Vissza a tartalomjegyzékhez

Vizin Balázs
Kína: évente ezer kivégzés
Milliókat telepítenek ki

A tibeti szabadságtörekvések kapcsán világszerte lépten-nyomon üldözik az olimpiai lángot a jogvédõk, és egyre töb­ben szólítanak fel a pekingi olimpia boj­kottjára. Az emberi jogok sérelméért azonban nem kell olyan messzire menni a kínai fõvárostól. Kevesen tudják, de Kínában a mai napig százezrek vannak jogtalanul átnevelõ munka­tábo­rokban, ahol a fogvatartottakat rend­szeresen kí­nozzák. Az Amnesty International sze­rint az olimpia lehetõséget adhat a változtatásra, Kína azonban nem ebbe az irányba tart.

Az emberi jogok megsértésérõl kérdeztük Sebály Bernadettet, az Amnesty International Ma­gyar­ország kampány­szervezõjét.

Évente hány ember kap halálbüntetést Kínában, és milyen bûncselekményekért?
-A mi adataink szerint átlagosan ezer kivégzés van egy évben, de vannak olyan szervezetek is, melyek nyolc-tízezer ember halálraítélésérõl beszélnek, mindkét szám óriási. Fõleg ha belegondolunk, hogy hatvannyolcféle bûncselekményért jár halálbüntetés, ezek között azonban nem csak erõszakos bûncselekmények szerepelnek. Kínában azért is halálbüntetés járhat, ha egy „államtitkot” továbbít egy jogvédõ egy külföldi szervezetnek. Az „államtitok” kategória viszont nagyon sok mindenre ráhúzható. Olyan is elõfordulhat, hogy valaki csak a szólásszabadságával szeretne élni, és államtitok megsértése miatt halálra ítélik.
Hogyan végzik ki az embereket?
-Jelenleg átálltak a méreginjekcióra, korábban viszont fejlövéssel végezték ki az elítélteket. Felháborító az is, ahogy a halálraítéltek testéhez viszonyulnak. A kínai kormány a kivégzettek szerveivel kereskedik. Azoknak a szerveknek a jelentõs része, amelyek az állami szervkereskedelembe kerülnek, kivégzett emberek testébõl származnak. Brutális a módszer is: mivel a sebészeknek friss szervekre van szükségük, õk már ott csoportosulnak a kivégzés helyszínén, és gyakorlatilag ott helyben elvégzik az operációt.
Hányan vannak jogtalanul börtönben Kínában?
-Pontos adatokat nagyon nehéz mondani, a kínai kormány titokban tartja ezeket az adatokat. Kínában nemcsak börtönök vannak, hanem úgynevezett átnevelõ munkatáborok is. Ez egy kényszermunkatábor, ilyen intézményekben a mai napig több százezer ember van fogva tartva. Ide olyan dolgokért hurcolnak embereket, ami nem bûncselekmény, például a vallásszabadság „bûnével” élõket is itt tartják fogva. Ez a rendszer teljesen kívül áll az igazságszolgáltatáson, és csak a rendõrség jogköre alá tartozik.
Milyen bánásmódban részesülnek azok, akik ide kerülnek?
-Ingyenmunkát végeznek, és utána megkínozzák õket.
Hogyan kínozzák az embereket?
-Vannak olyan eszközök, melyek elsõre nem hangzanak olyan megrázónak, de ha több napig alkalmazzák, akkor igen. Az egyik védencünket a hite miatt 2006-ban két és fél év átnevelõtáborra ítélték. Õt többek között úgy is kínozták, hogy egy nagyon kis méretû székben kellett ülnie több napon keresztül. Egy másik védencünket bilinccsel fellógatták a plafonra, majd a magatehetetlen testet elektrosokkolták és verték.
Mit kell tudni az önök által kifogásolt internetcenzúráról?
-Ezt egy harmincezer fõs internet­rendõrség mûködteti, õk ellenõrzik a százhatvankétmillió internet­felhasználót. Az a feladatuk, hogy a „szörfözéseket” tartsák szemmel.
A legnagyobb virtuális bûnök közé az tartozik, ha valaki rendszeresen használja a demokrácia, a szabadság vagy ezekhez hasonló „provokatív” kifejezéseket a világhálón. Akit ilyen bûnökön érnek, házi õrizetre vagy átnevelõ munkatáborra ítélhetnek. Egyes jelentések szerint Pekingben az SMS-forgalmat is ellenõrzik.
Milyen jogsértések történtek az olimpia szervezése közben?
-A kínai hatóságok adatai szerint több ezer családot telepítettek ki a játékoknak helyt adó stadionok helyérõl, nemzetközi szervezetek számításai szerint viszont több mint egymillió ember járt így. A kitelepítetteket sok esetben sokkal rosszabb körülmények közé, Peking külvárosába vitték, részleges vagy semmilyen kárpótlás nem történt a kilakoltatások során. Egyik kollégánkat is kitelepítették. Õt 2003-ban lakoltatták ki, és nemcsak a házát, hanem az éttermét is elvették, mivel pont egy leendõ sportlétesítmény helyén lakott. 2004-ben bejelentett hivatalos tüntetést szeretett volna szervezni a kongresszus találkozójának napjára, ezért õt letartóztatták, több év börtönre ítélték, és megkínozták. Ilyen a helyzet az emberijog-védõkkel Kínában.

A már korábban említett átnevelõ munkatábort Peking „megtisztítására” is bevetették. Az elõkészületek során a „nem kívánt elemeket” ide szállítják a fõvárosból a játékok befejeztéig.
Mit gondol arról, hogy mind­ennek ellenére az olimpia mégis Pekingben lesz?
-Jelenleg még nem bojkottáljuk a rendezvényt, mert úgy látjuk, hogy más cselekvési lehetõségek is célra vezetõk lehetnek az emberi jogok helyzetének javítására. Helytelenítjük azonban, hogy a Magyar Olimpiai Bizottság nem keresi ezeket a lehetõségeket, és csak bojkottellenes hozzáállását hangsúlyozza. Az olimpia egyedi lehetõség arra, hogy Kínában az emberi jogi helyzet javuljon, mivel ez igen fontos tárgyalási alap volt Kína és a Nemzetközi Olimpiai Bizottság között, amikor nekik ítélték a megrendezés jogát. Hosszú évek óta elfeledkezünk arról, hogy az olimpia nem csak a sport­tel­je­sítményekrõl szól. Az olimpiai charta alapelvei közé tartozik, hogy ez a rendezvény az emberi méltóság felemelésére és a békés társadalom elõmozdítására alakult. Ez egy gyönyörû ideálkép, amirõl nem lenne szabad elfeledkezni…