Sebestyén István, Piros Péter
Nyílt pogrom az utcán

Ezer-ezerötszáz szélsõjobbos, illetve kétezer ötszáz-háromezer antifasiszta tüntetõ nézett egymással farkasszemet a Hollán Ernõ utcai jegyirodánál múlt héten pénteken. Ebben az üzletben vette sértésnek egy „nemzeti érzelmû” lány, hogy a - szerinte - cigány eladó nem ismeri a Hungarica együttest. Az egyik oldalon a magyar­gyûlölet elleni megmozdulásként, a másikon a nácizmus elleni protestálásként értelmezték az eseményeket.

Fotó: Somorjai László

A meghirdetett 16 órai kezdés után néhány perccel a Jászai Mari téren néhány száz tüntetõ hallgatja a Tomcat nevû bloggert, aki éppen eligazítást tart. „Az ellentüntetés törvénytelen, mert három nappal korábban kellett volna bejelenteni, de õk két napra rá megkapták az engedélyt. Ezért azt fogjuk csinálni, hogy a BRFK épületénél álló barátunk különbözõ helyszínekre és idõpontokra jelent be tüntetéseket. Mi szépen odamegyünk és tüntetünk - ha nekik lehet, akkor nekünk is. Ha a rendõrök feloszlatnak, hát feloszlunk, de utána perelni fogjuk õket” - magyaráz Tomcat, aki mellesleg adományokat is gyûjt - egyrészt magának (mivel minden zsebpénze elment a szervezésre), másrészt a „Bombagyár TV-nek”, illetve a „bombagyá­rosoknak”. Miközben beszél, megpróbálunk szóba elegyedni néhány tüntetõvel. Többen udvariasan, de határozottan elutasítanak, egy idõs hölgy viszont nemes egyszerûséggel lezsidóz bennünket. Ehhez képest egy harminc év körüli, tisztség­viselõként dolgozó fiatalember - aki egyébként készséggel nyilatkozik - azt fejtegeti, hogy itt senki nem zsidózik, hanem a magyargyûlölet ellen tüntet. „A zsidó világössze­esküvés egyébként is csak a háttérben mûködik, a cigányok nyomulása azonban tényleg bicskanyitogató. Felháborítónak tartom, hogy Magyarországon ne a magyar legyen itthon” - mondja. Arra a kérdésre, hogy miért érzi úgy, hogy ki van rekesztve, azt feleli, hogy többek között a média család- és nemzetellenessége miatt. „Mindig csak azt halljuk, hogy Amerikában milyen jó, a magyar meg egy bûnös nép” - állítja, majd hozzáteszi: elképzelhetõ, hogy a jegyirodás történet a kormányoldal provokációja volt, vagyis a másik oldal gyújtotta fel az üzletet, hogy aztán Gyurcsány kijátszhassa az antiszemita kártyát.

