Kiss Álmos Péter
A Koszovó-csapda

Koszovó február 17-én ki-kiáltotta és méltósággal megünnepelte függetlenségét - volt tűzijáték és utcai felvonulás, óriástorta, ének és zene. A szuverén Koszovó Köztársaságot máris elismerte számos ország, és az EU tagjai is (néhány kivételtől eltekintve) jelezték, hamarosan követik az amerikai példát. E felhőtlennek tűnő kezdet után nem illendő azt feszegetni: nyolc év ENSZ-EU-NATO kliens-státusz és számolatlan segélymilliárdok után Koszovó egyáltalán nincs felkészülve az önálló állami létre.

Fabio Mini olasz tábornoknak nin-csenek illúziói. Mini szerint Koszovó függetlensége nem az átlagembereknek - akik annyira nem hisznek már a függetlenségben, hogy a választásokon csak 45 százalékuk szavazott -, hanem „a klánoknak kell, akiknek szükségük van egy helyre, ahol új bankokat lehet nyitni. Egy szabadkikötőre a keletről érkező pénzeknek, mert Monte Carlo, Ciprus, Madeira már nem megbízhatóak….” - írta a Corriere Della Sera című lapban a tábornok, aki 2002 októbere és 2003 októbere között a NATO-erők parancsnoka volt Koszovóban.

A demokratikus intézmények csak papíron léteznek az új államban. A gazdaság stagnál, mert nincs semmiféle termelő tevékenység. A munkanélküliség 57 százalék körüli, de a 25 év alattiak körében inkább 70 - és a lakosság fele 25 év alatti. Ezen csak nagyarányú befektetésekkel lehetne változtatni, de a befektetőket elriasztja a jogbizonytalanság, a közbiztonság hiánya és a korrupció. Nem működnek a közszolgáltatások - nyolc év alatt nem sikerült elérni, hogy folyamatos legyen az áramszolgáltatás, és rendszeresen elszállítsák a szemetet (egy helyi vicc szerint Koszovóban csak két szeméttelep van: az út jobb oldala és az út bal oldala). Közbiztonság gyakorlatilag nem létezik - annak ellenére, hogy a rendőrök lakossághoz viszonyított aránya egész Európában itt a legmagasabb. Az igazságszolgáltatás csak annak szolgáltat igazságot, akinek mély zsebe és jó bűnszervezeti kapcsolatai vannak. Rendőrök, pénzügyőrök, bírák gyorsan a célponttá válnak, ha egy befolyásosabb gengsztert mernek zaklatni.
A negatív indexek szempontjából viszont Koszovó a csúcson van. A korrupció fő haszonhúzói a nemzetközi bürokraták. Az etnikai és vallási tisztogatás, ha még nem is valósult meg tökéletesen, jó úton halad: a jugoszláv fegyveres erők visszavonulása után negyedmillió szerbet, cigányt, goranit és nem-muszlim albánt üldöztek el (gyakran a KFOR közreműködésével). A függetlenségi mozgalmat eredetileg nagyrészt az európai és amerikai albán bűnszervezetek finanszírozták, és ez a kapcsolat a mai napig fennmaradt, mert előnyös mind a bűnszervezetek, mind a politikai karriert választó felkelők számára. A titkosszolgálatok és rendvédelmi szervek bizalmas jelentései a Koszovót irányító új politikai elit valamennyi tagját kapcsolatba hozzák a szervezett bűnözéssel. Ma Koszovó az európai kábítószer-kereskedelem egyik fő elosztó központja és tranzit-útvonala: az Interpol óvatos becslése szerint koszovói szervezetek ellenőrzik és irányítják Európa heroinforgalmának mintegy 40 százalékát. Koszovóban a bűnszervezetek nem korrumpálják és nem befolyásolják a kormányt - ők maguk alkotják a kormányt.
Az ENSZ és az EU nemzetközi bürokratáinak sikerült nagyrészt titokban tartaniuk, hogy Koszovó mekkora kudarc a nemzetközi közösség számára. Ebben nyilván szerepet játszott, hogy a konkrét problémákat elsősorban a szerbiai és a helyi sajtóban szellőztették: albánul senki nem ért, és amit a szerbek mondanak, az automatikusan megbízhatatlan információnak számít.
Koszovó valószínűleg működésképtelen állam lesz, amely évtizedeken át csak külföldi segélyekkel tud fönnmaradni; idegen segítség nélkül képtelen lesz kormányozni vagy megvédeni önmagát; rendőrségét és igazságszolgáltatását Európa fogja irányítani. Nem fog helyet kapni sem az ENSZ-ben (mert Oroszország és Kína vétóját nem lehet figyelmen kívül hagyni), sem a modern állam működéséhez nélkülözhetetlen nemzetközi szervezetekben. De fontos egyáltalán, hogy a nemzetközi bürokraták eltapsoltak (és elsikkasztottak) néhány milliárd eurót? Fontos, hogy kétmillió koszovói tud-e üzemeltetni egy modern államot, vagy visszacsúsznak az anarchiába? Fontos egyáltalán, hogy az új állam vezetői bűnszervezeteket irányítanak, és valószínűleg háborús bűnösök is? Talán nem is lenne fontos, ha Koszovó nem a Balkánon lenne.
A szerb kormány több fórumon is elég világosan és érthetően hangsúlyozta, hogy nem tervezi fegyveres erővel felszámolni Koszovó függetlenségét. Ez nem jelenti azt, hogy Szerbia nem fog valamilyen módon beavatkozni, ha a Koszovóban maradt szerbek újabb etnikai tisztogatás áldozatai lesznek. Nem jelenti azt sem, hogy meg tudja (vagy nagyon meg akarja) fékezni a forrófejű nacionalista milíciákat. És az albánok egy szóval sem mondták, hogy elégedettek Koszovóval, és nem szándékoznak folytatni a Nagy Albánia megteremtésére irányuló hadjáratukat, amelyet kénytelenek voltak felfüggeszteni 2001-ben. Nyugat-Macedóniában, Észak-Görögországban, Crna Gorában, Szerbiában sok albán él, és a Koszovóban bevált módszerekkel meg lehet ismételni a koszovói sikert - ami viszont beláthatatlan következményekkel járhat, különösen, ha az érintett államok szövetségesei is beavatkoznak.
De ennél valamivel többről van szó. A világ valószínűleg túlélné a balkáni határok erőszakos átrajzolását. De Mini tábornok szerint a koszovói függetlenség kikiáltása - vagy talán inkább a függetlenséghez vezető út - bátorítást ad a világ valamennyi függetlenségi mozgalmának, és utat nyit további erőszakos úton történő határmódosításoknak. „…(a) függetlenségi nyilatkozat felrúgja az államok szuverenitásán alapuló nemzetközi jogot. … És ha az ENSZ elismeri a koszovói függetlenséget, ezzel mindenkit feljogosít ugyanerre: Észak-Írországot, a baszkokat, a csecseneket, a katalánokat. Az elsők a boszniai szerbek lesznek: köztársasági státuszuk magasabb, mint Koszovóé - azonnal kiválhatnak a boszniai államszövetségből. Gyakorlatilag ugyanazt követelik, amit Milosevics akart…”.

