Rimaszombati Andrea
Álmok és ígéretek
A Messiás-faktor és Obama kampánya

Sok elemző próbálja megfejteni, hogy mi az Obama-jelenség titka, nemcsak az Egyesült Államokban, hanem Európában is. A német Der Spiegel hetilap riporterei felkeresték a demokrata elnökjelölt számára az egyik legfontosabb hátteret jelentő chicagói Trinity United Church elnevezésű protestáns megagyülekezetet, amely több közismert amerikai fekete közéleti személyiség szellemi otthona és az afroamerikai kultúra bázisa.

Bár a rabszolgaságnak hivatalosan 1865-ben vége lett Amerikában, csak száz évvel később, 1964-ben született törvény a feketék jogainak elismeréséről nyilvános helyeken - mozikban, éttermekben, hotelekben, stadionokban és a buszokon. Johnson elnök 1965-ben írta alá az új választójogi törvényt, amelynek értelmében a feketék nem tarthatók többé távol a választási urnáktól.
Hosszú utat kellett azonban megtenni eddig. Az első fekete szenátor Hiram Rhodes Revels volt, aki 1870-ben Mississippit képviselte Washingtonban, utána azonban sokáig senki. 1984-ben és 1988-ban elnökjelöltként indult Jesse Jackson, és nyert is egy előválasztást, ám ennél tovább nem jutott. A Legfelsőbb Bíróság első fekete bírája Thurgood Marshall lett 1967-ben, akinek az ősei rabszolgák voltak. A profi futball első fekete edzője Fritz Pollard volt 1921-ben, az ohiói Akron Pros csapatánál. Az NBA első fekete trénere, Bill Russell pedig a Boston Celticsnél kezdett dolgozni 1966-ban.
Hogy Obama miben volt az első? Ő volt az első fekete vezetője a Harvard Law Review nevű újságnak, amely az ország legnagyobb befolyással bíró jogi folyóirata. Obama elismeri: „A történetem része az amerikai történelemnek, és tartozom mindazoknak, akik előttem ebben a helyzetben itt álltak. Az én történetem sehol máshol a világon nem lett volna lehetséges.” A szenátor saját történetét Amerika nagyszerűségével azonosítja, amitől valamiképp ő is nagyszerűvé válik az emberek szemében. Azt mondja: „Nincs fehér és fekete Amerika, csak az Amerikai Egyesült Államok. Egy nemzet vagyunk.”
Barack Obama 46 éves, egy kenyai apa és egy amerikai fehér anya gyermeke. Apja kétéves korában elhagyta a családját, így mostohaapjával tízéves koráig Indonéziában nevelkedett. Később visszatérhetett Hawaiira, ahol született, de az iskolában egyre inkább erősödött benne az érzés, hogy nem tartozik sehová. Így aztán mikor apja Kenyából felhívta, hogy találkozni szeretne vele, így adta elő a történetet társainak: „A nagyapám törzsfőnök, úgymond a törzs királya, így apám egy herceg. Ha a nagyapám meghal, ő lesz az utódja.” Aztán mikor megérkezett az apa, és beszédet mondott az osztály előtt, Barack hálás volt neki, hogy nem leplezte le a többiek előtt.
Ettől kezdve ellentmondásos kapcsolat fűzte apjához, akivel soha többé nem találkozott személyesen - ám ebből az álomkapcsolatból sok inspirációt és lendületet nyert. Amikor 1983-ban egy novemberi reggelen nagyanyja felhívta, hogy apja autóbalesetben elhunyt, Obama álomvilága szilánkokra hullott. Rájött, hogy apja milyen is volt valójában: egy iszákos férfi, aki feleségeit és gyermekeit rendre otthagyta. Kétségtelenül tehetséges volt, ösztöndíjakat nyert a Harvardra és a Hawaii Egyetemre, és talán nagy befolyása lehetett volna a kenyai kormányban, ha lázadó természetével nem tette volna tönkre állandóan feletteseivel való kapcsolatát. Mégis ez az ember ébresztette fel Obama öntudatát. „Többet kell küzdened, Barry. Közben kell járnod a néped érdekében. Ébredj fel, fekete vagy!” - mondogatta a fiának, aki büszke is lett származására. „Feketének lenni olyan, mint egy nagyszerű örökség várományosának lenni” - mondta később.
