Hazafi Zsolt
Szétesés vagy új többség
Nem mindenki szomorkodik a koalícióban

Egyre bizonytalanabb, hogy mi lesz a kimenetele a koalíciós válságnak. Az elmúlt hetekben mindenki forgatókönyveket gyártott, de az MSZP-re nézve az egyik legrosszabb fejlemény, hogy információink szerint egyre mélyebb a nézeteltérés Gyurcsány Ferenc és a többi szocialista vezetõ között. Bár a miniszterelnök távozására kevesen tennének, mert nem látszik senki sem, aki „király­csináló” tudna lenni az MSZP-ben.

Fotó: Vörös Szilárd

Bár eleinte fellélegeztek a szocialisták, hogy megszabadultak Kóka Jánostól és a társaitól, de ahogy egyre közeledik a kisebbségi kormányzás idõszaka, annál inkább mélyülnek a ráncok a baloldali politikusok homlokán. Hihetetlenül nehéz feladat ugyanis kisebbségben kormányozni, ráadásul úgy, hogy közben népszerûtlen az MSZP, és a konstruktív ellenzékiséget ígérõ Kóka János éles kritikáival mindennap belegyalogol a miniszterelnök lelkivilágába. Bár hiába mormolják a szocialisták, hogy nyilván ez a „selejt bosszúja”, attól még az SZDSZ-elnökkel kellene együttmûködniük.
Fodor Gábor ugyan a napokban több fórumon is az elõrehozott választások lehetõségérõl beszélt, kormányzati körökben ezt ma még kevesen tudják elképzelni. Legalábbis ezt próbálják szuggerálni, hiszen ez a baloldal vereségét, és az SZDSZ megsemmisülését jelentené.
Ennek ellenére hallani az MSZP-ben olyanokat, hogy ha nem sikerül a jelenlegi politikán változtatni, akkor jobban járnának most 100-120 képviselõvel, mint két év múlva ötvennel. Ráadásul, legalábbis egyik forrásunk szerint, egyre mélyül a vita Gyurcsány Ferenc és az MSZP vezérkara között. Ugyanis a miniszterelnök több belsõ fórumon is azt vetette fel, hogy mondjon le az MSZP elnöksége (ez esetben õ is lemondott volna), és tartsanak teljes tisztújítást. „Gyurcsányista” forrásaink szerint erre azért lett volna szükség, mert a miniszterelnök úgy érzi, hogy több szocialista prominens „fúrja”, és „ki akarja véreztetni”. Egy megújított legitimációval elejét venné a lázadási kísérleteknek.
A szocialista vezetõk, közöttük legélesebben Lendvai Ildikó frakcióvezetõ ellenezte ezt a tisztújítást, abból a megfontolásból, hogy a kisebbségi kormányzás gondjai között értelmetlen „egymásnak esni”, és szétverni a pártot. Bár a miniszterelnök többször meghátrált az elnökség akarata elõtt, de úgy tudjuk, hogy közben több hívével igyekezett a háttérbõl rávenni a megyei pártvezetõket, hogy támogassák ezt a kezdeményezést.
Többkörös belsõ huzavonát követõen a hétvégi országos választmány ülésén döntöttek arról, hogy nem lesz tisztújítás. Ezen az ülésen több felszólaló is bírálta a miniszterelnök személyét és politikáját, hogy akkor most miként lesz a kisebbségi kormányzás, aki erre egy indulatos beszéddel válaszolt. Késõbb - legalábbis tudomásunk szerint - Juhász Ferenc elnökhelyettes, aki korábban nagy támogatója volt a miniszterelnöknek, egy belsõ fórumon „megmosta” a pártelnök fejét: ez nem személyes kérdés és nem érzelmi kérdés, hanem politika, nem szabad ilyen feminin módon reagálni a bírálatokra.
A hét elsõ felében viszont már nem a tisztújítás, hanem a kormány lehetséges átalakítása volt az ugyancsak kõkemény vita oka az MSZP-ben. A miniszterelnök számára Sárközy Tamás jogászprofesszor készített egy tanulmányt a kormány átalakításáról, amit ugyan nem hoztak nyilvánosságra, de mégis többen ebbõl azt a következtetést vonják le, hogy Gyurcsány Ferenc akár fajsúlyos szocialista minisztereket is leváltana, vagy „visszafokozna” államtitkárrá. Ráadásul egyes kiszivárogtatott hírek arról is szóltak, hogy külsõ szakembereket hozna be a miniszterelnök a kabinetbe, amit az MSZP-n belül rögtön a szocialista „nagyok” (Szekeres Imre, Kiss Péter, Lendvai Ildikó) háttérbe szorítási kísérletének tartottak.
