Danka Ildikó
Miért van bajban a magyar gazdaság?
Kamatvita és lustaság

Több gazdasági elemző attól tart, hogy az ország stagfláció közeli helyzetbe jutott. A magas infláció és az alacsony gazdasági növekedés együttes csapdája ez, amiből nehéz kikeveredni. Magyarországon a friss adatok 7,1 százalékos inflációt, 8,1 százalékos munkanélküliséget mutatnak. A 2007-es teljes évre számítva a gazdasági növekedés alig haladta meg az 1 százalékot.

A stagfláció olyan gazdasági helyzet, ahol a viszonylag magas infláció (áremelkedési ütem) lassú gazdasági növekedéssel, illetve magas munkanélküliséggel párosul. Ha egy gazdaság stagflációba lép, a költségvetési politika és a monetáris politika hagyományos eszközei könnyen csődöt mondhatnak. Ilyen helyzetben az egyik probléma orvoslása a másik súlyosbításához vezethet, és ez áttételes hatásokon keresztül, negatív módon visszahathat az orvosoltnak hitt problémára is.
A jegybanknak több eszköze is lehet a probléma kiküszöbölésére. Az egyik közgazdasági felfogás szerint a helyes politikai keverék stagflációs helyzetben, ha a kormányzat a kiadások emelésével vagy az adók csökkentésével ösztönzi a növekedést. A gazdasági növekedés felgyorsulása azonban magasabb inflációval jár, ezért ezzel egyidejűleg a jegybank kamatainak az emelésével kezd küzdeni az infláció ellen.
Ha tehát magas az infláció, akkor a nemzeti bankok kamatot emelnek, visszafogva ezzel a hitelfelvételt - a nagyobb pénzbőséget - és ezek negatív következményét, a folyamatos drágulást. Amikor azonban a gazdaság alig nő - ahogy most Magyarországon -, és egy kamatemeléssel esetleg tovább csökken a teljesítménye, akkor akár recesszió is kialakulhat, hiszen a kamatemelés hatására drágulni fognak a hitelek, kevesebb beruházás indul, és csökkenhet a fogyasztás is. Ha a gazdasági teljesítmény jó lenne, akkor egyértelmű a helyzet: a monetáris szigorítás az inflációt csökkentené, a gazdaságot pedig hűtené egy kicsit.
Egyes elemzők úgy vélik, hogy fölösleges a kamatemelés, mivel az infláció nem a Nemzeti Bankon múlik. Szerintük az infláció világjelenség, nem a keresleti oldal gerjeszti a drágulást, hanem a kínálati. Az egekbe szökő - a száz dollárt közelítő - olajárak és a mezőgazdasági termékek drágulása az egész világon begyűrűzött, ez ellen az MNB semmit nem tud tenni.
A puhább monetáris politikát képviselők hazánk gazdasági helyezetével kapcsolatosan azon az állásponton vannak, hogy nem lehet az elmúlt év 1,3 százalékos növekedését stagnálásnak nevezni. A reménykedők tábora arra számít, hogy várhatóan az idén már elérhető a 2,5-3 százalékos GDP-bővülés, ami jövőre tovább javulhat. Prognózisuk szerint az inflációs várakozások éves szinten mindenképpen pozitívak, így a drágulás ütemének lassulására számítanak, éppen ezért szerintük nem kellene kamatot emelni.
A kamatemelés mellett kardoskodók tábora azonban nagyobb, és szerintük 2009-ben sem lesz jobb a helyzet: akár 1 százalékkal is eltérhet a várttól az idei inflációs cél, a kalkulált 3 százalék helyett akár 4 százalék is lehet a pénzromlás üteme.
Hamecz István, az OTP Alapkezelő elnök-vezérigazgatója az Indexnek nyilatkozva elmondta, az elmúlt évek alapján nem lenne óriási meglepetés, ha a vártnál rosszabbul alakulna az infláció. A szakember szerint a következő néhány hónapban fog kiderülni, hogy a gazdaság valóban azon a pályán van-e, melyre a jegybank most gondol.
A kamatemeléssel kapcsolatban Hamecz azon az állásponton van, hogy a sáveltörléssel az MNB megkapta az eszközfüggetlenségét, ezért most már nemcsak kötelessége, hanem lehetősége is van, hogy az inflációs folyamatot kordában tartsa.
A szakember úgy látja, a magyar gazdaság egyik alapvető problémája, hogy a magyarok munkavállalási hajlandósága rendkívül alacsony. Nemzetközi összehasonlításban a magyaroknál csak a máltaiak közül akarnak kevesebben dolgozni, tehát a magyar aktivitási ráta a második legalacsonyabb az EU-ban. Ezzel kapcsolatban pedig ki kell emelni a fennálló szociális rendszert is, melyet Hamecz szerint elsőként kellene átalakítani, hogy ne támogassa ezt a mentalitást.