Hazafi Zsolt
Az utolsó figyelmeztetés?

Eksztázis a Fideszben, letargia az MSZP-ben, veszekedés az SZDSZ-ben. A népszavazás nyomán Orbán megerősödött, Gyurcsány még tartja magát, Kóka helyzete egyre tarthatatlanabb.

Fotó: MTI

Mind az MSZP-ben, mind a Fideszben döbbenettel fogadták a népszavazás eredményét, ám a párhuzam ezzel véget is ér: az ellenzéki pártnak ugyanis az okozta a meglepetést, hogy az igenek száma még legoptimistább várakozásaikat is felül- múlta. A szocialisták viszont alaposan leizzadtak a magas részvételi arány hallatán, hiszen mintegy 3,3 millió, a kormányzást és a reformkort is elutasító igen született a szavazáson, ami már csak azért is brutális eredmény, mert - több, jó nevű közvélemény-kutató céggel egyetemben - még az utolsó napokban is azt hajtogatták, hogy az is kérdéses, összejön-e egyáltalán az eredményességhez szükség kétmillió igen.
A vasárnapi eredményhirdetéskor mindkét párt elnöksége ülésezett. A Fideszben elégedetten hátradőltek, amikor Gyurcsány Ferenc az urnazárást követően - a magas részvételi arány és ezzel veresége ismeretében - kissé dacosan bejelentette: eltörlik ugyan a vizit-, napi- és tandíjat, ám az intézményeknél így kieső bevételeket a kormánynak nem áll szándékában pótolni. Információink szerint a Fidesz elnökségében ennek hatására döntötték el, hogy esti beszédében Orbán Viktor ne szólítsa fel dörgedelmes hangnemben Gyurcsányt a távozásra, hanem - képletesen szólva - széttárt karokkal érzékeltesse a választókkal: „lám-lám, ilyen a miniszterelnök, ennyit számít a szavatok”. Vagyis elegánsan hagyták, hogy a kormányfő - „ha már ennyire haragszik az őt és reformjait meg nem értő népre” - egymaga helyezkedjen szembe 3,3 millió igennel szavazó ember érzéseivel.

Kincstári optimizmus

Az MSZP-elnökségben - legalábbis forrásaink szerint - a pártvezetők ekkor még falfehéren azt latolgatták, hogy mekkora lesz a zakó, némelyek pedig abban reménykedtek, hogy a budapesti adatok kissé kozmetikázzák az igenek és a nemek arányát, hiszen vidéken volt olyan térség, ahol a tíz százalékot sem érte el a kormányt támogató nemek aránya. Budapest azonban - ahol egyes kerületekben előfordult, hogy húsz „százaléknyian” szavaztak nemmel - csak néhány százalékot javított a kormánykoalícióra nézve drámai arányokon.
A miniszterelnök és a hozzá közel álló politikusok és elemzők ennek ellenére azt a következtetést vonták le, hogy a Fidesz kezdeményezése - vagyis Gyurcsány „elkergetése” - megbukott, hiszen a kormány a helyén maradt. Sőt, Gyurcsány még megpróbálkozott a „több, mint négymillióan nem szavaztak igennel” érv elővezetésével is, ám úgy tűnt, ebben már maga sem hisz komolyan.
Az MSZP elnökségében egyébként kétféle értelmezést hallottunk a miniszterelnök reakciójával kapcsolatban. Az egyik szerint Gyurcsány Ferencnek a szeme sem rebbent a rossz hírek hallatán, és a grémium előtt elmondott értékelése semmilyen önkritikára, vagy önreflexióra való hajlandóságot nem mutatott. A másik értékelés szerint Gyurcsányt is mellbe vágta a döbbenetes eredmény, de kénytelen volt azt mutatni, hogy továbbra is sziklaszilárd.
Mindenesetre a miniszterelnök és stábja szerint a Fidesz által feltett kérdések olyanok voltak, hogy a 300 forintjáért aggódó Mari néni is csak igennel tudott szavazni. (A nyilvánosság előtt a miniszterelnök egyébként sokkal árnyaltabban fogalmazott.) Éppen ezért nem kell a népszavazás eredményével foglalkozni, hanem tovább kell menni a reformok útján, és a kormány politikai „termékeinek” kommunikációjára - az adócsökkentésre, oktatásfejlesztésre és foglalkoztatás-bővítő kezdeményezésekre - kell a hangsúlyt helyezni.
A miniszterelnök egyik közeli munkatársa pedig egyenesen azt fejtegette lapunknak, hogy március 9-ével gyakorlatilag kifújt a Fidesz népszavazási akciója, hiszen azáltal, hogy gyorsan eltörlik a vizit-, napi- és tandíjat, a Fidesznek már nincs több mondanivalója, és ettől kezdve a kormányzati kommunikáció előtt szabad a pálya.
Ezt az üzenetet fogalmazta meg Gál J. Zoltán szocialista országgyűlési képviselő is a Népszabadságban: „Stratégiailag nem biztos, hogy a Fidesz jár jól. A mai nappal kiszerelte a 2010-es kampányból a három legjobban kommunikálható ügyét. És továbbra sem mutatott fel kormányképes alternatívát.” (Ehhez képest a Fidesz több mint egy éve toronymagasan, 60 százalék körüli támogatottsággal vezeti a pártpreferencia-listákat - kérdés, mi történik, ha még programmal is előáll.)
Az MSZP elnökségében egyébként többeket meglepett, hogy Gál J. - a kormányzati kommunikáció közelmúltban lemondott vezetője - is ott volt az elnökségi értekezleten mint a Gyurcsány-stáb tagja.
A „kincstári optimizmussal” egyébként többen nem értenek egyet az MSZP vezetésében, bár számunkra úgy tűnt, hogy ebbéli véleményüket - vagy gyávaságból vagy taktikai okokból - nem vállalták be sem az elnökség plénuma, sem a nyilvánosság előtt.

