Mester Ivett
Mit old meg a népszavazás?
Távolodó álláspontok tandíjügyben

„Egyetért-e Ön azzal, hogy az államilag támogatott felsőfokú tanulmányokat folytató hallgatóknak ne kelljen képzési hozzájárulást fizetniük?” - teszi fel a kérdést a Fidesz a nemzetközi nőnap másnapján. A plakáterdő azt sugallja, hogy ha a jövőt szeretnénk elindítani, „igent” kell mondanunk, ha pedig a józan ész nevében döntünk, a válaszunknak „nem”-nek kell lennie.

Fotó: Somorjai László

A jelenlegi tandíjfizetési mizéria a felsőoktatási törvény 2006-ban megtörtént módosításának következménye, melynek értelmében ez év szeptemberétől a 2007-es év elsőéves hallgatói az eddig államilag finanszírozott szakokon képzési hozzájárulást kötelesek fizetni. A „gólyák” mentesülnek a tandíj alól, ami a legtöbb egyetemen alapképzésben 10500 forintot, a mesterképzésben, illetve az egységes osztatlan képzésben (orvos, építész, jogász) 15 ezer forintot fog jelenteni havonta. Ez a hír valószínűleg nem fogja megrendíteni a felsőoktatásban költségtérítéses szakokon tanulókat, akik az egyetemi, főiskolai populáció felét alkotják, hiszen ők ennek az összegnek a többszörösét fizették már ki.
„A költségtérítéses rendszer fennállása óta nem lehet azt mondani, hogy közjog a felsőoktatásban való részvétel, hiszen a hallgatók egy jelentős része már fizet érte” - mondta el a Heteknek Miskolczy Róbert, a HÖOK (Hallgatói Önkormányzat) elnöke, és hozzátette, hogy a költségtérítéses szakokra éppen ezért gyengébb teljesítménnyel is be lehet kerülni. Szerinte nem az általános tandíjfizetéstől lesz színvonalasabb az oktatás, sokkal inkább a magasabb tudásszint meg-követelésétől, mely szempont mind az intézménybe való bejutásnál, mind pedig a bennmaradásnál szerepet játszana, ráadásul valóban motiválná is a diákokat.
Egy hallgató átlagos havi költsége (szállás, útiköltség, étkezés, jegyzetek stb.) minimum 60 ezer forint, mely összeg nem kis terhet ró a családra. Sokan emiatt nem választanak budapesti iskolát, és maradnak inkább vidéken. Erre a problémára szokták felhozni megoldásként a diákhitelt, melyet még a Fidesz vezetett be 2001-ben. Az ötlet jónak tűnt - mondja a HÖOK-elnök -, csakhogy nem szabad megfeledkezni arról, hogy ez nem egy ajándék az állam részéről, tehát vissza is kell majd termelni. Még akkor is, ha csak a hallgatói jogviszony megszűnése, vagy legkésőbb a negyvenedik életév betöltése után kell elkezdeni az összeg törlesztését.
Egy felsőoktatásban részt vevő diák jelenleg havi 15-40 ezer forintig terjedő összeget igényelhet diákhitel címén. Szeptemberben ez az összeg 10 ezer forinttal emelkedik, és ezt követően minden évben a legmagasabb tandíj összegének határához igazítják majd. Sokan azonban nem szívesen verik magukat már pályájuk elején adósságba, így - ha tehetik - inkább munkát vállalnak az iskola mellett.
Az SZDSZ Új Generációjának elnöke szerint a tandíj egyfajta befektetés a jövőbe, mert a diploma jobb elhelyezkedési esélyt, nagyobb jövedelmet és nyugodtabb életfeltételeket teremt az érintetteknek tanulmányaik befejezése után. Léderer András úgy véli, a befizetett tandíjból javulhatnak az iskolák infrastrukturális feltételei, és maga az oktatás is, hiszen mód nyílik neves szakemberek, külföldi vendégtanárok fogadására.
