Makki Marie-Rose
Iskola kontra szülői ház
Ki nevelje a gyerekeket?

A személyiségfejlődés az ősbizalomra épül. A kifejezés azt jelenti, hogy a gyerek bármit elmondhat a szüleinek. Lehet, hogy nem dicsérik meg, de minden esetben megvédik a külvilággal szemben.

„Ma a teljes liberalizmus térhódításáról szokás beszélni a gyereknevelésben, mivel abszolút viszonylagossá vált mindenfajta értékrend - mondja Kiss B. Gyöngyi iskolapszichológus, egyben a Ferencvárosi Nevelési Tanácsadó munkatársa. - Ebben nyilván a média is erősen közrejátszott meg a rendszerváltás, továbbá az előtte eltelt negyven év is. Mindenesetre ma ott tartunk, hogy a szülők teljesen tanácstalanok a téren, hogy mivel tesznek jobbat a gyereküknek: ha becsületesnek nevelik, vagy ha gazembernek?”
Kiss B. Gyöngyi érzékletes példaként említi fia kosárlabdaedzőjét, aki a hazai utánpótlás-nevelésben dolgozik, s aki az ellenfél tiszteletére és a maximális sportszerűségre neveli tanítványait. Viszont arról panaszkodik, hogy a tehetséges gyerekek a kupákon rendre alulmaradnak az ellenfeleikkel szemben, akiket a „Taposd le, rúgd bokán!” elvre dresszíroztak.
„Hozzátenném azt is, hogy a túlhajszolt felnőtteknek ma egyszerűen nincs energiájuk a gyermeknevelésre - ami következetes formájában elég munkaigényes elfoglaltság -, és kényelemből ráfogják: ők liberálisak, szabadnak nevelik a gyermeküket, és különben is: mindent megadnak neki - mondja Gyöngyi. - Így a kicsik már óvodás koruktól kezdve azt csinálnak, amit akarnak. Ráadásul a mai szülőnemzedék már beleesik abba a korosztályba, akiket a bölcsőde nevelt, így családi mintájuk sincs arra, mit kell otthon kezdeni a gyerekkel.”
Mindehhez hozzájárul a korai biológiai érés, illetve a korai önállósodás is, amelynek következtében a gyerekek tizenkét éves koruktól a maguk feje szerint élik saját életüket, miközben a felnőtt-társadalom mindinkább infantilizálódik. Ezt szokás úgy kommentálni, hogy a fiatalság mintakövetőből mintaadó korcsoporttá vált.
A felső tagozatban, amikor a gyereket már nem nagyon kísérgetik, a szülők az iskola számára szinte elérhetetlenné válnak, a gyerekek meg maguktól ritkán mennek be az iskolapszichológushoz tanácsért.
„Ha meg is jelenik egy-egy anyuka, gyakran azért könyörög: csináljon valamit a gyerekkel az iskola, mert ő már képtelen hatni rá. Ez ma már az óvodásoknál sem ritka jelenség” - teszi hozzá a pszichológus.
A gyerekek nevelése tízéves korra lényegében befejeződik. Előretolódik a serdülőkor is, amikor elindul egy természetes leválási folyamat: megnő a kortársak szerepe, a gyerek sok értéket megkérdőjelez és ütköztet más normákkal. Mérlegre teszi a szülei életét, és ha ez hiteles értékrendet képvisel, akkor ehhez a fiatal előbb-utóbb vissza fog térni.
„Általános tapasztalat, hogy hatodik osztályra »zakkannak meg« a gyerekek, amikor megindul a hormonok működése - mondja Kiss B. Gyöngyi. - Hogy ekkor kézben tudod-e tartani a folyamatokat, az az előző tizenkét év minőségétől függ. Azt szoktam mondani, mindenkinek olyan serdülő gyereke lesz, mint amilyen szülő - és serdülő - ő volt.”
Ez az a kor, amikor a pedagógusok széttárják a kezüket, mert eddig tudtak hatni a gyerekekre a hagyományos módszerekkel: rászólás, kiküldés, intőbeírás. Később a tanár egyre tehetetlenebb, részben azért, mert máig a hagyományos szereposztásból indul ki: ő a tanár, neki mindig igaza van. „Az az igazság, hogy az iskola a legtöbb helyen egy rendkívül merev struktúrában és szereposztásban gondolkodik, miközben a körülötte levő világ és értékrend, amire az egész normarendszere alapult, már rég atomjaira hullt” - véli a pszichológus.
Ma soha nem látott nevelési feladatok hárulnak az iskolára: egészségnevelés, kommunikáció, párkapcsolatra, családi életre felkészítés, erkölcstan, drogmegelőzés. Teljesen általános, hogy olyan súlyos dilemmákkal kell szembenézniük az iskoláknak, mint például kirúgják-e a súlyos drogfüggő diákokat. Különösen, hogy többnyire az iskola az egyetlen megtartó közeg a problémás gyerekek számára.
„Ha a gyereknek nincs bizalma a szülőhöz, a tanárhoz, akkor ott fogja átverni, ahol tudja. Eleve az egész személyiségfejlődés erre épül, az »ősbizalomra«, ami a születést követő hetekben alakul ki - hangsúlyozza Kiss B. Gyöngyi. - A bizalom azt jelenti, hogy bármit elmondhatsz a szüleidnek: lehet, hogy nem fognak megdicsérni, de mindig megvédenek a külvilággal szemben.”

„A mai diákok gondolkodásában tapasztalható felszínesség, igénytelenség alapvetően összefügg azzal, hogy otthon mi van: minél többet beszélgetnek ugyanis egy gyerekkel, annál árnyaltabbá válik a gondolkodása - állítja Júlia, egy általános iskolai magyartanár. - Az iskola a harmincfős osztályokban ezt nem képes pótolni. A nevelés legfeljebb alsó tagozatban működik, szaktanári viszonylatban aligha.”
„A nem organikus eredetű magatartási és tanulási problémák egyre gyakoribbak az iskolákban - válaszolta kérdésünkre Jordanidisz Ágnes gyógypedagógus. - Ma az iskolán kívül olyan mennyiségű inger éri a gyereket, hogy az iskolában képtelenek tempót váltani, ezért az idő nagy részét a fegyelmezés tölti ki.”
A mai kompetenciaalapú oktatás alapja az együttműködésre való készség kialakítása kellene hogy legyen a gyerekekben. Nem magányos harcosokká kellene nevelni őket, akik ha egyedül nem teljesítenek jól és nem mindenben profik, el vannak veszve.
„Érdemes megfigyelni például az amerikai oktatási rendszer működését, ahol óriási szerep jut a jutalmazásnak és a dicséretnek, és ahol kiskortól teammunkára, a közös teljesítmények és sikerek elérésére nevelik a gyerekeket” - hangsúlyozza Kiss B. Gyöngyi.