Ki a hülye?

Az elnökség egyik tagja mindazonáltal hosszasan ecsetelte a Heteknek, hogy sem az MSZP-nek, sem Gyurcsány Ferencnek nem szabadna figyelmen kívül hagynia a népszavazás eredményét, hanem érdemes lenne azt egyfajta utolsó figyelmeztetésként értékelni. Forrásunk szerint ugyanis a jelenlegi trendek a lengyelországi helyzetet vetítik előre: a lengyel baloldal 6-8 százalékos párttá szalámizta le magát az előző ciklusban, és még a jobboldal látványos hibái ellenére sem tudott talpra állni, mert oly mértékben elveszítette társadalmi támogatottságát.
Az előbb említett politikus egyébként súlyosan elhibázottnak tartotta a miniszterelnök este tíz óra körül elmondott sajtónyilatkozatát, melyben - legalábbis értékelése szerint - Gyurcsány Ferenc burkoltan ugyan, de lehülyézte azt a több mint 3 millió embert, aki igennel szavazott, mondván, annyira kicsinyesek voltak, hogy engedték, hogy a Fidesz a pénztárcájukon keresztül manipulálja őket. (Természetesen nem így hangzott az értékelés, de a szocialista politikus szerint a miniszterelnök üzenete valójában ez volt. Másnap a parlamentben az Alkotmánybíróság és az újságírók is megkapták a miniszterelnöki kritikát.)
Az aggódó szocialisták szerint az a baj, hogy a Fidesz-törzsbázis mellett legalább ötszázezer baloldali szavazó is átszavazott Orbán Viktorra, ami azt is jelzi, hogy már nem működik a Fidesz elnökével való rémisztgetés. Másrészt kiderült az is, hogy a baloldali elit nincs tisztában a valós közhangulattal, hiszen mindenki meg volt győződve az alacsonyabb részvételről, és elhibázott forgatókönyveket gyártottak. Emellett az MSZP számára az is elgondolkodtató, hogy a baloldali sajtó propaganda-hadjárata és a reformok kommunikációjára elköltött állami milliárdok sem akadályozták meg a választási fiaskót.
Érdekes, hogy ezt a Fideszben is így gondolták. Tudomásunk szerint elégedetten csettintettek Gyurcsány éjszakai beszédének hallatán, és volt, akiben az is felmerült, hogy hálálkodó táviratot küld a miniszterelnöknek, megköszönve a Fidesznek kedvező, sértődésre utaló nyilatkozatait. „Nem elég, hogy teljes erővel nekifutott a falnak, de utána még le is fejelte. Lehet, hogy dühös volt, de 3,3 millió ember akaratát bölcsebben kellett volna értékelnie” - magyarázta egy ellenzéki képviselő.