Eközben a lassan duzzadó tömeg átvonul az említett jegyirodához, amelynek tulajdonosa vélhetõen nem ilyen ismertségre vágyott. Amikor eladójuk néhány hete azt válaszolta egy „nemzeti érzelmû” lány kérdésére, hogy nem ismeri a Hungarica együttest, még nem tudhatta, hogy üzletükre elõbb a viccesen szomorú nevû Magyarok Nyilai Nemzeti Felszabadító Hadsereg dob Molotov-koktélt, majd pedig Tomcat és társai szerveznek tüntetést a helyszínre. Az esetrõl tudósító náci hírportál egyébként nem mulasztotta el hangsúlyozni, hogy az iroda tulajdonosa zsidó, eladója pedig cigány.
A szûk utcában több mint ezren szidják a kormányt és a miniszterelnököt. Egy férfi hangosbeszélõvel ordítja túl a többieket, korholva a Fideszt, hogy nem elég bátor a kormány megdöntéséhez. Párbeszédbe kezdünk. A magát Kossuth téri szöcskének aposztrofáló középkorú férfi azt állítja, ha Orbán tétovázik, soha nem lesz miniszterelnök. „Egy elõrehozott választáson mi is megméretjük magunkat. Egy nemzeti színes oldalt képzelünk el, mert nem kellenek pártok, nem akarjuk õket eltartani. Ha 3 millió ember zsidónak vallja magát, akkor legyen nekik képviselõjük a parlamentben, és ne bújjanak Nagy meg Kovács nevek mögé, vállalják magukat, hogy õk a Weisz Müllerek. Aztán legyen a 800 ezer zsidónak is képviselõje, meg az összes kisebbségnek, de legyen ott a takarítónõtõl a jogászig mindenki, mert csak így lehetséges a nemzeti megbékélés” - magyarázza egy szuszra, és hazudnánk, ha azt mondanánk, mindent értünk. Megtudjuk még, hogy a tüntetõk nem fasiszták, hanem magyar hazafiak, akik változást akarnak. Meg azt, hogy interjúalanyunk ingatlanokkal foglalkozik, több nyelven beszél, ért a közgazdaságtanhoz, és tudja, miként kell az országot talpra állítani. „Lesz egy nagy robbanás, és a nép átveszi a hatalmat. Úgy lesz, mint Koszovó­ban, ahol egy gerilla lett a miniszterelnök, mert õ küzdött meg a hatalomért” - prognosztizálja.
A tüntetésnek lassan vége, talán még van idõ arra, hogy az antifasiszta oldalon is látogatást tegyünk. Összefutunk a már távozó Gusztos Péter szabad demokrata képvise­lõvel, aki mielõtt nyilatkozna, kéri, hogy kísérjük el a rakpartig, mert attól tart, hogy a szélsõjobbosok felismerik, és „annak nem lesz jó vége”. „Liberális politikusként és magánemberként is úgy gondolom, minden alkalmat meg kell ragadni, hogy a rasszista erõszak ellen felemeljük a szavunkat” - mondja Gusztos immár biztonságos környezetben. Arra a felvetésre, hogy a „nemzeti” tüntetõk nem náciként, hanem hazafiként határozzák meg magukat, úgy fogalmaz: „Aki ismeri azokat a sajtótermékeket, amiket olvasnak, azokat a politikusokat, akiket követnek, azokat a zenekarokat, amelyeket hallgatnak, az tudja, hogy ezek olyan kirekesztõ kultúra részei, amelyek nagyon rossz idõket idéznek Magyarországon.”
A rakpartról visszatérve Gábor György vallástörténésszel találkozunk, akit szintén leszólítunk egy villáminterjúra. „Pozitívnak tartom, hogy végre érzékelhetõ a civil kurázsi. Ugyanakkor nem annyira azt érzem veszélyesnek, ami itt történik, mert ezek az operettnácik ugyanazt játsszák, mint a kocsmában vagy a futballmeccsen. Az viszont valóban veszélyes, ha az újnyilas jelenségek a jobboldali politikai erõk részérõl legitimitást nyernek” - magyarázta Gábor György. Azt is megjegyezte, hogy a történelmi egyházak részérõl senkit sem látott az antifasiszta oldalon. „Mindig azt halljuk, hogy õk azok, akik a jót és a gonoszt meg tudják különböztetni egymástól. Hát itt nagyon könnyû dolguk lett volna” - tette hozzá.
A tüntetést követõen az antifasisztáknál többen csoportokba verõdve beszélgetnek. Egy közgazdász fiatalember a következõképpen indokolja jelenlétét: „Azért jöttünk, hogy megmutassuk, hogy békések, nyugodtak vagyunk. Õk egyenruhában vannak, arra játszanak rá, hogy mennyire katonásak, mennyire egyformán gondolkoznak. Mi sokfélék vagyunk ugyan, mégis normálisan tudunk egymás mellett élni.”
Azt mondja, a másik oldalon lévõkkel nagyon nehéz lenne párbeszédet folytatni. „Komolyan azt hiszem, hogy ez egy nehéz helyzetben lévõ generáció. Akik nem jó családi környezetbõl érkeztek, rossz iskolákba, rossz egyetemekre jártak, és annyi hülyeséget hallottak a szüleiktõl és a tanáraiktól, ráadásul nincs használható tudásuk, nos, õket nagyon nehéz bármirõl is meggyõzni. Elszomorító, hogy hamarosan õk fogják alkotni a társadalom egyik meghatározó részét ”- fogalmaz.
A kordonon túl ekkor feltûnik az ismeretlen okból még mindig szabadlábon lévõ Budaházy György és csapata, majd megkezdõdik az estig tartó fogócska a rendõrökkel. Sajnos nemcsak az antifasiszták érezték sikeresnek a tüntetésüket, hanem a radikálisok is, hiszen róluk szólt aznap a média.