Kovács Klára
Sztrájk, ha nincs más

Szerencsére jó idõ volt a hétvégén, így talán nem bánták annyira a BKV-sztrájkot azok, akik szabadságot vettek ki emiatt. Meglepetésre elmaradt a beharangozott köz­lekedési káosz a fõvárosban, de legalább ekkora meglepetés, hogy a kormány és a fõvárosi önkormányzat képviselõi végre leültek tárgyalni - öt év után - a vállalat anyagi ügyeit illetõen.

Fotó: Somorjai László

Utoljára érdemben 2002-ben foglalkoztak döntéshozók a BKV-val akkor, amikor eltörölték az addig felhalmozott adósságát. A kö­vetkezõ évet tehát tiszta lappal kezdhette meg a cég, ám az év végére mégis 26 milliárdos hiány keletkezett. Hogyan lehet ez? Úgy, hogy az akkori kormány kifizette ugyan az addig felhalmozott adósságot, de nem foglalkozott ennek eredetével. A fõvárosi önkormány­zat szorgalmazására 2004-ben, egy kormánnyal kötött megegyezésben ugyan rögzítették, hogy orvosolják az okokat, ám azóta sem történt semmi. Így nem meglepõ, hogy az adósság nõttön-nõ, míg 2007 végére megközelítette a 80 milliárd forintot. Ekkor született az úgynevezett paraméterkönyv, mely­ben a BKV drasztikus járatritkításokkal és elbocsátásokkal próbált 3 milliárd forintot megspórolni. Ez volt az a pont, ahol elszakadt a cérna. Sem a politikai szféra, sem a BKV-s dolgozók, sem az utazóközönség nem fogadta el az elképzeléseket. Kitört a sztrájk.
Ki a felelõs a kialakult helyzetért? A BKV vezetõsége? Talán ennyire pazarló a gazdálkodásuk? Az ön­kormányzat, mely pénzhiányra hivatkozva nem ad több pénzt a cégnek? Vagy a kormány, amely fõvárosi feladatra hivatkozva nem vállal nagyobb szerepet? Minek nevez­hetnénk azt a magatartást, mely nem néz szembe a prob­lémákkal, és hagyja, hogy újra és újra súlyosan eladósodjon a vállalat, hogy romoljon a szolgáltatás színvonala? Eddig az utazóközönségre hárították a ter­heket. Ma már az európai uniós átlag feletti szinten kell az utasoknak beszállniuk a BKV finanszírozásába, mi­közben a jövedelmek töredékei az ottaniaknak. Európai jegyárak, balkáni színvonal.
A pénteki sztrájk ideje alatt el­kez­dõdött a párbeszéd, de még nem közeledtek a megoldáshoz. Keller László, a pénzügyminisztéri­um államtitkára állami segítségre tett ígéretet, miszerint amíg sikerül a fõvárosnak értékesítenie 10-12 milliárdot az ingatlankész­letébõl, addig a Magyar Fejlesztési Bank meg­­elõlegezi a BKV számára ezt az összeget. Az ígéret tehát átmeneti, erre az évre szóló segély, és nem a finanszírozási problémák megoldá­sa. A fõvá­ros kénytelen megválni vagyoná­nak egy részétõl, hogy az idei jár­mûbeszerzéseket, beruházásokat végrehajthassa a BKV. Demszky Gábor fõpolgárme­ster hangsúlyozta, hogy ez az összeg nem a mûködési költségek toldo­zására megy, hanem a fejlesztésre, új jármûvek vásárlására, ellenkezõ esetben „kannibaliz­musról”, va­gyonfelélésrõl lenne szó.
Az adósság tehát az idén is tovább halmozódik, erre az évre is 11 mil­liárdos veszteséget terveztek. Változatlanul nincsen elegendõ forrás a mûködési költségre, a jármûvek üzemanyagára, az alkatrészek megvásárlására, a bérek fizetésére.
A BKV büdzséjét 40 százalékában az állam fizeti, az utazó adja a másik 40 százalékot, míg a fõvárosi önkor­mányzat ennek töredékét, évi 10 milliárdot fizet, ám ezt sem a cég mûködési kiadásaira, hanem eszközvásárlásra, fejlesztésekre. A hiányzó lyukat tehát - jobb híján - banki hitelekbõl fedezi a cég. Csak a törlesztés évente 6 milliárdos tételt jelent.
A BKV esete azonban nem egyedi, az egész országra jellemzõ.
A rend­­szerváltás hevében létre­ho­zott önkormányzati rendszer mára lassan mûködésképtelenné válik, mivel a kötelezõ feladatok mel­lé az állam nem rendel forrást, sõt elvonja a bevételeit. Kevés olyan ön­kormányzat van ma, amelyik ne hal­mozott volna fel súlyos, akár milliárdos adósságot. Az önkor­mányzatiság csõdjének egyik ki­szolgáltatottja a BKV, hiszen alap­vetõen fõvárosi kötelezettség a fenntartása, ám az állam elvonja a bevételeit. A nincsbõl pedig nehéz valamit adni. Szintén nem mondható racionálisnak az állam ma­gatartása, amikor egyrészrõl finanszírozást nyújt a BVK-nak, ugyanakkor nem teszi lehetõvé, hogy a BKV visszaigényelje a gázolaj áfáját, miköz­ben ezt lehetõvé teszi a MÁV-nak.
A krónikus pénztelenség egyenesen vezetett a jármûpark le­robbanásához. Nem jut elég pénz arra, hogy megvásárolják a javításhoz, karbantartáshoz szükséges alkatrészeket.
A leleményes ma­gyar sze­re­lõk úgy oldják meg - mert kénytele­nek valahogy -, hogy az így mû­kö­désképtelen jármû­veket félreteszik, majd amikor hasonló kategóriájú buszok, vil­lamosok romlanak el, ezekbõl szerelik ki az alkatrészeket, és beteszik a félreállított jármûvekbe. Nem ritka, hogy háromszor is szétszednek és összeraknak egy-egy jármûvet - mondta megke­re­sé­sünk­re Nemes Gábor, a sztrájk­bizottság szóvivõje.
A pénztelenség természetesen kihatással van a munkakörül­ményekre, napi szinten jelent akadályt, feszültséget, stresszt okozva a BKV-soknak.
A szakszervezeti vezetõ elmondta, nem elégedettek az eddigi eredményekkel. Nem született ugyanis garancia arra, hogy kö­zéptávon nulszaldósan mûkö­dõ­ké­pes­sé válik a vállalat. Pedig ez uniós elv a közszolgáltatást végzõ cégek esetében. Elképzelhető, hogy tovább folytatódnak a mun­kabeszün­tetések, akár többnapos sztrájk sem kizárt. Reméljük, szép időnk lesz.