Orbán Viktor és barátai egyébként még az éjszaka folyamán megünnepelték a választási győzelmet. A pártelnök több éves vesszőfutásának fájdalmát énekelhette ki magából, hiszen a Fidesz mellett még soha nem szavaztak annyian, mint most. Szocialista politikusok is elismerik, hogy a Fidesz már csak akkor veszítheti el a 2010-es választásokat, ha valamilyen kapitális baklövést követ el.
Orbán stratégiája világos: a hárommilliósra duzzadt Gyurcsány-ellenes tábort össze kell tartani 2010-ig. Emlékezetes, hogy 2006-ban az MSZP 2,3 millió szavazattal győzött. Ha a Fidesz jelenlegi támogatottságát egy az egyben konvertálni tudná egy országgyűlési választáson, akkor legalább 320 országgyűlési képviselővel rendelkezne a T. Házban, míg az MSZP mindössze 60-70-nel.
Forrásaink szerint Orbán Viktor több belső fórumon arról is beszélt, hogy a jelen helyzetben a Fidesznek nem kell keménykednie, hanem jobb, ha hagyja, hogy az MSZP főjön a levében, hiszen minden józan szocialista politikus tisztában van vele, hogy jelenlegi politikájával az MSZP a tragédiája felé rohan.

„Őszödi tájszólásban”

Mindeközben az SZDSZ legmélyebb válságát éli fennállása óta, noha a népszavazás éjszakáján Kóka János elégedetten konstatálta, hogy félmillió liberális szavazó voksolt nemmel. (Ha igaz lenne, hogy ezek mind SZDSZ-rajongók voltak, akkor a jelenlegi 2 százalékos támogatottság helyett 10-15 százalékos szabad demokrata táborról beszélhetnénk.)
A liberálisok örömét ismét az SZDSZ-es elnökválasztási csalást nyilvánosságra hozó HírTv rontotta el, amely rajtakapta Horn Gábor ügyvivőt, hogy „őszödi tájszólásban” értékeli az éppen elégedetten mosolygó Kóka Jánosnak, miként is kell értelmezni a népszavazást Gyurcsány Ferenc és az MSZP szempontjából. A kulturált körökben nem idézhető mondatában Horn cinikus és lesajnáló volt koalíciós partnerével kapcsolatban.
A „nagy győzelem” ellenére kedd este már ordibálásig menő vita alakult ki az SZDSZ ügyvivő testületében arról, hogy a népszavazást miként kell értelmezni. Több ügyvivő szerint ugyanis a liberális vezetésű Egészségügyi Minisztérium kudarcáról is szól a szavazás, ezért Horváth Ágnest vissza kellene hívni miniszteri posztjáról.
Ezzel szemben Kóka János azzal érvelt, hogy ha valaki a lelkét és az összes energiáját beleteszi abba, hogy a koalíció egyetlen reformját ekkora ellenszélben ilyen lelkiismeretesen csinálja végig, az védelmet érdemel. Kóka árulónak nevezte azokat, akik Horváth felelősségét feszegették. (Horváthot egyébként Kóka emberének tartják liberális körökben.)
Emellett a renegát ügyvivők szerint Horn Gábornak a bocsánatkérésen túl (amit megtett korábban) további tisztázó gesztusokat kellene tennie a szocialisták irányába, hogy ne mérgesedjen el az MSZP-SZDSZ viszony, mert az a Fidesz malmára hajtja a vizet. A szocialisták ugyanis éppen azt sérelmezik, hogy úgy sajnálta le őket Horn Gábor, hogy a koalíció a liberális jellegű programok végrehajtása miatt kapott egy nagy pofont a néptől.
Az SZDSZ-ben egyébként egyre többen szorgalmazzák, hogy Fodor Gábor vegye át a pártvezetést, mert félő, hogy a Kóka - Horn - Magyar Bálint-trió irányításával hamarosan szétrobban a koalíció. Hiszen - állítják a Fodor-pártiak - a jelenlegi pártvezetés az adócsökkentéssel a végletekig hajlandó szembe menni a szocialistákkal, hogy így építsen önálló karaktert az SZDSZ-nek. A jelen helyzetben viszont az MSZP-ben beláthatatlan indulatokat gerjeszthet ez a politika, ezért a fordulópontot egy szabad demokrata tisztújító kongresszus hozhatná el.