Fabini Piroska
Aki kövér, az a legkövérebb?
A divat mint virtuális vírus

„Nincsen ideálom - szõkék, soványak, ducik -, egysze-rûen a feleségemet szerettem meg, és mikor megkértem a kezét, úgy éreztem, hogy belehalnék, ha nemet mondana. Egyébként is, én meg kopaszodom. Na és? Ezek jelentéktelen dolgok” - válaszolja István arra a felvetésre, hogy ismét itt a jó idõ, a nagy nõi fogyókúraszezon. Tény, hogy a magyarok többsége túlsúlyos vagy elhízott, de ennél nagyobb probléma az, hogy ingatag önbizalmukat elõszeretettel építik a külsejükre. Szemben például az amerikaiakkal vagy a németekkel, akik kövérebbek és optimistábbak nálunk.

A drasztikus koplalásoktól minden szakember óva int, és a tartós életmódváltást sürgeti: egészségesebb étrend és több mozgás. A fogyás képlete amúgy rendkívül egyszerû: kevesebbet kell bevinni, mint amennyit feldolgozunk. Ám mértéket tartani ma a legnehezebb feladat, ezért az egészség- és szépségipar szinte rátelepült a városi életforma minden nyûgére: étrendkiegészítõk, kozmetikumok, fitneszterem, plasztikai sebészet, pszichiátria áll a szétesett ügyfelek rendelkezésére. De mindez együtt sem képes feledtetni azt, hogy a családi életben, a hétköznapi együttélés során a legkevésbé számít a társ külseje, sokkal inkább az, hogy milyen az illetõ jelleme, mennyire lehet vele együtt élni.
Magyarországon egy kövér embert többnyire sajnálatra méltó és degenerált személyként kezel a környezete. A média sugallta ideál dívik mindenhol, óriási a nyomás, hogy a hétköznapi emberek mindennap mûvien megkreált címlapfotóként nézzenek ki.

Párkeresés

„Azért nem folytatódott, illetve vált komolyabbá nemrégiben egy ígéretesen induló kapcsolatom, mert nem vállalt fel a leendõ partner a szülei, barátai, üzletfelei elõtt - mondja a mosolygós, szép arcú Adrienn. - Belegondolt, hogy velem nem lehet fogadásokon vagy nyaraláskor villogni. Ez a történet a környezetemben tipikusnak mondható a molettebb lányok között, szerintem elkönyvelhetjük, hogy egy túlsúlyos ember hátránnyal indul a párkeresés terén. Ám ha a fogyás mindent megoldana, nem kellene azzal szembesülnöm, hogy a vékony ba­rátnõim életében ugyanúgy jelen vannak magánéleti gondok, sõt, néha jóval súlyosabbak, mint az enyémben.”
Szerencsére akadnak ellenpéldák is. „Nekem úgy tetszel, ahogy vagy, meg ne próbálj lefogyni! - mondta leendõ férjem, majd hozott négy krémest, miközben körülöttem az egyetemen mindenki fogyókúrázott - meséli Noémi. - Fura volt, hogy szépnek lát, hiszen addig jellemzõen nem én voltam, aki megdobogtattam a fiúk szívét. A férjem teljesen más szemléletet hozott, amit eleinte nehéz is volt átvenni.”
„Én végtelenül sértõnek találom, hogy egy ember jelenlétének alapvetõ célja a családtagja életében a dekoráció legyen - mondja egy teltkarcsú hölgy férje, István. - Mindig féltem azokat a barátaimat, akik státuszszimbólumnak választanak csinosabb feleséget, ha a belsõ tulajdonságokban viszont megalkuvók.”

