancsnokság épülete osztotta meg a véleményformálókat. Mára már szimbolikussá vált a romhoz való viszony. A területtel kapcsolatban egy nemrég megrendezett szakmai vitán az egyik hozzászóló úgy vélekedett, hogy ha már úgyis lőtték az oroszok, legalább lőtték volna szét teljesen, hiszen könnyebb lenne egy teljesen új épületet felhúzni a helyén, mint a meglévőt helyreállítani.
Rákosiék például egyetemvárost terveztek ide, Apró Antalék pedig a Néprajzi Múzeumot szerették volna ideköltöztetni. Ha nem tör ki az ’56-os forradalom, minden valószínűség szerint azok vették volna birtokukba, akik a legegyenlőbbek az egyenlők között.
De nem csak a Rákosi-érában merült fel az az ötlet, hogy ideköltöztessék a kormányzatot, Antall József idejében is készültek már az erre vonatkozó vázlatok. Még a helikopter leszállóhelyét is kijelölték. Orbán Viktor Nemzeti Játszóházat álmodott ide, Medgyessy Péter pedig idetelepítette volna a magyar államiság szimbólumait. De terveztek ide koncerttermet, kongresszusi központot, sőt a rom helyére épülő Nemzeti Színház tervei is elkészültek már egyszer. Szinte minden évtizedben hirdettek győzteseket is a terület hasznosítására kiírt pályázatokon.
„A Honvéd Főparancsnokság egykori épületének helyreállításával kezdődik meg a Budai Vár 2012-ig tartó felújításának első szakasza” - jelentette be Medgyessy Péter 2004-ben. Ekkor kiírtak egy tervpályázatot a Hadügyi Tömb hasznosítására. Rengeteg pályamű érkezett be, különféle ötletekkel, Rajk László például biotornyot álmodott az ódon falak közé. Első helyen Kis Péter és társai végeztek, így további tervezési szerződést kötöttek velük. Időközben nyilvánvalóvá vált az is, hogy a megrendelőnek nem igazán tetszik a rózsaszín lebegő testet is tartalmazó elképzelés. Persze megint hiába hoztak törvényt arról, hogy befejezik a Vár felújítását, a költségvetési megszorítások miatt takaréklángra kellett állítani a programot (a Mátyás-templomra szánt 6 milliárd forint kivételével). Úgy tűnt, Kis Péterék terve is a feledésbe merül, ám szakmai berkekben állítólag nem veszik rendkívülinek, ha egy első díjas terv nem valósul meg.
Legutóbb Kóka János és Hiller István gyűrkőzött neki a reménytelennek tűnő feladatnak, de végleges megoldást az ő törekvéseik sem hoztak. „A helyszínre leginkább egy mindenki által látogatható közintézményt volna érdemes elhelyezni” - mondta el lapunknak Eltér István, a Magyar Építész Kamara elnöke, aki szerint a megvalósítást nemcsak a funkció megtalálása nehezíti, hanem nehéz megfelelő - a környék szellemiségéhez illeszkedő - építészeti formát találni. Hiszen a több száz év alatt formálódott Vár építészetileg rendkívül heterogén.

A kormány tavaly júniusban fogadta el kiemelt projektnek a Budavári Palota fejlesztését. Így az Új Magyarország Fejlesztési Terv keretében elvileg lenne forrás a Várban aktuális rekonstrukciók jelentős részére. Az uniós támogatással megvalósuló program fő eleme ezúttal is a Honvéd Főparancsnokság rekonstrukciója lenne, 5 millárd forint értékben. Az uniós pénz határidőre való elköltésének zavara azonban - úgy tűnik - újabb érdekes eseményekkel gazdagíthatja az immár hatvanéves történetet.
Gyorsan elő kellett keríteni valahonnan egy használható tervet, de azon nyomban hatalmas botrány kerekedett abból, hogy a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal és a kulturális tárca saját házon belül próbálta megoldani a problémát. A Budapesti Építész Kamara megállapította, hogy nemcsak nem elegáns, hanem egyenesen jogszerűtlen ilyet tenni, hiszen a 2004-es pályázat után elindult közbeszerzési eljárást még le sem zárták. Új pályázat kiírására azonban már nem volt idő, mivel az uniós határidők szerint legkésőbb 2008 április végére engedéllyel rendelkező tervet kell femutatni. A kényszerhelyzetnek kszönhetően az egyszer már győztesként kikiáltott Kis Péter került ismét a képbe, aki egy teljesen új tervvel állt elő, klasszicizáló oszlopcsarnokkal egészítve ki a megmaradt romokat. Az új elképzelés meglepő módon majdnem mindenkinek tetszik, így már csak az igazán kényes igényűek fanyaloghatnak. Így nagy valószínűségggel egy pályázaton nem megmérettetett terv kivitelezése veszi majd kezdetét.
A pontot tehát nem a politikai akarat vagy a szakmai igény, hanem a határidő teszi fel az ügy végére, lőttek ugyanis az uniós pénznek, ha nem sikerül időben megegyezni. Lapunk úgy értesült, hogy a háttérben most is komoly tárgyalások folynak, többek között arról, miként is lehetne a terveket a kerületi szabályozási tervhez igazítani. A Nemzeti Fejlesztési Ügynökség Kommunikációs Főosztályán kiderítették számunkra, hogy előreláthatóan május elején kerül sor az előkészítési szerződés megkötésére. A támogatás mértéke tízmilliárd forint lesz, és hét projektet fognak belőle támogatni. Ezek közül kiemelt a Honvéd Főparancsnokság és Honvédelmi Minisztérium épületének helyreállítása, amely a Vár és palota multifunkcionális látogatói központjaként fog működni.
De megvalósul a környék rendezése is: helyreállítják a Szent György teret; a nyugati oldalán fogadószint és gyalogos sétányok kialakítása várható. Emellett megvalósul bizonyos parkok, kertek rekonstrukciója (Csikós udvar, Új világ kert, déli és keleti várlejtő), szabadtéri színpad kialakítása, a nagy rondella parkosítása, a Zsigmond-torony revitalizálása. És ha minden a terveknek megfelelően halad, akár a palotarekonstrukció első ütemére is rácsodálkozhatunk, melynek keretében a „Vízhordó lépcső” revitalizálásával új megközelítési útvonal alakul majd ki az Ybl Miklós tér felől. A megvalósításhoz szükséges önrészt a központi költségvetés állja.