Hová repül a szabad madár?

Mi történik az SZDSZ-ben a színfalak mögött? - kérdi az alapítókat Tihanyi Péter.

Tamás Gáspár Miklós
- Éppen a magyar liberalizmus halála című előadás nyitányát láthatjuk. Azaz a két neves férfiú hatalmi harcát. A fene megette az egészet. Nem is esik jól beszélni róla, mert szomorú, ami történik. És mert fáj. Annak ellenére szomorú, hogy már hosszú évekkel ezelőtt eltemettem ezt az ügyet.
Nem lehetséges, hogy a haldokló madárból egyszer csak újra főnixmadár lesz?
- Nem tudom. Persze 1914-ben is véget ért már valami hasonló, aztán hatvan évvel később újra feltámadt, úgyhogy majd meglátjuk. Ezt kérdezze majd hatvan év múlva.

Haraszti Miklós
- Az SZDSZ „elkisgazdásodásának” legújabb kűrje zajlik a szemünk előtt, és látható, ki viselkedik csúnyán, etikátlanul. Olyan szituációba lavírozta magát a párt, ahol is teljesen mindegy, kinek is van igaza, az, hogy ilyen belső morális vita folyhat a pártban, ártalmas és veszélyes. Senki nem állítja, hogy ezt a csalást Fodor Gábor szervezte - végső soron a szavazás titkossága miatt ez bizonyíthatatlan is -, de ezzel a bizonytalan bizonyíthatatlansággal visszaélni, és úgy tenni, mintha nem volna világos az, hogy az ő érdekében szervezték a csalást - megdöbbentő. Hogy másképpen mondjam, a csalás Gábor érdekében történt, de hogy ennek végső bizonyíthatatlanságát kihasználva felvetik Kóka legitimitásának kérdését - nem elegáns. Látható, hogy most éppen nem népszerű „ajánlat” az SZDSZ. Éppen ezért nem erkölcsös, hogy ezt a nehéz időszakot nem egymás mellé felsorakozva próbálják átvészelni - egy kisebbségben lévő, de helyes álláspont büszkeségét vállalva, egymást erősítve -, hanem kisstílű hatalmi harcokba bonyolódnak. Valójában meg „csak” annyi történt, hogy T. Asztalos Ildikó - Fodor Gábor feltétlen támogatója - bizonyítottan és hidegvérrel a teljes megyére kiterjedő csalást szervezett.

Fotó: Vörös Szilárd

Raj Tamás
- Kétségbeejtő amit látok, nem is nagyon szeretnék beszélni róla. Nem tudom pontosan, mi történik a színfalak mögött. Szokták mondani, a forradalom felfalja a gyermekeit. Lehet, hogy éppen ezt látjuk.

Rajk László
Az a határozott érzésem, hogy szó sincs semmiféle haláltáncról, és arról sem, hogy az SZDSZ éppen megszüntetné magát. Most az egység demonstrálása és felmutatása lenne a legfontosabb, ezért nem szívesen vájkálok a saját szennyesünkben. Mindemellett úgy gondolom, hogy az az igazi politikai párt, amelyik túléli alapítóit. Szó sincs arról, hogy bármelyikünknek a régiek közül be kéne avatkoznia a mostani folyamatokba, a párt megy már a maga útján. Az SZDSZ nem az a baba, amelyik most tanul járni, felnőtt tinédzser már, aki futni is tud.
Nem azt látni, mintha futna, hanem mintha éppen bukdácsolna.
- Én nem így látom. Kis túlzással az SZDSZ nyert a mostani népszavazáson, mivel majdnem megduplázta a szavazatait. Két párt tudott plusz szavazatokat behúzni magához, a Fidesz egymilliót és az SZDSZ olyan 250-300 ezret, amiről persze tudjuk, hogy nem mind SZDSZ-es szavazó, de végül is, ha úgy nézzük, ránk szavaztak. E két pártnak olyan stratégiát kell most kidolgoznia, amivel magánál is tudja tartani ezeket a szavazókat. Igenis, sikeres volt a kampányunk, és beigazolódott, hogyha az ember bátran állást foglal valami mellett vagy valami ellen, annak lesz eredménye. Ellentétben a bojkottal, a vegzálással. Ráadásul a „nem”-re szavazás ebben az esetben sokkal összetettebb, bonyolultabb döntés volt az „igen” szavazatoknál. Akik a nemet végiggondolták, sokkal tudatosabban jöttek az SZDSZ felé, mint ahogy az igenre szavazók a Fidesz felé, mivel az egy demagógiára alapuló szavazat volt, ez meg nem. Ha még mélyebbre ásnék, azt mondanám, az SZDSZ-nek könnyebb lesz megtartani ezeket a szavazókat, mint a Fidesznek, mert nekik a következő megmérettetéskor újra ki kell találni valami tébolyodott demagógiát.

Kőszeg Ferenc
A romlás-bomlás-szétesés, azt gondolom, nem az elmúlt hetekben kezdődött, hanem jóval előbb, 1994-ben. Akkor kezdte a párt elveszíteni azt az erkölcsi tartását, ami az SZDSZ-t naggyá és vonzóvá tette. Az, hogy egy párt saját vezetői megválasztásakor felmerül - mi több, bebizonyosodik -, hogy csalások történtek, azt mutatja, hogy az az erkölcsi, emberi tartalék, amiről az előbb beszéltem, porrá zúzódott, semmivé lett. Az SZDSZ hanyatlása politikai értelemben a 94-es koalíciókötéssel kezdődött, majd a Tocsik-üggyel folytatódott.
A mostani történésekben személy szerint mekkora szerepe van Kóka Jánosnak és Fodor Gábornak?
- Ezt nem tudom megmondani, de hogy ez megtörténhetett, az nem csak azoknak a felelőssége, akik közvetlenül részt vettek a csalásban. Nem tartom valószínűnek, sőt lehetetlennek tartom, hogy a két fiú (Kóka János, Fodor Gábor - a szerk.) semmit se tudott volna a dologról. Ily módon a felelősség a pártvezetésig terjed. Szerintem azoknak van igazuk, akik új küldöttválasztást, új küldöttgyűlést akarnak kiírni, mert azzal a bizonytalansággal, hogy vajon legitim-e a vezető vagy sem, nem lehet pártot vezetni.
Lehet még jövője a pártnak?
- Bármilyen jövő vagy megújulás feltétele csak egy alapokig ható tisztázás, a párt közel- és régmúltjának őszinte feltárása, kibeszélése lehet. Ez azért is rettenetesen fontos volna, hogy a magyar politikában a bal- és jobboldalon kívül legyen egy harmadik erő is, mert tragikus, hogy mostanában csak két rossz közül lehet választani.
Pedig úgy néz ki a dolog, hogy nincs harmadik erő. Sőt lassan már két erő sem marad.
- Sajnos ez így van. De léteznek még csodák.