Kiss Tünde
Kertterápia
Gyógyító természet

Úgy érzi, hogy sok stressz érte? Netán depressziós, ideges, beteg? Nem kell rögtön orvoshoz menni, gyógyulást nyújthat akár egy kert is. Ez nem csupán a kertbarátok szlogenje, hanem napjaink tudományos vizsgálatainak eredménye is.

A növényvilág jótékony hatása régóta ismert, de csak az 1980-as évek közepe óta kezdték el módszeresen is vizsgálni - méghozzá az orvostudománynak köszönhetõen - a kertek gyógyító hatását. Roger Ulrich operált betegein végzett vizsgálatai nyomán elsõként bizonyította be 1984-ben, hogy a kórházi ápolási idõ hossza összefügg a fájdalomérzet erõsségével, és végeredményben azzal, hogy a fekvõ beteg az ablakon keresztül természetet lát-e, avagy szürke kõfalat. Azok a páciensek, akiknek az ablaka kertre vagy természetes tájra nézett, hamarabb gyógyultak, és kisebb volt a fájdalomérzetük, kevesebb fájdalomcsillapítót is fogyasztottak.
A gyógyító kert és a terápiás táj jótékony hatása abban áll, hogy az ember jólléte - akár aktívan munkálkodva, akár passzívan élvezve, mélázgatva - a kertben eltöltött idõvel párhuzamosan javul.
A gyógyító kert általában egy olyan hely, amelyet gyógyításra szántak, célzottan a lelki, érzelmi és fizikai egészség megõrzése érdekében. A gyógyító kertek között ezért vannak emlékhelyek vagy háborús emlékmûvek, de olyanok is, amelyeket járványok vagy egyéb tragikus események emlékére állítottak. A terápiás tájtervezés egy-egy speciális betegséggel, illetve konkrét gyógyítási folyamattal kapcsolatos. A terápiás tájat úgy alakítják ki, hogy mérhetõ hatással legyen egy adott betegségre, betegre, illetve pontosan illeszkedjék a páciensek igényeihez. Hazánkban még kevés hasonló hely létesült, ilyen például a Városligetben található Vakok Kertje.
A gyógyító kertészet gondolata akkor keletkezett, amikor az 1960-as években szegény betegekkel kerti munkákat végeztettek gyógyíttatásukért cserébe. Az orvosok észrevették, hogy ezek a betegek gyorsabban gyógyultak, és a kezelésük is eredményesebb volt, mint a többieké. Elõfordult, hogy a világháború után leszerelt katonák terápiás céllal kerti munkát végeztek, hogy sebesült végtagjaik mûködése javuljon, szellemi képességeik fejlõdjenek, de azért is, hogy új szakmai ismereteket sajátítsanak el.
Manapság a kertterápia „hívei” az internetes fórumokon is szívesen megosztják tapasztalataikat: „Férjem balesetet szenvedett, és térdmûtétei után depresszióval küzdött - számol be az egyik hölgy. - Pontosan emiatt egy éve egy, a Bükk hegység lábánál lévõ kis faluba költöztünk, ahol a gyönyörû környezet pozitív irányban változtatta meg, a táj szépsége már télen is sokat javított az állapotán. Lakásunk bármely ablakából kinézünk, ötven méterre a hegyek vannak, a kert végében egy patak csörgedez. A kert színei, a természet adta gyö­nyörûségek tavasszal csakúgy, mint õsszel, mindkettõnket elkápráztatnak. Most tavasszal férjem a kertünkben tesz-vesz. Mind a hangulata, mind a mozgása rengeteget javul. A tavaszi madárcsicsergés, a téli madáretetés, a látvány feledteti azokat a szociális problémákat - legalábbis egy idõre -, melyeket sajnos hatvanéves korunkra alacsony nyugdíjunk miatt át kell élnünk. Igaz, csak dísznövényeink vannak, de pusztán a zöld növekedésének, a virágok nyílásának figyelése boldogsághormonokat indít el az emberben, és segít a nehézségek áthidalásában. Élvezzük a munkánk örömét.”
A kertészetterápiával foglalkozó szakemberek elmondása szerint a kertben töltött idõ és tevékenység jó fizikai változásokhoz vezethet, például megmozgatja a nem használt izmokat, javítja a mozgáskoordinációt. Emellett a szellemi, lelki gyógyulást is segíti. Többek között növeli a stressztûrést, az önuralmat, magasabb önértékelést eredményez, fejleszti a meg­figyelõ­ké­pes­séget, a döntés- és problémamegoldó képességet, csökkenti a szétszórtságot, javítja az együttmûködési készséget. A tengerentúlon több intézményben - a Michigani Állami Egyetemen már 1955-tõl - egyetemi oklevelet is lehet szerezni kert­terápiából. Mára ezt a módszert kórházakban, szociális intézményekben, rehabilitációs központokban, iskolákban, börtönökben, táborokban, napközikben, hajléktalanok, drogfüggõk esetében vagy közösségi központokban is sikerrel alkalmazzák.
Több nyugati, amerikai városban az önkormányzat vagy annak révén egy civil szervezet tart fenn olyan kerteket, ahol hajléktalan emberek haszonnövényeket is termesztenek. A rendszeres kerti munka segít nekik visszaszerezni az önbecsülésüket, alkotómunkát és sikerélményt biztosít, motivál az újrakezdéshez: „A kertészkedés sokakban felébresztette azokat az idõket, amikor még szebb napokat éltek meg. Néhányukat távoltartotta az ivászattól, másoknak az egészségét adta vissza. Akárhogy is, de kiutat jelentett, reményt, új energiát ahhoz, hogy ismét saját otthont teremtsenek, hogy megint legyen saját kertjük” - számol be egy külföldön dolgozó szociális munkás.
A jellemzõen erõs civilszférával bíró országok jó példáját eddig kevés hazai kezdeményezés követte. Áttörést jelentett, amikor most április elején a Dózsa György úton található hajléktalanszálló belsõ udvarát ültették be bokrokkal, virágokkal - Kristin Faurest kertépítész tervezõi útmutatása nyomán - maguk a szálló lakói. Az udvarszépítés a Lélegzet Alapítvány „Zöld Levél” városzöldítõ programjának keretében zajlott le, egy magyar jótékonysági alapítvány finanszírozásával. A program célja minél több zöldterület létrehozása, illetve rendbetétele. Ennek keretében nonprofit szervezetek, társasházak, közintézmények pályázhatnak zöldfelületet javító, bõvítõ támogatásra. Az egyik legfontosabb részvételi feltétel, hogy a szervezet legalább öt éven át tartsa is rendben, szükség esetén pótolja a létrehozott, illetve rendbetett zöldterületet.