Az ausztrál kormányzat múlt héten első alkalommal kért hivatalosan
bocsánatot az őslakosok azon nemzedékétől, akiket az asszimilációs politika
nevében gyerekként szakítottak el családjuktól, hogy így integrálják őket a
többségi társadalomba. Várhatóan sor kerül az ausztrál jogrendszer teljes
felülbírálatára is, amely a faji egyenlőtlenséget még mindig sok ponton
szentesíti.
Az őslakosok, más néven az „ab origine”-ek köszöntő ceremóniáját a múlt héten
első ízben fogadták az ausztrál parlament történetében a honatyák, élükön Kevin
Rudd miniszterelnökkel, akinek munkáspártja a tavaly novemberi választásokon
került hatalomra. Az előző, konzervatív kabinet folyamatosan elhatárolódott
bármiféle közeledéstől az őslakosok felé, és elutasította a bocsánatkérésre
vonatkozó követeléseket, mondván: a jogsértésekért az adott korszak kormányai
felelősek, továbbá a bocsánatkérés megnyitná az utat a kártérítési perek hulláma
előtt.
A mostani miniszterelnök új korszakot nyitott azzal, hogy a szövetségi
parlamentben megkövette az őslakosokat. „Bocsánatot kérünk az ellopott
nemzedékeknek a szenvedéséért - olvasta fel Kevin Rudd a kormányjavaslat
szövegét. - Bocsánatot kérünk az anyáktól, az apáktól és a testvérektől a
családok és a közösségek szétszakításáért, illetve azért a megaláztatásért,
amelyet korábbi kormányok és parlamentek politikája és az általuk bevezetett
törvények okoztak nekik.” Az indítványt a kormányzó munkáspárt, az ellenzéki
konzervatívok és a brit korona most egyaránt támogatja.
Egy 1997-ben készült átfogó jelentés szerint 1910 és 1970 között mintegy 100
ezer, többségében „félvér” gyermeket szakítottak el családjától, szövetségi
törvényekre és a helyi államok jogszabályaira hivatkozva, amelyek úgy érveltek,
hogy az őslakos közösség pusztulásra van ítélve, ezért jobb, ha a gyerekeket
integrálják a társadalomba. Az erőszakkal elhurcolt kisgyerekeket az esetek
döntő többségében katolikus apácákhoz, intézetekbe vagy fehér családokhoz adták,
gyakorta szolgaságra kényszerítve, megalázva és kitéve őket szexuális
zaklatásoknak is. A kormány asszimilációs politikája szerint az őslakosok akkor
kaphattak csak állampolgárságot, ha teljesen szakítottak azzal az életmóddal és
közösséggel, amelyből származtak.
Az ausztrál törvények értelmében a bennszülöttek sokáig az állat- és
növényvédelmi törvény hatálya alá tartoztak, és az ausztrál parlamentnek máig
nincs őslakos képviselője. A 460 ezer főnyi őslakosság az össznépességnek alig
több mint 2 százalékát alkotja. Várható életkoruk 17 évvel rövidebb az országos
átlagnál. Ők adják Ausztrália legszegényebb és leginkább hátrányos helyzetű
kisebbségét: teljes kirekesztettség, iskolázatlanság, munkanélküliség,
alkoholizmus sújtja őket, gyökeresen eltérő kultúrájuk miatt nehéz a
beilleszkedésük a többségi társadalomba.
Az ausztrál miniszterelnök beszédében szégyenletesnek nevezte a
történelemoktatást is, amely kihagyta a tananyagból az őslakosok történetét: „A
tematika rendszertelen és összefüggéstelen. Nem liberális vagy munkáspárti
történelmet akarok, hanem pontos történelmet. Azt akarom, hogy tisztában legyünk
sikereinkkel, de hibáinkkal és bűneinkkel is.”