„Ha leváltják Hiller Istvánt vagy Lamperth Mónikát, akkor dõl a dominó. Ha nem fajsúlyos, ámbár hozzá hûséges politikusokat emel a miniszteri székbe, vagy külsõs embereket hoz a kormányba a miniszterelnök, az az MSZP vezérkarának semmibevételét jelentené. Kiszámíthatatlanok lennének a következményei, végjáték lenne” - fogalmazott egy forrásunk.
Az optimisták szerint a miniszterelnök képes konszolidálni a helyzetet azáltal, hogy a szocialistákat meggyõzi: önálló kormányzással meg tudják muntatni, mire képes valójában az MSZP. E forgatókönyv szerint marad Gyurcsány és a kisebbségi kormány alkalmi szövetségekkel. A kulcskérdés persze az õszi költségvetés lehet, amikor is nem lehet megúszni a parlamenti többség támogatásának megszerzését.
A stabilizáció nemcsak az MSZP belsõ viszonyaitól függ, hiszen az SZDSZ ráveheti a szocialistákat arra, hogy egy miniszterelnök-cserével akár újraköthetõ a koalíció. Ez esetben legalább kettõ, de inkább háromféle lehetõség áll fenn. Az SZDSZ újraválasztja azt a Kóka Jánost, aki az elmúlt napokban láthatóan nagy élvezettel bírálta korábbi mentorát, Gyurcsány Ferencet. A visszatérést nemcsak a két politikus látványos „szakítása” nehezíti, hanem az is, hogy a szabad demokraták - egészen pontosan Kóka János - ma radikális adócsökkentést követelnek, ami szerinte csak a szociális és családtámogatási kiadások radikális lefaragásával valósítható meg, ami viszont elfogadhatatlan a szocialisták számára. (Attól tartanak, hogy ez esetben a maradék, leginkább kisnyugdíjasokból álló táboruk is odavész.)
Mindenképpen változást hozna, ha Fodor Gábort választanák az SZDSZ elnökévé, aki - és persze a hívei - kicsit távolodnának Kóka János doktriner neoliberális politikájától. Fodort sokan kompromisszumra hajló embernek ismerik. A „megbékélési csomag” akár egy új miniszterelnök és valamilyen kisebb reformjavaslat lenne, amely révén az SZDSZ súlyosabb arcvesztés nélkül ülhetne vissza a koalícióba.
„Ez a lépés nemcsak az SZDSZ, hanem a koalíció számára is valódi új kezdetet jelenthetne. Bár a helyzetben benne van a pártszakadás, az SZDSZ, sõt az MSZP szétesése, de a megújulás is. Persze új tartalommal és új személyekkel” - mondta lapunknak a Parlamentben egy szabad demokrata képviselõ, aki éppen ezért nem tûnt különösen szomorúnak a kialakult helyzet miatt.
Ehhez viszont az kellene, hogy Fodor megnyerje az elnökséget. Ez több okból sem könnyû számára. Nem biztos, hogy el akar indulni, bár hívei szerint nem tehet mást, különben a tábora csalódva otthagyja. Másrészt szembe kell néznie azzal, hogy korábbi ellenfelei, Magyar Bálint és Kuncze Gábor egykori pártelnökök nem vennék jó szívvel, ha õ lenne az utódjuk. Az elmúlt napokban többen könyörögtek az önmagát nyugdíjazó Kuncze Gábornak, hogy újra vegye át az SZDSZ-t, és konszolidálja a helyzetet. Úgy tudjuk, sikertelen volt a kérlelés. A volt szabad demokrata pártelnökök klubja (Kuncze, Petõ és Magyar) esetében az azonban még nem világos, hogy támogatják-e Kóka János ismétlését a pártvezetõi poszton. Ha nem, és erre is nagy az esély, akkor pár hetük van, hogy új jelöltet találjanak.