Lukács András, Párizs
Banánhéjak sorozatban
Vereséget szenvedett Sarkozy pártja

Úgy tűnik, hogy Nicolas Sarkozy megúszta a francia önkormányzati választásokat, amelyeken a jobboldal jelentősen gyengébben szerepelt, mint 2001-ben. A vártnál azonban mindenképpen jobb eredményt értek el, országos szinten mindössze 2 százalékkal maradtak le a baloldaltól.

A francia elnök népszerűségi mutatójának folyamatos esését figyelve sokan arra számítottak, hogy a hétvégi választásokon protesztszavazásra kerül majd sor - ez volt a szocialista kampány egyik fő eleme -, ez azonban nem történt meg. A várakozásoknak megfelelően a jobboldal valóban elveszítette a választást, de közel 45,5 százalékos országos eredménye a baloldal 47 százalékával szemben nem nevezhető súlyos vereségnek.
Pedig a kampány nemigen akart sikerülni a jobboldalnak, köszönhetően a francia elnök egyre vészesebb népszerűtlenségének és néhány malőrnek. Nicolas Sarkozy népszerűségi mutatója ugyanis a tavaly júniusi 63 százalékról 37 százalék körülire csökkent, megközelítve Francois Miterrand-nak - a közelmúlt legnépszerűbb elnökének - 31 százalékos mélypontját, de még mindig távol maradva Jacques Chirac 2006 júliusában mért 16 százalékos „népszerűségétől”. A francia elnök népszerűtlensége elsősorban nem politikájában, hanem magánéletének - a médiában gazdagon ismertetett - fordulataiban keresendő.
Valószínűleg az egyre növekvő elutasítottság miatti feszültségnek is betudható, hogy mindössze két héttel a választás előtt Sarkozy a kamerák előtt gorombáskodott a párizsi Mezőgazdasági Vásár egyik látogatójával. A férfi ugyanis elutasította a francia elnök kézfogását („nem akarom bemocskolni a kezem” megjegyzéssel), amire az elnök nyersen visszaszólt, mondván, hogy „akkor tűnj el, te nyomorult barom”. Az esetről készült videofelvételt egy nap alatt több mint egymillió ember nézte meg az interneten. A kedélyeket tovább borzolta az elnök nagyobbik fiának politikai akciója, amellyel Neuilly sur Sein-ben - Sarkozy itt volt hosszú ideig polgármester - megfúrta a jobboldal által már kijelölt polgármester-jelöltet, mivel az Cecília Sarkozy, az elnök korábbi felesége emberének számított. A jobboldal számára ugyancsak rosszul jött a finisben Sarkozy kabinetfőnökének, Emmanuelle Mignonnak egy bulvárlapban megjelent interjúja, amelyben a párt egyházpolitikai irányvonalával ellentétben azt állította, hogy Franciaországban nincs szektaügy, és a parlament ezzel foglalkozó bizottságának jelentései teljesen feleslegesek.
Mindez témát és támadási felületet kínált a baloldalnak, amit Segolčne Royal korábbi szocialista elnökjelölt igyekezett is kihasználni. A vallási kérdések megvitatása során ugyanis Franciaországban (is) nagyon könnyedén hiszterizálódik a hangulat. A téma tárgyalása éppen ezért nem érdeke a kormánynak, függetlenül attól, hogy Emmanuelle Mignon megállapítása teljes mértékben megfelelt a valóságnak. Valószínű, hogy a választási harcok végével a kormány mégis napirendre tűzi a vallási törvény megváltoztatását, ami nagy változást hozhat a társadalomban. A vallások és az állam szerepét szabályozó törvény ugyanis még 1905-ből való, és mindössze három vallást (katolikus, protestáns, izraelita) ismer el, ez pedig egyre inkább tarthatatlan. A Nicolas Sarkozy által vezetett belügyminisztérium közel két éve olyan jelentést készített, amely egyháznak ismerné el a Jehova Tanúi felekezetet, ez pedig jelentős elmozdulás a sokak által „szent tehénnek” nevezett 1905-ös vallási törvényhez képest.