Bagyarik Cecília
Szívproblémák
Megtörtént az első műszívbeültetés Magyarországon

A múlt héten sikeres műszívbeültetést hajtottak végre a Semmelweis Egyetem (SE) Városmajori Klinikai Tömbjében. Ilyen beavatkozást általában akkor végeznek, amikor a beteg szívátültetésre vár, de még nem érkezik meg az alkalmas donorszív. A beavatkozás nemcsak orvosi bravúr, de reményt is adhat sok súlyos szívbetegnek.

A sikeres műtétet egy olyan férfin végezték el, aki szívátültetésre vár, és rossz állapota miatt valószínűleg már egy hétig sem élhetett volna. Mivel eddig nem találtak számára alkalmas donort, a műszívbeültetés volt az egyedüli lehetőség arra, hogy életét megmentsék. A külföldi tapasztalatok alapján a mesterséges eszköz beültetésével körülbelül fél évet nyert a beteg, hat hónap után ugyanis már komplikációk léphetnek fel a szervezetében. Addig is minél hamarabb találni kell egy alkalmas szívdonort számára. A beavatkozás sikerét az 58 éves férfi erős szervezetén kívül az is elősegítette, hogy nagyon meg akar gyógyulni, és maximálisan együttműködött az orvosokkal.
A hazánkban most beültetett műszívet már egy évtizede alkalmazzák külföldön, méreténél fogva alkalmas arra, hogy a műszíves felépülése után ellássa önmagát - mondta el a Heteknek Merkely Béla, a SE Kardiológiai Központjának igazgatója. A szívsebész, aneszteziológus és kardiológus orvosok hároméves felkészülésen vannak túl, melyet Angliában és Németországban töltöttek a speciális beavatkozás tanulmányozásával. Maga a szerkezet 2007. november eleje óta rendelkezésre állt, de csak most volt rá szükség. Noha három héttel ezelőtt egy másik centrumban lévő betegnek is felajánlották, az ő állapota nem tette lehetővé a beavatkozást.
Mivel szívátültetésre egyedül az országos centrumban, a SE Ér- és Szívsebészeti Klinikáján van lehetőség, ezért az igazgató szerint ott érdemes műszívbeültetéseket is végezni. Mint mondja, a műszív beültetésével éppen csak megkezdődik az a rendkívül összetett intenzív ellátás, amely végül esélyt adhat a betegnek egy valódi transzplantációra. Ha a transzplantációs hídként beültetett műszívek idővel kisebbek lesznek, akkor természetesen célszerű valamennyi szívsebészeten alkalmazni az eljárást. És ha adódik donor, akkor a beteget át lehet szállítani a transzplantációs sebészeti központba - állítja Merkely doktor.
A beültetés financiális részével kapcsolatban megtudtuk, hogy a műszer belső, egyszer használatos részei, de a külső, többszöri felhasználásra alkalmas részek is több millió forintba kerülnek. Mivel az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) nem támogatta a műtétet, azt az egyetem gazdálkodta ki saját költségvetéséből.
Az OEP sajtóosztálya ezzel kapcsolatosan arról tájékoztatta lapunkat, hogy ők kizárólag azokat az ellátásokat finanszírozhatják a járulékokból és adókból feltöltött Egészségbiztosítási Alapból, melyek a befogadási folyamatot követően kihirdetésre kerültek az egészségügyi miniszter rendeletében, azaz befogadott eljárások. Az életmentő beavatkozás szakorvosai tehát egyelőre csak reménykedhetnek abban, hogy műszívbeültetés egyszer majd bekerül a finanszírozott ellátások körébe.
Szívátültetést egyébként 1992 óta végeznek hazánkban. A kezdeti évi 10-12-es esetszám az utóbbi két évben ugrott meg. 2006-ban 19, 2007-ben 21 szívtranszplantáció elvégzését jelentették az OEP-nek, melyre a pénztár 171, illetve 189 millió forintot fizetett ki.
„Az országunkban élő 10 millió lakosra a nemzetközi statisztikák alapján legalább 40-50 szívátültetésnek kellene jutnia” - állította lapunknak Mihály Sándor, a Szervkoordinációs Iroda vezető koordinátora. Az interneten mindenki számára hozzáférhető várólistán jelenleg 18 beteg van. Ez az országunk lakosságához képest alacsony szám nem azért van, mert nálunk kevés volna a szívbeteg, hanem mert sokan, akiknél abszolúte indokolt lenne, fel sem kerülnek a várólistára - mondja Mihály, aki szerint ők gyógyszeres kezelést kapnak, majd idő előtt elhaláloznak.
A szívátültetések alacsony számára még egy érv lehet, a donorhiány. A jelenlegi jogszabályok szerint minden agyhalott szervei felhasználhatóak transzplantációhoz, ha az illető nem tett életében erre vonatkozó írásos tiltakozó nyilatkozatot. Mihály Sándor - szintén a nemzetközi statisztikákra hivatkozva - állítja, hogy Magyarországon egy évben 300-350 szívdonornak kellene lennie, ezzel szemben tavaly 151 donáció történt. Ennek alapján feltételezik, hogy nem minden kórház él a donorbejelentés lehetőségével, melynek egyik valószínű oka nagyon is prózai: a donort jelentő intézménynek 18-20 óra munkát és sok pluszköltséget jelent a légzés és a keringés mesterséges fenntartása. A rendkívül zsúfolt, ember- és pénzhiánnyal küzdő intenzív osztályok pedig nem biztos, hogy tudják vállalni ennek terheit. Érdekes eredményre juthatunk azonban, ha megfigyeljük, milyen jelentős különbségek vannak a különböző kórházakból érkező donorjelentések számadatai között (ezek az adatok is nyilvánosak).
Persze az is igaz, hogy a magyar lakosság rossz egészségi állapota miatt a gyakorlatban nem minden donor szervei használhatók fel. Például ha az érrendszer meszes, akkor az erek nem varrhatóak, és gondot okozhat a magas vérnyomás vagy a cukorbetegség is. Ezért van az, hogy míg az összes donoron belül a többszerv-donorok aránya Európában 70 százalék, nálunk csak 45. Ezenfelül pedig a donor és a szervet befogadó között a vércsoportnak és a testméretnek is egyeznie kell. Nem biztos tehát, hogy ha van egy donorszív, az átültethető a várólistán szereplők bármelyikébe is.