„Egész életemben egyetlen kép élt bennem az apámról, amit sosem kérdőjeleztem meg, és aztán később én is átvettem: a briliáns harvardi diák, a nagylelkű barát és az igazságos politikus - mindez volt az apám számomra. Amikor meghalt, az olyan volt, mintha valaki a feje tetejére állította volna a világot.”
A Der Spiegel riportere ellátogatott Barack Obama gyülekezetébe is. A Trinity United Church a chicagói 95. utcában van, a South Side szegénynegyed közepén, amely olyan, mint Dél-Bronx New Yorkban. „Visszamaradt negyed, ahol senkinek nincs betegbiztosítása, és egyre több családnak kell eladnia a házát” - mondja Obama arról a helyről, ahol felesége a gyermekéveit töltötte.
A Trinity United Church padsoraiban ennek a negyednek az egykori és jelenlegi lakói ülnek egymás mellett. Olyan hírességek, mint Oprah Winfrey is rendszeresen visszatérnek arra a környékre, ahonnan indultak. A gyülekezetben mostanában vasárnaponként „Obamánia” uralkodik - a harmadik istentiszteletre is mintegy 2500 ember jött el, hogy meghallgassa a prédikátort, akinek üzenete egykor az ország „új reménysugarát” is megérintette. Wright prédikációi a „fehérarroganciáról” szólnak, és „a fehér Amerikai Egyesült Államokról”. „Nem értem - mondja a prédikátor -, miért van az, hogy a mi mai generációnk a fehéruralom előnyeit élvezi. Úgy tűnik, mintha nem emlékeznének, mintha történelmi amnéziában szenvednénk! Ez azonban ámítás. A rasszizmus korábban is létezett, és továbbra is létezik!” De vajon így van ez? Nem pont az ellenkezőjét bizonyítja Barack Obama, a fekete demokrata szenátor? - teszi fel a kérdést a német hetilap újságírója.
Barack Obama még nem volt hívő, amikor Jeremiah Wright lelkész meghívta egy istentiszteletre. Puszta kíváncsiságból tett eleget a meghívásnak. A templomban Wright egy olyan világot vetített elé, „amelyben éhség, háború, megosztottság és nyomorúság uralkodik, ahol a luxusjachtok fedélzetén egy nap több élelmet dobnak ki, mint amennyi Haiti legtöbb lakosának egy évben rendelkezésére áll”. Egy olyan világot, „amelyet a fehérek kapzsisága irányít, apartheiddel az egyik féltekén és apátiával a másikon”. Obama még azon a vasárnapon döntést hozott, és belépett a Trinity United Churchbe, ami a hitének, a feketék gyülekezetéhez való tartozásnak és a saját útjának a megvallását jelentette.
Ha magánéletéről, a politika mögötti hátországról kérdezik, Obama két dolgot említ meg: a családot és a Trinity United Churchöt. „A Trinity Church of Christban találkoztam Jeremiah Wright tiszteletessel, aki egy másik utazásra vitt magával, és bemutatott egy férfinak, akit Jézus Krisztusnak hívnak. Ez volt életem legjobb kiképzése” - mondja Obama. Ez a fekete gyülekezet a fekete Amerika egyik büszkesége, az afroamerikai kultúra bázisa. Olyan társadalmi változásokra törekszik, mint amilyen a rabszolgák felszabadítása is volt, a szociális igazságtalanság felszámolására. Ebben az egyházban olyan politikai karrierek indultak el, mint Jesse Jacksoné vagy Al Sharpton tiszteletesé, akik mindketten elnökjelöltek voltak.
A politikai karrier szempontjából feketének lenni nemhogy hátrány, inkább hatalom egy olyan országban, amelynek legnagyobb szégyene az évszázadokon át tartó rasszizmus. Egy feketének hatalma van a fehérek lelkiismeretén - véli a német hetilap. Obamának a helyzete hasonló, mint Louis Armstrongnak, Tiger Woodsnak vagy Oprah Winfreynek. Az ő társadalmi sikerességük azt az érzést kelti a fehérekben, hogy semmi okuk a bűntudatra.