Eperjesi Ildikó
Ismét izzik a Balkán

Szerbiának van európai jövője - erre utal, hogy Borisz Tadics demokrata jelölt nyerte az elnökválasztást. A szoros eredmény ugyanakkor azt is jelzi, hogy a szerb társadalmat jellemző nacionalizmus még komoly problémák forrása lehet.

Borisz Tadics, Szerbia elnöke (középen) kampánykörúton. Veszélyes szakma

Európa vagy Oroszország felé veszi-e Szerbia az irányt? - röviden összefoglalva ez volt a szerbiai elnökválasztás tétje. Baljós előjel volt, hogy közvetlenül az első forduló után a belgrádi kormány a Gazprom orosz állami gázipari óriáscégnek adta el a szerb olajmonopólium többségi tulajdonát. Ráadásul Vojiszlav Kostunica kormányfő kijelentette, hogy nem támogat senkit, azaz nem állt ki Borisz Tadics eddigi államfő - és egyben koalíciós társa - mellett, ami sokak szerint egyenlő volt az árulással.
Ennek ellenére az Európa-pártinak tartott Tadics háromszázalékos előnnyel nyerte az elnökválasztás második fordulóját riválisával, Tomiszlav Nikoliccsal szemben, aki annak a Szerb Radikális Pártnak az alelnöke, melynek vezetője, Vojiszlav Seselj a hágai Nemzetközi Törvényszék előtt kénytelen elszámolni háborús bűneiről. A szélsőséges nacionalistának tartott Nikolics végig azzal kampányolt, hogy Szerbia jobban jár az oroszok barátságával, mint az európai integrációval.
„Az eredmények azt jelzik számomra, hogy a szerb nép többsége az Európába vezető úton akar tovább haladni, és Európa ennek nagyon örül” - reagált a választások kimenetelére Javier Solana, az Európai Unió külügyi főmegbízottja. José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke pedig úgy értékelte az eredményt, hogy Szerbiában győztek az európai értékek és a demokrácia.
A valóság ezzel szemben jóval árnyaltabb: mindössze 114 ezer szavazat döntött a jelöltek között, ami azt jelenti, hogy Tadics lényegében a magyar szavazatokkal tudta újraválasztatni magát újabb öt évre. Az első fordulóban ugyanis Pásztor István, a vajdasági magyar pártok jelöltje nagyjából ennyi voksot gyűjtött be, a második forduló előtt pedig Tadics támogatására hívott fel, amit a magyarok fegyelmezetten betartottak. Cserébe azt várják Tadicstól, hogy egyrészt felgyorsítja az európai uniós integrációt, másrészt pedig programjává teszi a kisebbségi jogok védelmét, elsősorban a kisebbségi autonómiát.
Sokak szerint azonban a különbség nem volt annyira meggyőző Tadics javára, hogy kompromisszumok nélkül Európa felé fordítsa az országot, és teljesítse ennek feltételeit, például azt, hogy szó nélkül tudomásul vegye a tartományi státuszú Koszovó kiszakadását Szerbiából. Márpedig Koszovó erre készül: megfigyelők szerint a helyi albánok heteken belül kikiáltják függetlenségét, dacára annak, hogy ez ellentétes a nemzetközi jogi normákkal.
Brüsszel már a választás másnapján felajánlotta Belgrádnak, hogy megkönnyíti polgárai vízumhoz jutását és a kereskedelem feltételeit. Kostunica miniszterelnök azonban mindezt megtévesztésnek nevezte, és kijelentette: az ajánlat hallgatólagos része azt jelenti, hogy Szerbia közvetve beleegyezik Koszovó függetlenségébe. A többségében albánok lakta tartomány az 1999-es NATO-bombázások óta egyébként gyakorlatilag független, és washingtoni nyomásra a legtöbb EU-tagállam (Románia, Szlovákia és Ciprus kivételével) kész áldását adni akár az egyoldalúan kikiáltott függetlenségre is.
Az elszakadás nyilván nem megy majd zökkenőmentesen: a már ott lévő békefenntartók javában készülnek az esetleges zavargásokra. Az elemzők azonban abban többnyire egyetértenek, hogy újabb balkáni háborútól nem kell tartani. Erre egyrészt garanciának tűnik a megfontoltabb politikát folytató Tadics választási győzelme (bár kampánya során ő is világossá tette, hogy nem adja Koszovót), másrészt a szerb katonaság már régen nem Európa egyik legerősebb hadserege, mint a régi „szép” időkben.
A vajdasági magyarok számára is égetően fontos Koszovó jövője, sokan ugyanis attól tartanak a Délvidéken, hogy ha a tartomány elszakad Szerbiától, akkor az ott élő több tízezer szerb elmenekül, és éppen a vajdasági magyar településeken keres majd új otthont magának.
Ha háború nem is valószínű a Balkánon Koszovó miatt, szerb kormányválságra könnyen számítani lehet. Az pedig nem kecsegtet sok jóval, hiszen a nacionalista radikálisok már most összefogtak a szocialistákkal Tadics demokratáival szemben.