Papp Levente, Brüsszel
Botránylavina
Nemzetközi adóbotrány Liechtensteinből

Miért fizetett a német titkosszolgálat 5 millió eurót lopott banki adatokért? Miért csal adót valaki, ha havi félmillió eurót messze meghaladó legális jövedelme van? Ilyen és ehhez hasonló kérdéseket vet fel Németország sorozatban már harmadik, egész országot megrázó gazdasági botránya.

A ma 42 éves Heinrich Kieber a liechtensteini LGT bank alkalmazottjaként egy unalmasnak tűnő feladatot kapott valamikor 2001 táján. A bank ügyfeleinek papíron rögzített archív anyagait kellett digitalizálnia. A liechtensteini trónörökös érdekeltségébe tartozó LGT bank bizalmas információk eltűnését észlelte 2003-ban. Kieber ekkor már messze járt, és a kincset érő adatokkal a német, az amerikai és a brit titkosszolgálatoknál kilincselt. A volt banktisztviselő több 100 millió euró adó elkerülésére utaló bizonyítékot árult. Megdöbbentő módon a szolgálatokat nem zavarta, hogy lopott információról van szó, és a német titkosszolgálat 5 millió eurót fizetett ki Kiebernek, miután megbizonyosodtak arról, hogy az átvett dvd-lemezek kapcsán akár 100 millió euró adó elkerülését leplezhetik le. A Der Spiegel magazin úgy tudja, hogy a német szolgálat mellett az amerikaiak is fizettek az adatokért, és már több eljárást is kezdeményeztek azok alapján. „Kieber listája” 4527, alapítványokra és befektetőkre vonatkozó adatbejegyzést tartalmaz. Az adatok között mintegy 1400 német befektető neve szerepel, az adóelkerülő alapítványok 65 százaléka a mai napig működik. Németországban a Deutsche Post vezérigazgatója, a 64 éves Klaus Zumwinkel (képünkön) volt az első fejedelmi áldozata a leleplezéssorozatnak. Várhatóan további ezer jómódú német ellen indítanak az ügyben nyomozást. Zumwinkel mintegy 10 millió eurót próbált meg liechtensteini alapítványokon keresztül megfialtatni, és az így keletkező hasznot az adóhatóság elől eltüntetni, ezzel mintegy 1 millió eurós adócsalást követett el. Angela Merkel német kancellár élesen bírálta a korrupt topmenedzsereket, kiemelve Zumwinkelt. A politikai elit fellélegzett és támadásba lendült, most végre nem őket szidják. Már régóta szúrja a szemét sokaknak Németországban, hogy a topmenedzserek az átlagfizetések sokszorosát zsebelik be. Egy átlagos német munkás az autóiparban évi 50 ezer eurót keres, ehhez képest van olyan autóipari cégvezető, akinek évi 60 millió euró a jövedelme. Zumwinkel például a német posta, a hozzá tartozó DHL, a Danzas szállítmányozó és a Postbank pénzintézet vezéreként több állami érdekeltségű nagyvállalat felügyelőbizottságában is helyet foglalt, és havi jövedelme 650 ezer euró (165 millió forint) körül mozgott. Ezért az összegért egy átlagos német munkavállaló több mint tíz évig dolgozik. Zumwinkel év végi céges részvények utáni részesedése további 2 millió euró volt. Ezek után a német közvélemény felháborítónak tartja, hogy valaki ilyen bevételekkel illegális befektetésekhez folyamodjon, hogy vagyonát növelje. Zumwinkel kapzsisága igazi ráfizetés, ugyanis a nagy nyomás hatására pozícióiról villámgyorsan le kellett mondania. De mivel a hatóságokkal együttműködik, 4 millió euró befizetésével szabadlábon védekezhet. Eddig négyszer annyit fizetett, mint amit az adóhatóságnak egyébként be kellett volna fizetnie. Ráadásul oda a tisztessége, most ő az ország fekete báránya, pedig néhány hete még a világ legnagyobb logisztikai cégének vezetőjeként egy szemtelenül jól kereső üzletember imázsa lengte körül.
Kieber adatai terhelőek a liechtensteini bankra nézve is, mivel feltételezik, hogy a bank tudott az adóelkerülésekről. Merkel kancellár mindent elkövet azért, hogy a Liechtensteinhez hasonló adóparadicsomok, mint Monaco vagy Andorra, együttműködjenek a német kormánnyal az adócsalások megszüntetésében. Angela Merkel feszült légkörű találkozón követelte Otmar Hasler liechtensteini miniszterelnöktől, hogy minden névtelenül számlát nyitó német állampolgár kamat- és osztalékjövedelméről adjanak hivatalos tájékoztatást.
A német társadalmi feszültségek egyik fő oka, hogy a német újraegyesítés után a keleti részek gazdasági és infrasrukturális felzárkóztatása az egész ország számára megterhelő volt. Az egykor híres, nyugatnémet életszínvonalat már nem élvezi a társadalom egésze. Ilyen helyzetben a vagyonos adócsalókra a társadalom élősködőiként, kártevőiként tekintenek. Ráadásul ez már a harmadik gazdasági botrány rövid időn belül. A Siemens és a Volkswagen-konszern korrupciós ügyei egyaránt megingatták a német topmenedzserek makulátlan hírnevébe vetett hitet. Éppen most ítélték börtönbüntetésre a VW-menedzsment néhai tagját vesztegetés és korrupció miatt. Eközben német ügyvédek a német titkosszolgálat ellen indítottak pert, mivel jogsértőnek tartják, hogy a hivatal illegálisan eltulajdonított banktitkokért 5 millió eurót fizetett az adófizetők pénzéből. A kormányzat teljes mellszélességgel védi a titkosszolgálatot, és önfeljelentésre ösztönzi a Zumwinkelhez hasonló üzletembereket, hogy elkerülhessék a pellengérre állítást.