Munka és túlsúly

Általunk megkérdezett személyzeti tanácsadók szerint léteznek olyan „kirakat-munkakörök”, ahol hátrányt jelent a nem szabványos külsõ. Elõfordul az is, hogy a munkaadó a kitartás hiányával és más negatív tulajdonságokkal ruházza fel a kövérkés embereket. De összességében mégis az mondható el, hogy akkor igazán esélytelen a túlsúlyos jelentkezõ, ha az állásinterjún kiderül, hogy nincs rendben az önértékelése. Aki állandóan feszeng a túlsúlya miatt, esetleg minduntalan sikertelen fogyókúrákba fog, és emiatt tele van kudarcérzéssel, az nehezen fog tudni elégedettséget és alkalmasságot sugározni. Ha valaki szakmailag és emberileg is meggyõzõ, az súlyától függetlenül jó benyomást kelthet. Hangozzék akármilyen közhelyesen is, de rendre kimutatható, hogy az ember sikerességét mind a munka, mind a pár­választás terén a belsõ kisugárzás sokkal jobban meghatározza, mint az, hogy hány kilót nyom.

Michel Jackson-paradoxon

„A fiatal nõk 80 százaléka elégedetlen a súlyával. Létezik a mágikus 6 kg, amit minden nõ le akar adni. Ha a nõket megkérdezzük, hogy milyen testképet tart ideálisnak, illetve a férfiakat, hogy milyen nõkhöz vonzódik, jelentõs különbség van: a nõk annyira meg akarnak felelni, hogy túlteljesítik az elvárásokat - mondta el kérdésünkre Forgács Attila pszichológus, Az evés lélektana c. könyv szerzõje. - A divat egy virtuális vírus, amely beépül az emberek lelkébe, és azt várja, hogy azt tegyék, amit õ diktál. Ezt a személy úgy éli meg, mintha a saját döntéseit hozná. Amint egy pillanatra sikerül neki megfelelni, a vírus azonnal arculatot vált, így folyamatos elégedetlenséget tart fenn. A divat újabban az öltözködési szintrôl beköltözik a test belsejébe, megteremtve a tökéletes koleszterinszint igényét is. Ezt nevezem én Michel Jackson-paradoxonnak, aki sikerei csúcsán plasztikai mûtétek sorozatába kezd, míg végül leesik az orra egy fogadáson. A fogyások esetében a fél éven túli megtartási ráta 5 százalék alatt van. Legalább 500 olyan vállalkozásról tudok Magyar­országon, amely a fogyásból akar megélni. El lehet adni a hûtõajtó kinyitásakor röfögõ malacot, a kenõcsöket, a gyomorgyûrût, a plasztikai mûtéteket, bármit, hiszen ha nem mûködnek a racionális módszerek, megyünk az irracionalitás felé.”
A fô gond a drasztikus fogyás lelki melléktüneteivel van, mivel ilyenkor megnô a szorongás és a depresszió szintje, illetve az öngyilkossági hajlam. „Ez azért is érdekes, mert a kövér emberek az átlagpopulációhoz képest ritkábban követnek el öngyilkosságot - teszi hozzá a pszichológus. - Mindemellett a magyarok 60 százaléka valóban túlsúlyos, amivel egy csomó tényleges egészségügyi probléma jár együtt, olyanok is, amelyek vezetõ halálokok.” A különbözõ kultúrákban nem véletlenül van óriási jelentõsége a családi lakomáknak, a boldogságérzetet az effajta közösségi élmény sokkal pozitívabban tudja befolyásolni, mint a fogyás. A kérdés sokkal inkább az, hogy eme szertartás során pontosan mit is eszünk.

Action Man

„A mai napig a férfiak az elhízottabbak. Eközben nekik azt az üzenetet nyomják, hogy tessék izmosabbnak lenni - véli Forgács Attila pszichológus. - A fiúknak szóló játékokon is meg lehet ezt figyelni: az Action Man figurák bicepszének az átmérõje az ‘50-es évekhez képest a duplájára nõtt. Ennek köszönhetõ, hogy megjelent a férfiaknál egy új testképzavar, az izom diszmorfia. Ez kényszeríti õket arra, hogy a fél életüket testépítõ szalonokban töltsék, ahol elõbb-utóbb rátalálnak a szteroidokra, melyek mellékhatásaként megjelenik a hajhullás, az indulatosság, az impotencia, majd idõnként a májrák is. Így válnak azzá, aminek legtöbben ismerjük õket: kigyúrt kopasz BMW-ssé, aki útközben indulatosan hadonászik és óbégat.”