A nemzetközi jog két alapelve az 1684-es vesztfáliai béke óta az államok szuverenitása és területi integritása. Ezeket az elveket persze számtalanszor megsértették, háromszáz éven át mégis ezek maradtak a nemzetközi jog alapvető elemei. A második világháború pusztításai után a te-rületi integritás és állami szuverenitás bekerült az ENSZ alapokmányába is. A hidegháborúra megoldást kereső Helsinki Egyezmény is megerősítette ezeket az elveket, és kiegészítette őket a határok sérthetetlenségének elvével. Ezek általános és univerzális érvényű elvek, melyek garantálják, hogy a kis államoknak se kelljen tartaniuk erősebb szomszédaik agresz-sziójától. Nem lehet felfüggeszteni őket különleges esetekben, vagy azért, mert akadályozzák egy erős állam politikai céljait. A jelentésük egyszerű és világos: határokat nem lehet megváltoztatni az érintett államok beleegyezése nélkül. Ezt a világos és áttekinthető rendszert rúgná föl Koszovó függetlenségének elismerése - az orosz ultranacionalista Zsirinovszkij szerint egyenesen Európa újrafelosztásának küszöbén vagyunk.
A függetlenség körül bábáskodó amerikai és EU-bürokraták és politikusok hangoztatják, hogy Koszovó „különleges eset”, és hogy „nem lesz precedens”. De nemzetközi precedens nem feltétlenül abból lesz, amit annak szánnak, hanem abból, amit a gyakorlat elfogad annak. A világ különböző függetlenségi mozgalmai máris jelezték, hogy ők bizony precedensnek tekintik a koszovói eseményeket, és ha az albánoknak bejön a dolog, ők is megpróbálják. India, Kína, Oroszország, Spanyolország, Ciprus, Románia, Szlovákia és még egy tucat más állam pontosan ezért jelentette be, hogy nem szándékoznak elismerni Koszovó függetlenségét.
Tom Clancy aforizmája szerint „ha fenékbe akarod rúgni a tigrist, jó, ha van egy terved arra is, hogy hogyan birkózol meg a fogaival”. A koszovói függetlenség kérdésében láthatóan az amerikai és az EU-diplomácia eddig csak a fenékberúgás tervével állt elő, de egyelőre fogalmuk sincs arról, hogyan kezeljék a helyzetet, ha a tigris megfordul és rájuk támad.
(A szerző katonapolitikai szakértő)