A HÖOK már nem ennyire biztos a financiális fordulat üdvös hatásában, nem látják biztosítottnak, hogy a tandíjból befolyó pénzeket a valódi szükségekre fordítják majd. Miskolczy szerint a felsőoktatás megreformálásához, hatékonyabbá tételéhez nem kizárólag pénzre van szükség, hiszen az elmúlt tíz évben emiatt alakult át az oktatás morálja. Sok tanár csak terméknek tekinti a hallgatókat, visszaesett a tehetségek gondozása, és egyes szakmákban fölösleges túltermelés zajlik.
Tatai-Tóth András, az MSZP-frakció Oktatási és Kulturális Munkacsoportjának vezetője múlt héten tárgyalt a HÖOK-kal, akiknek kifejtette: a magas minőségű teljesítmény elismerése céljából tartják fontosnak a tandíjat. Szóba került a tanárképzés újragondolásának igénye is, a társadalmi és közoktatási igények szempontjából.
„Gyurcsány Ferenc a tandíjjal azt üzeni a fiataloknak, hogy ha nem vagy gazdag szülők gyereke, akkor ne akarj továbbtanulni”- nyilatkozta Ágh Péter fideszes országgyűlési képviselő, a Fidelitas ügyvezető alelnöke azon a demonstráción, melyet az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetséggel közösen tartottak az Oktatási és Kulturális Minisztérium épülete előtt. Az aktivisták szórólapjain „tanuló félévi bérletet” felirat szerepelt, utalva az orvos-, a jogász- vagy a mérnökképzés féléves tandíjának összegére.
Egyfelől tudomásul kell venni - mondja Sió László, a Fidesz oktatáspolitikusa -, hogy jó minőségű oktatás a támogatások jelentős növelése nélkül nem lehetséges. A tandíj ezt a problémát nem oldja meg, ha a jelenlegi összeg marad, az körülbelül 20 milliárd forint többletet jelent, ami elenyésző a tényleges költségekhez képest. Összehasonlításként: a diákhitel bevezetése mintegy 140 milliárd forint többletet hozott a rendszerbe. Másrészt a rendelkezésre álló pénzt is pazarlóan költik el.
Miután az ellenzék szándéka - a kormányoldal szerint - a szegény-gazdag ellentét jól ismert féltékenységi reflexeinek felkorbácsolása, Katanics Sándor szocialista képviselő arról értekezett az Országgyűlésben, hogy a kormány szándéka éppen a nehezebb sorsúak felsőoktatásból való kiszorításának megakadályozása. 
Hiller István már a matematika tudományát hívta segítségül, és azzal érvelt, hogy a legrosszabbul teljesítő 15 százalék az állami finanszírozású képzésből a költségtérítéses képzésre kerülne át, míg az ő államilag finanszírozott helyeikre a költségtérítéses képzésben legjobban teljesítő diákok kerülhetnek. A rendszer értelme tehát az, hogy a diákok a magasabb teljesítményre lennének ösztönözve, mely nemcsak tandíjmentességet jelentene számukra, hanem komoly tanulmányi ösztöndíjat is. A legszegényebbek eleve tandíjmentességet élveznek, valamint havi 23 ezer forintot kapnak szociális alapon, és ha emellett még jól is teljesítenek, akár 483 ezer forintos évi ösztöndíjból részesülhetnek.
Ezt az érvrendszert és Gusztos Péter szabaddemokrata képviselő 1993-as Fidesz-kiadványból idézett tandíjpárti érveit nevezte később Pokorni Zoltán köpönyegforgatónak. A fideszes honatya nem sorolt ellenérveket, csak a kormánypártiakéról állította, hogy azok célja a helyzet összezavarása. „Amikor 1998-ban kormányra kerültünk, az első intézkedések egyike volt a Bokros-csomag idején bevezetett alaptandíj eltörlése, az első diploma mindenki számára történő ingyenessé tétele” - idézte fel Pokorni Zoltán, aki jelentős különbséget lát aközött, ha egy ellenzéki párt vállal egy népszerűtlen álláspontot, majd amikor kormányra kerül, képes felülvizsgálni a tévedését, és eltörli a tandíjat, majd megteremti a diákhitelt, illetve ha egy kormánypárt előzetesen letagadja a tandíj bevezetését, majd mégis bevezeti azt.