Medúzák az Állatkertben

Újabb látványossággal gyarapodott a Fővárosi Állat- és Növénykert tengeri akváriuma: az egyik medencében kékes fényben tündöklő medúzákat láthat a nagyközönség. A rendkívül nehezen tartható csalánozók bemutatására utoljára fél évszázada került sor.

Az Akvárium egyik - jelenleg még kísérleti fázisban működő - medencéjében tucatnyi füles medúza (Aurelia aurita) kerül bemutatásra. A medúzák akváriumi tartása rendkívül nehéz. Ennek oka egyrészt az, hogy ezek az állatok nagyon törékenyek, sérülékenyek, hiszen testük 95 százaléka vízből áll. Akár egy felszálló légbuborék is átszakíthatja leheletfinom szöveteiket, az pedig egyenesen végzetes lenne a számukra, ha a medence sarkában rekednének. Ezeket az állatokat ezért csak ún. keringetődobos medencékben lehet tartani. A medúzák a mesterségesen keltett áramlással sodródnak, habár a passzív sodródás mellett - ernyőjük segítségével - önerőből is képesek mozogni. A medúzatartás másik fő nehézsége abból adódik, hogy ezek az állatok a vízben sodródó apró szervezetekkel, planktonokkal táplálkoznak. A füles medúzák élőhelyén ezek meglehetősen nagy mennyiségben vannak jelen a tengervízben, hasonló tápanyagsűrűséget azonban akváriumi körülmények között nem lehet megvalósítani. Ezért a medúzákat egyenként kell megetetniük a gondozóknak. Állatkerti táplálékuk leginkább rákokból áll. A természetben a füles medúzák trópusi és mérsékelt égövi vizekben egyaránt előfordulnak.