Sebestyén István
Korrupt ezredesek
Megédesített börtönévek

Két éven keresztül semmiféle következménye nem volt annak, hogy hét magas rangú büntetés-végrehajtási tiszt - illetve négy civil - ellen korrupció gyanújával nyomoztak, miután az elítélteknek pénzért különféle kedvezményeket biztosítottak. Tavaly augusztusban már a vádirat is elkészült, ám a tisztek vagy nyugdíjba mentek, vagy tovább dolgoztak eredeti beosztásukban. Lapunknak nyilatkozó egykori elítéltek szerint az ügy nem meglepő: a rácsok mögött mindent el lehet intézni, csak pénz kell hozzá.

Jelentősen megkönnyíthették sorsukat a tököli és az egri börtönben azok az elítéltek, akiknek volt elegendő pénzük. Kétszer annyi beszélő, csomag, soron kívüli eltávozás járt nekik, de akár kedvezményeket nyújtó „VIP”-cellát is vásárolhattak maguknak. Volt, aki egymillió forint ellenében Tökölön a fiatalkorúak között tölthette le büntetését. 2006-ban mindezt egy frissen szabadult elítélt tárta fel a katonai ügyészségi nyomozók előtt, miután - elmondása szerint - megelégelte, hogy a kedvezményekért egyre magasabb összegeket kellett fizetniük.
A nyomozás során - amelyhez titkosszolgálati eszközöket is igénybe vettek - hat ezredes, egy alezredes és négy civil „került képbe”. Lapértesülések szerint köztük van az egri és a tököli intézet volt parancsnoka, a tököli rabkórház egykori vezetője és további két tiszt a Büntetés Végrehajtás Országos Parancsnokságáról. Ezenkívül egy rabokat foglalkoztató tököli kft. vezetője, két ügyvéd és egy orvos is érintett. Utóbbi például hamis orvosi igazolást adott ki egy elítéltnek arról, hogy felesége milyen nőgyógyászati betegségben szenved - erre hivatkozva próbálta az illető büntetésének végrehajtását félbeszakíttatni, ám ez végül nem sikerült.
A vesztegetést, hivatali visszaélést és okirathamisítást tartalmazó vádirat már tavaly elkészült, és hamarosan megkezdődik a bírósági tárgyalás is, ám az érintett tisztek ugyanúgy dolgozhattak tovább, mintha mi sem történt volna. A hét közül hatan ugyan már nyugállományba vonultak, egyikük azonban még jelenleg is aktív. Őt Dömény Sándor, a BVOP megbízott országos parancsnoka az ügy kiszivárgása után, az igazságügyi tárca államtitkárának utasítására függesztette csak fel beosztásából, fegyelmi eljárást indítva ellene. Sajtótájékoztatóján a parancsnok elmondta, ezt azért nem tette meg korábban, mert a nyomozóhatóság nem kérte.
Az összesen több millió forintot bezsebelő vádlottak története nem meglepő. Legalábbis ezt állítják lapunknak nyilatkozó egykori elítéltek, akik jól ismerik a rácsok mögötti viszonyokat. „A korrupció lehetősége már akkor felmerül, amikor bekerülsz: nagyon nem mindegy ugyanis, hogy milyen zárkában, illetve társaságban töltöd a büntetést. Persze nem közvetlenül az őrökkel kell tárgyalni, hanem az ő munkájukat segítő elítéltekkel, akiket még az én időmben körletírnoknak hívtak” - mesélte Gábor, aki több mint tíz évet töltött börtönben Budapesten, illetve Tökölön. Mint mondta, a „soron kívüli” eltávozást is el lehetett intézni. Ennek egyik módja volt a munkáltató megvesztegetése.
„Amelyikük erre kapható volt, 200-300 ezer forint fejében nagyon jó véleményt írt az alkalmazottról, és egyben javasolta, hogy eltávozásra mehessen. A nevelőtisztnél és a kérelemről döntő intézményparancsnoknál ez sokat számított, legtöbbször pozitív döntés született” - folytatta interjúalanyunk. (1999-ben egyébként óriási botrányt váltott ki Döcher György esete. Az egykori maffiózó egy külsős vállalkozásnál - történetesen saját presszójában - dolgozhatott. Egy ismeretlen fegyveres itt „végezte ki”.)
Az egykori rab azt mondja, megtörtént, hogy az egyik elítélt kinti társaival ellopatta az egyik tiszt autóját, majd megajándékozta egy Audival. Cserébe EVSZ-es, vagyis enyhébb végrehajtási szabályok alá eső lett, ami számos kedvezménnyel járt. Szintén csak pénz kérdése volt a szexuális együttlét biztosítása. „Nálunk a könyvtár volt ennek a helyszíne, de megesett, hogy a tiszti irodában folyt le a légyott” - emlékezett vissza Gábor.
Szavai szerint más eszközök is voltak a „fizetés-kiegészítésre”. „Egy időben raktárosként dolgoztam. Feltűnt, hogy a raktárvezető főtörzsőrmester eladogatja a lepedőket, mégpedig ezres nagyságrendben. Amikor már a környékbeli panziók és bordélyházak is tele voltak a BV-pecsétes lepedőkkel, szóvá tettem az ügyet a feletteseinek, mert el akartam kerülni, hogy a balhét rám verjék. Az ügyet házon belül rendezték el, a lepedőket több darabba vágva leselejtezték a kellő darabszámot, így tüntetve el a több milliós hiányt” - mesélte.
„Mindent meg lehetett bent szerezni, ez csak pénz kérdése volt” - erősítette meg a fentieket János, aki 2006-ban szabadult egy vidéki börtönből. Tapasztalatai szerint a legnagyobb keletje a mobiltelefonnak volt, az őrök egy néhány ezer forintos készüléket 50-60 ezer forintért adtak el. Megtörtént azonban az is, hogy egyik társa 3 millió forintot fizetett azért, hogy egy „elit börtönben” tölthesse le néhány éves büntetését. János hozzátette: az ilyen jellegű ügyek lebonyolításában olykor az ügyvédek voltak a közvetítők.
Péter tizenegy évet töltött rács mögött, különböző intézetekben, 2006-ban szabadult. Mint mondta, soha nem az őrökkel kellett tárgyalni, ha valaki, mondjuk, egy mobiltelefont be akart szerezni. Azok ugyanis az elítéltek többségével szóba sem álltak volna, nem bíztak bennük. Ám mindenki tudta, hogy kik azok a rabok, akik jóban vannak egy-két őrrel, és tudnak közvetíteni.
Péter szintén felhívta a figyelmet az ügyvédek szerepére. „Egy elítélt soha nem tudott az intézmény parancsnokával egyezkedni. Ügyvédje viszont, aki, mondjuk, együtt vadászott vagy úszott a parancsnokkal, elmondhatta neki, hogy az ügyfelemnek túl kemény a fegyház, nem lehetne-e inkább börtönbe helyezni, persze fizetne is érte” - mondta az egykori elítélt.