Hechs László
Koszovó és a palesztin kérdés

Koszovó amerikaiak által támogatott egyoldalú függetlenségi nyilatkozata súlyos jogi problémák forrása lehet. A palesztinok ugyanis Izrael beleegyezése nélkül is kikiálthatják a függetlenségüket.

A függetlenségi nyilatkozat nemcsak az olyan sok- vagy többnemzetiségű államokban mint Kína, Oroszország, Spanyolország, Mexikó, Ciprus, India és Törökország okozhat problémát, de megkérdőjelezheti az államközi kapcsolatokat szabályozó nemzetközi jognak a status quo fenntartását célzó erőfeszítéseit is. Izraelben attól tartanak, hogy a koszovói példa ragadós lehet. Koszovó függetlensége, egy újabb muszlim állam jelentős biztonsági kockázatot jelent Európa számára is. Az UCK, a Koszovói Felszabadítási Hadsereg már a kilencvenes évek elejétől kapcsolatokat épített ki az al-Kaidával, amely Mitrovicában is kiképzőbázist működtetett. A bosnyák útlevéllel rendelkező Oszama bin Laden a kilencvenes években kétszer is járt Albániában. Az iszlám világ a koszovói függetlenségért vívott harcot a keresztesekkel vívandó iszlám dzsihád részeként tekintette, fegyveres és pénzügyi támogatásban részesítette az UCK-t. Az Iszlám Konferencia Szervezete Pakisztánban 1998-ban felhívást intézett a muszlim világhoz, hogy „segítse az albánokat a szabadságért vívott harcban az elfoglalt muszlim területeken”. A német titkosszolgálat (BND) jelentése szerint a 2005-ös londoni és a 2004-es madridi robbantásokat is Koszovóból szervezték. A tartományból kétszázötvenezer szerbet üldöztek el.
Jasszed Abed Rabo, Mahmúd Abbász tanácsadója a napokban kilátásba helyezte: amennyiben az annapolisi békefolyamat nem hoz kézzel fogható eredményeket, a palesztin vezetés egyoldalú nyilatkozattal is függetlenné válhat. Ha e lépéshez - Koszovóhoz hasonlatosan - megnyerik a nemzetközi kvartett támogatását, jó eséllyel rövidebb úton is függetlenné válhatnak. Ráadásul Jeruzsálem beleegyezése sem kell hozzá. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a nemzetközi közösség a zsidó településeket és a Kelet-Jeruzsálem feletti izraeli szuverenitást jogellenesnek tekinti, akkor megállapíthatjuk: a palesztinok számára ez a lépés vonzó lehet.
A nemzetközi jog elismeri az önrendelkezési jogot. Ez következik az ENSZ Alapokmányából is, míg az emberi jogokkal foglalkozó két, 1966-ban megalkotott konvenció már egyértelműen kimondja: „minden népnek joga van az önrendelkezésre”. A népek számára ez a jog azonban nem téren és időn felüli, és nem területhez kötött. Egy nép csak egy államban gyakorolhatja az önrendelkezési jogát. Ezért nem támogatta a nemzetközi közösség a québeci francia tartomány önállóvá válását.
Koszovón kívül az albánok már gyakorolják önrendelkezési jogukat. Az 1244-es BT-határozat 1999-ből, amelyet az UCK Koszovó szuverenitásának jogi bázisaként tekint, kifejezetten elismeri Szerbia szuverenitását Koszovó felett. (A palesztinai arabok pedig a jordániai hasemita királyság keretén belül valósítják meg ezt a jogot.) A nemzetközi jog ezen túlmenően is az államalakítást szigorú feltételekhez köti. A koszovói albánok és a palesztinai arabok nem felelnek meg mindenben ezeknek a kritériumoknak.
A jog először is körülhatárolható területet feltételez, amely egybefüggő. Ez a feltétel Koszovó esetében megáll, viszont a palesztin autonóm területről mindez nem mondható el. A Gázai övezet és a Nyugati part között nincsen területi összefüggés. Bár az övezetben a Hamasz-adminisztráció egyértelmű felügyeletet gyakorol, a szervezet azonban a terrorcsoportok listáján szerepel, így elfogadhatatlan a nemzetközi közösség számára. Bár a Fatahot a nemzetközi közösség elfogadta, belső legitimációja megkérdőjelezhető. Koszovó pedig a nemzetközi jog szerint szerb szuverenitás alá tartozik, míg a palesztin autonómia területének jogi státusát a Nemzetek Szövetsége egyértelműen zsidó nemzeti otthonként állapítja meg. Így bármelyikük egyoldalú függetlenségi nyilatkozata sérti ezen államok szuverenitását és területi sérthetetlenségét.
E területek felett a szuverenitásra áhítozóknak hatékony és független ellenőrzést kellene gyakorolniuk. Az Európai Bizottság jelentése szerint a Koszovói Felszabadítási Hadsereg képtelen volt hatékony apparátust kiépíteni. Ezért Koszovó felett a függetlenségi nyilatkozat elismerését követően is megmarad a NATO, az EU és az EBSZ felügyelete. Ugyanez mondható el a Palesztin Autonómia kormányzatáról is, amely nemcsak hogy nem teremtett jogállami feltételeket e területeken, hanem továbbra is eltűri és támogatja az Izrael és a zsidók elleni terrorcselekményeket és az arra való uszítást is.
„Koszovó sem jobb nálunk. Mi még Koszovónál is jobban megérdemeljük a függetlenséget” - jelentette ki Jasszer Abed Rabo, Mahmúd Abbasz tanácsadója Koszovó függetlenségi nyilatkozatára reagálva.