Rimaszombati Andrea
Hány anya kell egy gyermeknek?

Fellángolt a vita a bölcsődék szerepéről Németországban, ahol hazánkhoz hasonlóan egy szülőképes korú nőre 1,3 gyermek jut, és ahol az anyaszerepet illetően is hasonlóan konzervatív nézetek uralkodnak. Felmerült a kérdés: vajon mennyire távolodhatnak el az anyák a gyermekágytól? Teljes idejüket az utódoknak kell szentelniük, vagy munka mellett is lehetnek jó anyák?

Megrendülni látszik a tradicionális „teljes idejű anyaság” megítélése Németországban, ahol pedig hagyományosan a nők egyik fő feladata a gyermekek nevelése, akik ezért gyakran akár hivatásukat is feladták. Eddig. Egyre többet hallani azonban azoknak a hangját, akik szerint a gyermeknek - ha nem is használ, de - semmiképpen nem árt, ha bölcsődébe kerül. Sőt!
Bizonyos társadalmi csoportoknál kifejezetten áldás a gyermek számára, ha - még ha idő előtt is, de - „kiszabadul otthonról” - vélik a Der Spiegel hetilap újságírói.
A kérdést az hozta újra terítékre, hogy a jelenlegi családügyi miniszter, a hétgyermekes Ursula von der Leyen bejelentette, hogy az országban 500 ezer új bölcsődei férőhelyet hoznak létre 2013-ig. A nagykoalíció másik tagja, a Keresztényszocialista Unió ugyan támogatja a javaslatot, viszont azzal a kikötéssel, hogy 2013-ra ki kell alakítani egy olyan díjazási rendszert, ahol a gyermekeikkel otthon maradó szülők havonta 150 euró juttatásban részesülnek. Ez a kikötés azonban azzal fenyeget, hogy az egész gyermektámogatási törvényjavaslat megbukik, mivel a Szociáldemokrata Párt azt szeretné, ha a magyarországi gyed német megfelelője csak a kísérőszövegbe kerülne be, vagy egyáltalán nem jönne létre.
A Der Spiegel újságírói szerint nem arról a 2,7 milliárd euróról van szó, amibe az akció kerülne, sokkal inkább az ideológia az, ami körül zajlik a küzdelem. A bölcsődéket ellenzők és támogatók újabb összecsapása dúl - a frontok pedig erősen meg vannak merevedve.
A támogatók oldalán tudományos, pszichológiai vizsgálatok és olyan családok tapasztalatai állnak, akik gyermekeiket egész napra beadják valamilyen intézménybe - a legkisebbig bezárólag. Ez az oldal azt veti a másik szemére, hogy az egész ideológia, hogy az asszonynak otthon a helye, a vallásban gyökerezik, és önmagában ostobaság - Luther Márton és Rousseau tehet róla, hogy az anyaszerep körül mítoszok alakultak ki.
Szerintük az a gyerek, aki bölcsődében kezdte a pályafutását, sokkal életrevalóbb, mint azon társai, akik az otthon melegéből mennek iskolába. A bölcsődések sokkal „agresszívebbek”, természetesen pozitív értelemben, mint anyjuk gondoskodása mellett cseperedő társaik, és egyáltalán nem bizonyított, hogy az a gyerek, akivel az anyja sokat foglalkozik, lelkileg egészségesebb, mint az, akit gondozók nevelnek a bölcsődében. Ha ez így lenne, állítják a szerzők, az egész német társadalom boldog és kiegyensúlyozott emberekből állna.
Sőt, szerintük vannak olyan gyerekek, akik számára kifejezetten létkérdés, hogy bölcsődébe menjenek. Példaként egy Baran nevű, kétéves török kisfiút hoznak fel, akinél a szakemberek felügyelete és a problémák korai felismerése segített abban, hogy a gyerek később ne váljon jó eséllyel magatartás-zavarossá.
Azért biztosan megérte bölcsődébe adni, hogy sikerüljön később integrálni a társadalomba - szülei ugyan nem beszélnek németül, így azonban van esélye, hogy ő talán megtanulja.
A Der Spiegel szerint Németország extrém kivétel azzal a felfogással, hogy a gyermeket, ameddig lehet, otthon kell nevelni. Úgy gondolják, az, hogy mi a jó az utódoknak, a kultúrától függ - Afrikában, Alaszkában, Indiában ugyanúgy egészségesek a gyerekek, még ha a háziállatokkal együtt cseperednek is fel, amíg a szülők kint dolgoznak a földeken. Németország az egész világ szemében kakukktojás - az újságírók szerint ideje felhagyni a tradicionális gondolkodással, és el kellene felejteni, hogy az anyák teljesen „kisajátítják” a gyerekeket.
Szerintük a bölcsődét ellenzők semmit nem tudnak felhozni amellett, hogy jobb a gyermeknek az anyja mellett. Ráadásul olyan képviselőik vannak, akik sosem tudták meg, milyen érzés szülőnek lenni - például az augsburgi püspök, Walter Mixa, aki nemrég azt vetette von der Leyen miniszter asszony szemére, hogy hét gyermekével egyáltalán nem lehet túl bensőséges a kapcsolata, ha ennyit dolgozik.
A cikk szerzői leginkább Dániát hozzák fel példaként, ahol a gyermekek legnagyobb része bölcsődés, mégis 1,8 az egy családra jutó gyermekszám - ezzel magasan vezetnek a „vén” Európában.
Nyilván ez azzal is együtt jár, hogy a dán bölcsődék szakmai felkészültsége kiváló - egy gondozóra legfeljebb négy gyermek jut, és minden egyes gondozó szakképzettséggel rendelkezik, ami a németeknél egyelőre mindössze 35 százalék. A labda tehát fel van dobva: 2013-ig legalább 100 ezer német gondozónőnek kell szakképzést szereznie. (A Der Spiegel cikke nyomán)