Pálfy Gyula
Az olajpolgár nyomorúsága

A Vérző olaj egyedülálló film. Kemény és kegyetlen, de amit bemutat, az elrettentő és hiteles. Amerikai filmben ritka az olyan életút részletezése, ahol nincs hit, elfogy a reménység, és a szeretet - vagy valami olyasféle - csak nyomokban lelhető fel. Itt még az „end” se „happy”, hanem pecsétje egy lélek elveszésének. Ám ha nem könnyű sztorit sejtve tévedünk be rá, még kaphatunk is tőle: hogyan ne éljünk, mivé ne váljunk.

Két nagy alapkövét is megmutatja a film annak, amit Amerikának hívunk. Daniel Plainview, (Daniel Day-Lewis) múlt század eleji „olajfarmer” alulról, a két kezével építi fel üzletét. Tucatnyi nyers és hűséges férfi kapitánya (mint Bruce Willis az Armageddonban), életelvük a szabad vállalkozás és a csapatmunka. Vándorolnak, kopár földeket, gazmezőket vesznek, hogy kisajtolják a látszatra sivár mezők levét, a fekete aranyat. Így jutnak el a szegényes Little Bostonba, ahol (itt jön a másik alapkő) a jámbor helyieket a Harmadik Visszajövetel gyülekezet ifjú pásztora, Eli Sunday tartja össze. A 158 perces film első harmadáig a „profán” és a „szakrális” világok követei méltányolják egymást; az olajért cserébe Daniel gyülekezeti ház építését ígéri - csekély viszonzás a várható profithoz mérve.
Aztán mégis minden felborul. Eli hiába szeretné megáldani az első olajkutat. Balesetek jönnek, megsérül Daniel fia is, aki mindig vele volt, de most (süketnémán) inkább a terhére van, ezért intézetbe küldi. Majd dacos pert kezd Istennel, akit ugyan nem ismer, de a rend kedvéért elfogad létezőnek, és az emberekkel, akiket viszont nagyon is kiismert, és „mindükben mindig a rosszat” látta meg. E tapasztalást fejleszti az évek során személyes dogmává.
Aztán mégis elmegy a deszkatemplomba, hogy - látszatra - megváltozzék. A jelenet provokatív, sőt viszolygást keltő. Eli lelkész a pódiumra állítja, és kikiáltatja bűneit a gyülekezet előtt, amit Daniel színlelt alázattal végigcsinál. Mert egy - a néző szemével rokonszenves - helyi farmer csak a megtérése árán engedi át a tengerig futó olajvezetéket.
Paul Thomas Anderson rendező, aki a filmet Upton Sinclair Olaj című regényéből készítette, határozottan tagad bármiféle mai párhuzamot. Mégis előfordulhat, hogy a filmnek eme jeleneteit az idén választópolgárként is jelentős amerikai Közép-Nyugat és főként a „Biblia-övezet” népéhez vagy a tévéprédikátorok stílusához hasonlítják majd. Pedig a film nem egyház vagy hit elleni propaganda, még kevésbé egy Michael Moore stílusú tőkegyűlölő kirohanás, hiszen nem a pénz az oka Daniel elvadulásának. Inkább az, hogy a rosszért, ami történt vele, mindig és szándékosan még rosszabbal fizetett. Ily módon a történet a Victor Hugo írta Nyomorultak ellenpólusaként is értelmezhető. Távolabbi filmes rokona viszont egyértelműen az Aranypolgár, hiszen itt is karrierje csúcsán lesz a főhős saját sorsának vesztese.
Daniel Day-Lewis játszott már mozgássérült prolifiút, ír szabadsághőst, Sólyomszemet szokatlan indiánfilmben, elvetemült falkavezért New York bandáiban. Mindet elsőrangúan és emlékezetesen alakította. Kétség nem fér hozzá, hogy a mostani (második) Oscar-díjáért a Vérző olajban alaposan megdolgozott.